A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-11-12 / 46. szám
Júniusi nap Nálunk KamenlCkyben Vltus székesegyház Szívhez szélé művészet Prága őszi látogatója méltán csodálkozik, araikor a vár egykori lovardája előtt álldogáló emberek tömegét látja. Bizony, szokatlan ez a látvány: hosszú sorok várakoznak türelmesen, esetleg kőt óra hosszat is, amíg bejuthatnak a kiállítási terembe. Hat hőt alatt közel százötvenezer ember nézte meg Antonin SlaviCek, a nagy cseh festő képeinek kiállítását. És az érdeklődés nemhogy csökkenne, hanem, ha lehet, növekszik Prágaiak és vidékiek, öregek ős fiatalok egyre Jönnek, hogy megcsodálják a cseh táj szerelmesének — emberi szívhez szőlő, mindenki számára érthető művészetét. A Cseh—Morvafennslk falvalből küldöttségek Jönnek, ami nem Is csoda, hiszen Antonín Slavlőek legszebb müvei éppen e fennsík szegényes vidékét mutatják be, ős a festőnek népét féltő szeretetéről beszélnek. A. Slavlőek a XIX. század cseh tájfestőinek iskoláját Járta, mestere Mafák, kollegája pedig Csordák Lajos volt, majd párizsi tartózkodása alatt megismerte, megszerette az impresszionisták művészetét. Nála azonban az úgynevezett tiszta Impresszionizmus csupán átmeneti korszakot Jelentett, amely otthon, Csehországban aztán nagyon gyors ütemben egy egyéni, sajátos, cseh Impresszionizmussá változott át, ebben azonban mély gyökereket vert az otthon nyers realizmusa, telítve gondterhes pesszimizmussal és az ezzel váltakozó, szebb Jövőbe vetett hitből áradó optimizmussal. A. Slavlőek a XX. század elején megteremtette saját művészi „kéziratát“, amely cseh nemzeti tartalmával és európai színvonalú kifejezési formájával tipikussá vált. A cseh táj nagy festőjének azonban semmi sem kerülte el figyelmét: meglátta az ódon cseh városkák reneszánsz attikáit (Házak N. Mösto nad Metujlben), észrevette a kladnól érckohókat, a szegényes földeken a káposztafejeket, szemébe öltöttek reménytelenségükkel a prágai sikátorok, udvarházak, a fővárosi vágóhíd; őt is elbűvölték Prága háztetői, a Vltus-székesegyház, a Vltava —, és nem volt számára közömbös a női test sem, amiről sikerült aktjai tanúskodnak. A századfordulón festett impreszszionlsta képein ott látjuk a parkok, ligetek borongós hangulatú sűrűjében búsfakodnl a kor romantikus kisasszonyait, akik mintha cask Krúdy Gyula könyveinek lapjairól léptek volna ki. Festett bretagne-i kikötőket, dalmát sziklákat és párizsi bulvárokat: a szive azonban a zord Cseh—Morva-fennsik szűkös körülmények között élő, derék embereihez vonzotta. Oda Járt Jó néhányszor évente, ezeknek a kunyhóit ős kertjeit, földecskélt látta, amikor legszebb tájképeit festette. Szelíd nyírfák és kerek fehér felhők tetszelegnek maguknak a csendes halastó alkonyati tükrében, amelyeket rózsaszínre fest a lenyugvó nap: és mégis minden kék, fehér és rózsaszín, de amellett képein (Nálunk Karaenlőkyben, Hegyi út, A dombon stb.) Stt van a vidék rozsdája, érezzük, milyen nehéz is az ottani emberek élete. Feleslegesnek tartom képeinek felsorolását, hiszen minden festménye, rajza, vázlata emberi tartalommal, érzéssel van teli és minden ember szivéhez szól. BARSI IMRE Miroslav Hák felvételei
