A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-10-29 / 44. szám
m ^0 ‘hA jß«!» éq f-r-Évszázadokon át álmodoztak a tudósok arról, hogyan lehetne kitenyészteni mesterséges úton emberi magzatot. Paracelsus, a középkori orvos lógyomorban akarta felnevelni a kis emberkét, ahogy ö nevezte homunkuluszt — és azt állította, hogy kísérlete sikeréhez csupán három dolog szükséges: állandó egyenletes hőfok, gondos táplálás és sötétség. Az alkimisták elképzelései azonban tudománytalanok voltak és a homunkulusz a fantázia világába tartozik. Annál reálisabbak egy olasz orvosprofesszor kísérletei, amelyeknek híre mintegy félévvel ezelőtt szenzációként járta be a világot. Daniele A. Petrucci bolognai professzornak sikerült mesterséges körülmények között létrehozni emberi magzatot, amely először huszonkilenc napig, majd a második kísérlet alkalmával ötvennyolc napig élt. Ml a lényege e kísérletnek? „Kutatásaink célja — írja Petrucci a Discovery c. angol tudományos folyóiratban — eredetileg olyan szövetek tenyésztése volt, amelyek a teljesen kifejlődött szövetekkel ellentétben egy kifejlett szervezetre átültethetők és amelyeket a szervezet elfogad. Az embrionális szövetek életük kezdetén gyenge ellenanyagképző tulajdonságokkal rendelkeznek. Az embrionális szövetek parányi elemei egész leendő szerveket képviselnek és saját táplálkozásukhoz nincs szükségük valóságos kis és nagy vérkörre, de megfelelő módon átültetve specifikus érhálózatot tudnak kifejleszteni.” A professzor mesterséges feltételek közepette hajtotta végre a megtermékenyítést és ötvennyolc napon át ugyanilyen feltételek között tartotta életben az embriót. Egy nőből sebészeti beavatkozással kivett petét zergebőr „anyaméh bölcsőbe” helyezett, majd az ondósejteket szabadjára engedte körülötte. Az ondósejteket előzőleg hialuronidáz enzimmel, illetve tripszinnel aktiválta. Ennek hatása Petrucci szerint megfelel az ondósejt természetes viszonyok közötti aktiválásának. Közben „a bölcső” hőmérsékletét állandóan 36 C fokon tartotta- A terhesség természetes környezetét vérplazmával és sárgatest hormon kivonatával dúsított magzatvízzel utánozta. Az egész folyamatot nagyltólencsék segítségével filmezte. S hogy a lámpák hője és sugárzása ne zavarja a fejlődés biológiai feltété leit nem melegítő fényforrást, hanem különleges kvarclámpákat használt. A filmet 1961. április 28-án mutatta be a római Fastman Intézetben. A film feltárta az emberi petének szervezeten kívüli megtermé kenyltését és ötvennyolc napig tartó fejlődését. Petruccinak feladták a kérdést: feltehető-e, akárcsak elméletileg is, hogy ezen az úton elérjük a köznapi nyelven „lombikbébi“-nek nevezett célt. A tudós Így válaszolt: „Kutatásaink igazi jelentősége nem abban rejlik, hogy esetleg lehetőség nyílik egy gyermek mesterséges életrehozására — a tudomány ezt a feladatot nyugodtan rábízhatja az édesanyákra —, hanem abban a tényben, hogyha a pete összes fejlődési szakaszát — kezdve a megmékenyítéstől leboratóriumban nyomon követhetjük, ezzel lehetővé válik azoknak a sejti jellegzetességeknek a tanumányozása, amelyek bizonyos rendellenességeket, deformálódásokat vagy betegségeket idéznek elő.” A kísérletek nyilvánosságra hozatala után a Vatikán lapjában, az Osszervatore Romano-ban cikk jelent meg, amely megvádolta Petruccit, hogy kísérletezik az emberrel és hogy az emberből tiltott módon eltávolított csírasejtekkel dolgozik Petrucci Igazolta, hogy a „lombikbébi” születésénél olyan csírasejteket használt fel, amelyek méhrák következtében sebészetileg eltávolított részekből származtak, és olyan személyek ondósejtjeit, akik tudni akarták, termékenyek-e vagy sem. A Clvilta Cattollca vallásellenesnek bélyegezte őt, és azzal vádolta, hogy amikor az első kísérlet huszonkilenc napos embrióját elpusztította, lelkes lényt ölt meg. mert senki nem tudhatja, hogy mikor „száll a lélek az emberi testbe”. Sőt egy nápolyi vámhivatalnok — ki tudja kinek a tanácsára —, feljelentette Petruccit tiltott magzatelhajtásért. A vád alapján szabályos bűnügyi eljárást indítottak ellene, de természetesen a tárgyalás során felmentették. D. Petrucci kísérleteiben nem minden világos és logikus még, de kutatásai rendkívül érdekesek és jelentősek, Kétségtelen, hogy új utakat vég a tudománynak, amelyek eredménye mind biológiailag mind filozófiailag, mind pedig a praktikus orvostudomány szempontjából óriási jelentőségű lehet. Új hipotézisek a Marsról V. Davldov, a moszkvai Sternber Asztronómiai Kutató intézet dolgozója új hipotéziseket dolgozott ki a Mars csatornáiról és az ott található víz mennyiségéról. Bár ez ideig nem sikerült színképelemzéssel vízgőz nyomait felfedezni ezen a planétán, mégis Viktor Davidov Agy véli, hogy kb., annyi víz található a Mars felszínén, mint a főidőn. Feltételezései szerint a Marson hatalmas, 15—20 km mély tengerek vannak. Ezek az óceánok óriási jégrétegek alatt pihennek, a Jeget pedig vastag porrétegek fedik. A Mars felszínének aránylagos simaságát is ezekkel a tengerekkel magyarázhatjuk. Az ún. kanálisok, amelyeket mesterséges építményeknek véltek, Davldov szerint természetes óton keletkeztek, és lényegében hatalmas repedések a Marsot borító jégpáncélban. A repedések környékén a viz bizonyos felmelegedést eredményez és ezért növényzet keletkezéséhez itt vannak a legkedvezőbb feltételek. Műanyagok a kertészetben Az olomouci Zöldségtermelés! Kutatóintézetben (VÚZ) új módszerek bevezetésével kísérleteznek. A kísérletek célja, hogy (megállapítsák, a zöldségtermelés mely területein használhatók fel az új műanyagok. Perforált müanyagkesztyükben végzik h speciális munkákat, az öntözőberendezéseket polietilén csövekből készítik; a kutatómunka eredményei általában azt Igazoljál^, hogy a műanyagok széles körben leihasználhatók a kertészetben. Anna Sevőlková, az olomouci VŰZ dolgozója speciális szigetelésű üvegházban különféle fajtájú retkeket keresztez.
