A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-10-29 / 44. szám
Baku az olajváros Egy kis történelem Ott, ahol a havas hegyek ormán két földrész ölelkezik — a Kaukázus déli lejtőin, a Kaszpi-tenger nyugati partján —, az örmény fennsík és az iráni medence között terül el Azerbajdzsán. A földrajzilag és néprajzilag egységes területet másfél évszázaddal ezelőtt erőszakosan kettéoszáztotta a áyarmatosító hatalmak szeszélye. Az orosz cár és az iráni sah 1828-ban kötött egyezménye pecsételte meg az azerbajdzsán nép sorsát. Észak-Azerbajdzsánt az orosz birodalomhoz csatolták, a déli rész pedig Perzsiához került. Mikor megindult a bakul olajklncs kiaknázása, Észak-Azerbajdzsán fővárosa hamarosan a cári birodalom egyik jelentős ipari központja lett. Megszületett és nőtt az azerbajdzsán, pontosabban a bakui munkásosztály, amely a XX. század elejétől jelentős szerepet játszott az oroszországi forradalmi mozgalmak történetében. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom pétervári győzelme után, 1917. november 13-án Bakuban is szovjet köztársaság alakult. A 87 000 km2-en alakult s csaknem 4 millió lakost számláló Azerbajdzsán Szovjet Szocialista Köztársaság 40 esztendő alatt hatalmas iparral és korszerű kolhoz-mezőgazdasággal rendelkező országgá fejlődött. A folyékony arany Baku ősidők óta fontos szerepet játszott Ázsia és Kelet-Európa történetében, valamikor karavánutak csomópontja volt, mely fontos kelet-nyugati kereskedelmet bonyolított le. Amikor a tengerhajózás és a vasúti közlekedés fejlődése fokozatosan csökkentette Baku kereskedelmi fontosságát, megindult olajkincsének feltárása. Baku körül, amerre a szem ellát, mindenütt olajkutak erdeje borítja nemcsak a szárazföldet, hanem a tenger felszínét is. Ezer, tízezer vagy talán még több koromfekete torony övezi a várost, s minden torony tövén ütemesen „kacsázik” a gémeskúthoz hasonló szivattyú. Embert alig látni. Automatikus központokból vezérlik a szivattyúkat, s az olaj végeláthatatlan folyamként ömlik a tartályokba a sok ezer kilométer hosszú csővezetéken át. Városok a tengeren A Kaszpi-tengeren valóságos acélcölöpökre épült városkák dacolnak a tenger szeszélyével. Egyesekhez két-három kilométeres vízfeletti út ve^et a partról, másokat viszont csak hajóval vagy helikopterrel lehet megközelíteni. Helikopter szállítja a munkásokat is, ingyen, de sokszor 4—5 napig sem tudnak hazatérni, mert ott rekeszti őket a hirtelen támadt vihar. Ilyenkor a cölöpváros emeletes munkásszálóiban laknak, ott étkeznek, olvasnak, moziba mennek, sportolnak. A kultúrház, tornaterem, büfé, élelmiszerbolt és klubhelyiség ugyanúgy a munkások rendelkezésére áll, mint bármely szovjet gyárban. Mi maradt meg a „Kelet”-bői A 600 ezer lakosú város mozgalmas életet él. A rendezett, tiszta utcákon súrü sorokban hömpölyög a jólöltözőtt tömeg. Amerre a szem ellát, mindenütt olajkutak erdeje tarkítja a földet és a lágyan hullámzó tengert Az üvegfallal körülvett, fedett vásárcsarnokok környékén háziasszonyok adnak találkát egymásnak, s a napsütötte parkok csendjében öregek és szabadnapos munkások sétálnak, beszélgetnek, dominóznak. A város tuladjonképpen három — egymással szervesen összefüggő — részből áll. Középen többszáz éves várfal övezi az ősi Bakut, a jellegzetesen keleti szűk utcácskákat, az apró házakat. Az utcák és a házak régiek, de a szürke falak között hiába keresnők a régi útleírásokból ismert „oriéntális életformát”. A zsibvásárra emlékeztető utcai élet itt már a múlté, elfoglalt emberek sietnek dolguk után a sok nyomorúságot látott macskaköves utcákon, a lapos háztetőkön televíziós antennák meredeznek. Rend és tisztaság, kulturált üzletek és modern árusító pavilonok adják meg a mai Baku tipikusan keleti városrészének jellegét. Az óváros körül épült a század első negyedében a „kapitalista Baku”. Európai stílusú három-négyemeletes házak és szépen rendezett üzletsorok szegélyezik a széles aszfaltos utcákat. De a hűs árnyékot nyújtó fasorok és virágos erkélyek minden irányban a „szocialista Baku” új házaihoz és városrészeihez vezetnek. Oj világ született Kelet Kapujában. Az elmaradottság és a gyarmati kizsákmányolás romjain az emberi méltóság és a legnemesebb társadalom diadalkapuját épít! a felszabadult nép ... . A1 utcák és a házak a régiek, de a szürke falak között hiába keressük a régi útleírásokból Ismert „keleti életformát'
