A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-11-12 / 46. szám
dolgozott, z csak egy hónapja van Itt, míg lizetést sem kapott. A térje ti az ÜZBmben dolgozik, azért JBtt Ida. Munka után 6 viszi haza motorkerékpáron. Huifavová Agneinak hívják, és kinevetett, amiért kislánynak néztem. Bejárta az egész világot . . . Hogy JBn Matúi Lalut ezek kBzé az emberek közé? Eszembe villan, ahogy az elmegyógyintézetben láttam. Alacsony, lassújárásű ember, kék munkaruhában, lenlngben, az arcán kissé bamba mosoly. Amíg meg nem szólal, majdnem normálisnak látszik ... — Mindent tudok — mondja —, én magáért Is szenvedek... — Mit lehet csinálni... De miért, app értem? — A szent szűz elpusztítja a világot. Ismeri a vasbetont? £n erősebb vagyok ... No, még csak ez kellett, gondolom, és a súlyos hamutartóra nézek, de Laiut nyugodtan beszél tovább, elóbb a lehér asszonyról, majd az BrdBgBkről, akik el akarták veszejteni . . . Nem, annak az embernek sommi köze a Jelenhez, a golyóscsapágyakat gyártó emberekhez Itt körülöttem, a mához. Ott maradt a múltban és nem bír kiszabadulni belőle. S a kővetői, akik a szavát figyelik, szintén a múlt emberei, groteszk figurái a Jelennek, akik behunyt szemmel, saját gondolatok nélkül élnek közöttünk. Azért a kíváncsiság mégsem hagy nyugton. Odamegyek egy húsz év körüli fiatalemberhez. Vagoncsapágyat ellenőriz mérúindlkátorral. A neve Mükkf Václav, CSISZ-tag és jó dolgozó. r- Hallott a 2lv£ákován történt csodáról? A látomásról és a gyógyító forrásokról, Lagútról? — Igen — mondja. Es ml történt a pasassal? — Fel sem tekint a munkájából. Az öreg anyókák imádta embert pasasnak nevezi. — Az elmegyógyintézetben ül, kivizsgálják, hogy mennyire beszámítható. — Ügy kell neki, oda valói — mondja — Azokat is ki kellene vizsgálni, akik hisznek neki... — Ezzel el is intéztük a „csodát”. Egy szocialista munkabrigád krónikáját lapozgatom. A brigád tagjai rajztáblájuk fölé hajolnak, ceruzájuk nyomán érzékelhető alakot öltenek a gondolatok. Nagy vászonkötésfi könyv a krónika, amikor Králik Frantiiek, a brigád vezetője elkérte a fiatal rajzolónőtfil, aki vezeti, a kislány ezt mondta: „A bibliát? Tessékl” Valóban vastag és nehéz, mint egy biblia, de a tartalma egészen más életformákról és eszmékről beszél. Így kezdődik: „A Szerszámtervező részleg történetében nagy betűkkel Íródott be 1959. április 1. Ezen a napon határoztuk el, hagy május elseje tiszteletére versenyezni fogunk a szocialista munkabrigád büszke cím elnyeréséért . . .” A titulust nem egészen egy éves munka után el is nyerték. A történet itt fekszik előttem. A krónika kemény fehér lapjain fényképek — társaskirándulások, ünnepi alkalmak képei és munkafelvételek —, híradások a brigád életének eseményeiről és az ellenőrzések eredményeiről. Érdekes a mondatok tartalmán elgondolkozni, a leirt szavak s a képeken álló mozdulatlan alakok mögött meglátni az életet. Ez a húsz ember napról napra együtt dolgozik, töviről hegyire ismeri egymást, sokszor együtt szórakoznak. Törődnek egymással, közös problémáik vannak, amelyeket együttes erővel oldanak meg. Nagy család, erős szálak és újfajta szellem fűzi össze őket. Munkájukban Is azért érnek el kiváló eredményeket, mert ÚJ erkölcsök szerint mérik a tetteiket. A kötelezettségvállalásaikban találok egy pontot, amely az üzem egészére és a munkaszellemre is Jellemző. íme: c) A moszkvai 1. 6PZ üzem mintájára újítótanácsadó kabinetet szervezünk, ahol hetente egyszer tanácsokkal segítjük a dolgozók köréből Jelentkező újítókat. A kiértékelésnél . .. c) Az újító-tanácsadó kabinet keretén belül tizennégy újító Javaslatot rajzoltunk meg. S nem ők az egyedüli szocialista munkabrigád az üzemben . . . A 2iv£ákovára néha még éneklő zarándokok mennek. Szeretném megállítani őket és azt mondani nekik: Emberek, nézzetek magatok köré és gondolkozzatok! A mai csodák nem látomások alapján születnek, a csodákat emberek csinálják. Csak nem jut eszükbe csodáknak nevezni őket, mert az emberi munka nyomán születő eredmények minden nagyszerűségük mellett sem csodálatosak, hanem törvényszerfiek. 19 Pijak Milán, Suőtk Alexander és Namo Ivan ti — No, és mi van a pasassal? — kérdezi Mdkktj Václav anélkül, hogy felnézne munkájából s li K6ü7. n oxnn/ínu n
