A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1961-11-12 / 46. szám

A Besezkidek alatt, Turzovka község kö­zelében kupolaalakű, erdőborftotta domb magasodik. 2ivíékovának nevez) a nép. Fenn a domb tetején, bare­­goszöld fényűk alatt kereszt áll, két oldalán virágok, szobrok és képek tömkelegével bo­rított oltár. Hivő kezek brokáttal húzták be az oltárokat, a gyertyák részére állványokat ácsoltak. Körülöttük sok kilényl elcsepagett viasz, a levegőben hervadt virágillat s az egész kép felett tenyőlorabok zöld fala. Kö­­röskördl letaposva a föld. Kysuca ... Kysu­­ca . . . Mennyi nyomort és szenvedést élt át a néped. S ma, amikor embereid fürdőszobás lakásokat építenek maguknak, ma, amikor nincsen gondjuk ruhára, kenyérre, ma még sem tudják egészen elfeledni a múltat... A turzovkal templomban Matűá Laiut, helybe­li favágó mise közben összeesett. Az embe rek levegőre vitték, vízzel locsolták az ar­cát, és letörölték homlokáról az izzadságot. — Mi bajod, Matúá? — kérdezték, amikor magához tért. — Mi van veled? Egészen halkan, majdnem érthetetlenül tör­tek elfl belőle a szavak. — Látomásom volt . .. Láttam a szent szüzet. . . megjelent előttem. Először a 2lvöákován láttam. . . Sokan nevettek — megkergült, mondták —, de egy öreg anyóka már imádkozó szemmel bámulja és úgy suttogja: Matűá, a mi kivá­lasztottunk . . . A környéken szétfutott Matúá Laáut láto­másának híre. Beszélik az emberek, hogy a jelenés helyén, ahol először látta a fehér asszonyt, két forrás tört elő a föld mélyéből, az egyik vize a vakságot gyógyítja, a másiké agyéb betegségeket. Hosszú menetek indultak — Nagy fehér asszony volt és megszólított — A ttzenót fiatal brigádot versenyre hívtuk a legfőbb fiatal brigád címérti — jelenti be mondja basát az elmegyógyintézetben dr. Na- Srholec elvtárs stlík főorvosnak fel a 2ivéáková tetejére, a kereszt és az ol­tárok felé. Ej, Kysuca, hiába nyúlik vastag­szálú, magasfeszültségű vvezeték a hegyeid felett, hiába folynak belőle fényfolyók a házaidba, a múlt súlyától nem bírnak még szabadulni az öregek, az ő fejükbe még nem hatolt be a fény. Matűá Laáut, a „szent ember" jelenleg a bit C le a i elmegyógyintézat vendége. — Lelkibetag — mondja dr. ján Hasllik, az Intézet főorvosa —, szisztematikus parafré­­ntája van ... A hegyek között, erdős vidéke­ken gyakoriak a vallásos halluctnációk. Elmeséli Matúá Laáut történetét. A látomás helyén kereszt állt, szent képpel. Valamikor talán egy favágót ütött agyon a kldöntött fa, vagy felakasztotta magát valaki azon a he­lyen, és az ő emlékére tették oda az embe­rek. A favágó naponta arra járt haza, és Imádkozott a kereszt előtt. Körülötte susogtak a fenyők, néha megzúgatta őket a szél. La­­áút lesütött szemmel, lehajtott fővel fohászko­dott, talán félt is. Halluclnált. Nagy fehér asszonyt látott glóriával a fején, aki megszó­lította őt.. . így történt. Ügyes emberek két-tiz koroná­ért árulták a szent hely fényképét a zarán­dokoknak, és palackokban a források vizét. Gondoskodtak arról, hogy a hír ne haljon el. Sokan akadtak, akik felültek nekik. Jöttek csodára éhesen, gyógyulásra vágyva, jöttek és nem gondolkoztak azon, hogy mindebből csak az a csodálatos, hogy ők hisznek az egész­ben. Ne hogy azt higgye valaki, hogy az elmon­dottak Jellemzőek az életre a Beszkidek alatt. Matúá Laáut látomása iránt a nép elenyészően csekély hányada érdeklődik csupán, a töb­biek gondolatai másfajta csodák után kutat­nak. Finommechanika — Kysucké Nővé Mesto. Gvér a Beszkidek alatt. Drótkerítése mögött borókabokrok sűrűje, a hegyek csak annyi he­lyet adtak neki, hogy széthelyezbesse gyár­osai nokalt és kéményeit. Kockázatos és nagy­szerű ka.zdeményezés volt a párttól a köz­társaság legszegényebb vidékeire, ahol addig álmukban sem hallottak gépbúgást az embe­rek, gyárak építését tervezni. Kockázatos, mart ezen a vidéken még csak nyersanyag sem volt; egyedül szakképzetlen, alacsony műveltségi színvonalon álló munkaerőtarta­­lék, amellyel egy modern üzemet megindítani óriási feladatot jelent. Nagyszerű azért, mert a terv nem törődött a nehézségekkel, csak azt tartotta szem előtt: kell a gyár a népnek ahhoz, hogy kilábaljon az évszázados nyo­morból. így kapott új üzemeket Árva és Ke­­let-Szlovákia is. A párt jól számolt, amikor bízott az emberekben. Nem csalódott bennük, mert csodákat műveltek. Ma — tiz éves év­fordulójukon — kiválóan működnek ezek a fiatal üzemek. A Finommechanika golyóscsapágyakat gyárt. Igényes, nagy pontosságot követelő munka, speciális gépeken. Az üzem dolgozói nagy­részt fiatalok, legtöbben harminc éven alu­liak. Elnézem őket, ahogy a félautomata esz­tergapadok és a sajtológépek fölé hajolnak, vagy töprengve nézik a fehér rajztáblákon a rajzokat. Arra gondolok, hogy csak egy őrült tételezhetné fel róluk, hogy egy pillanatig is komolyan érdekelné őket a Matúá Laiut láto­mása. Pedig, ha nem jön 1945 . .. 1948 ... ha nem jön a szocialista életforma, csupa ha... talán még Ok is az apáik életét élik tovább, és énekelve másznak fel a tenyőerdő szélén álló oltárokhoz. íme, az egyikükl Fiatal, üde arcú lány ül a munkapad előtt, és vörösréz szegecsekkel rögzíti a OTK-2 vagoncsapágy hengeraiakú görgőit. Munka közben a száját csücsöríti az igyekezettől. Haját színes kendővel átkötöt­te, de egy makrancos fürtje elszabadult és minduntalan a szemébe hull. Mit kérdezhet az ember egy csinos fiatal lénytől, aki mun­kájába merülve vaskos csapágyat szegecsel? Inkább dicsérem őt, talán magától is beszél­ni kezd. — Ügyes keze van, kislányl Elneveti mgát, de úgy kacag, hogy a köny­­nye is kicsordul. „Kislány? Hát mit képzel maga, hány éves vagyok én? Húsz múltam, bizony. Es otthon két gyerekem vár, ha haza megyek. Nem vagyok én olyan fiatal, ami­lyennek látszom! Bejártam én már az „egész világot." (Ez persze semmiképp sem lehet Igaz, de így mondta). Legutóbb a Marinában Automata gépek osztályozzák a golyókat 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom