A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1961-09-17 / 38. szám

Rácz Öli vér: Puffancs, Göndör és a többiek Könyvesboltjaink kirakatában csinos külsejű könyv kelti fel a figyelmet, if­júsági- regény csehszlovákiai magyar Író tollából. Azért fontos kiemelnünk a könyv műfaji hovatartozását, mert sok szép szer­zői est, az olvasókkal való gyakori ta­lálkozás és meghitt beszélgetés sürgette már a hazai ifjúsági regényt. „Gyerme­keink olvasni szeretnének, mai megvál­tozott életünkről“ — mondották hosszú esztendőkön keresztül, szülök és tanítók, „írjanak a jövő reménységeinek 1“ Igen ám. de ifjúsági regényt írni nem köny­­nyű talán a legbonyolultabb feladat. Víz-tizenkét éves gyermekek lelkivilágát megrajzolni, csapongó, színes, káprázatos gondolatait nyomon követni és kifejezni — bizony nem kis dolog. S mindehhez tegyük még hozzá, hogy niai fiataljaink élete rendkívül sokoldalú, tartalmas és egészen újszerű, nem fér bele régi sablonokba; arra kényszeríti az írót, hogy felbontsa a megszokott for­rná' s ne egyéneket, egyes kiválóan meg­rajzolt gyermekhősöket állítson példának, hanem a közösséget, az osztályt vagy az úttörő szervezetet. Móricz Zsigmond hí­­r*v Légy jó mindhalálig-jában vagy Mol­nár Ferenc Pál utcai fiúk-jában még egy­­egv gyermek sorsáért aggódik az olvasó. Végigkíséri göröngyös útján, örül sike­reinek, búsul szenvedésén, egyszóval mély lelki kontaktust teremt vele. Kácz Olivér regényében viszont már gyermekeink közösségi életének, össze­­forrottságának művészi kifejezésével ta­lálkozunk. Hőse nem a „gyorsan lenyel­te. ami még a szájában volt” Puffancs, nem a jegyzőkönyv-vezető és az ékeze­tekkel hadilábon álló Göndör, hanem az ötödik bé osztály. A szerző az ifjúsági müvekből nélkülözhetetlen rokonszenvet a Frangepán utcai iskola ötödikes tanu­lói iránt kelti fel, akik tetőtől talpig gyermekek, tele, életkedvvel, pajkosság­­gal, a mindent megismerés olthatatlan szomjával és örökké nyughatatlan fantá­ziájával ; akik dicséretesen tanulnak, mégis szurkolnak az órán — Igazi diá­kok. Elődeiktől csupán abban különböz­nek hogy sorsukat mindig a közösségre alapozzák, s el tudják képzelni életü­ket, jövőjüket a felnőttek társadalmában. Vállalkozásaikat jól megfontolt, tüzetesen átgondolt tervekre építik. A regény alapötlete kitűnő. Az ötödik bé tanulóit abban a megtiszteltetésben részesítik, hogy két hónapig a széppa­­íaki Természeti Iskolában tanulhatnak. A nagy eseményt földrajzórár, jelenti be a Diri, s a továbbiakban az ötödikesek szívből fakadó örömének, lázas készülő­désének lehetünk tanúi. Kácz Olivér nagy­szerűen ismeri a tíz-tizenkét éves gyer­mekek gondolatvilágát, kiválóan bele tud­ja élni' magát alakjai érzelmi és gondo­latvilágba. A lelkesedést, az örömújjon­­gást megannyi apró, de nagyon kedves epizóddal érzékelteti. Hol van Széppa­tak? Eperjes környékén, gyönyörű kör­nyezetben, zúgó erdő szélén, csevegő pa­tak partján. A csapat parancsnokának édesapja gépkocsivezető, s a fiúnak si­kerül még indulás előtt terepszemlét tar­tania. Ő újságolja aztán a csapat tagjai­nak. hogy Szé'ppatak vadregényes helyen reiszik. Es mert a közelben egy régi alagutat is felfedezett, a gyermekekben mindjárt körvonalazódik egy elfogadható terv gondolata. Rácz jó hangulatfestőnek bizonyul. Ér­demes lenne részletesen elemeznünk a gyerekek búcsúzását a szülőktől, Iskolá­tól s a hűséges Tarí kutyától. Az író rengeteg ötlettel, mosolyt csaló mókával indítja a regényt. És nem hagy ki sem­mit, ami lehetőség a nevelésre. Robog az ötödik bé-vel a vadonatúj autóbusz, és a sáros! vár romjainak megpillantá­sakor történeti ismereteiket mélyíti el, az útjelzőtáblákkal, földrajzi tudásukat ellenőrzi. Az egyik útkereszteződésnél például Dukla irányába mutat a tábla, s a mindig víg, mindig kedélyes iskolai altiszt, az öreg Bohi bácsi már mondja is, hogy a fasiszta német hadsereg a Dukla szorosban sáncolta el magát, s a szovjet hadsereg az első csehszlovák dandárral itt tört át s lépett első ízben Csehszlovákia földjére. A gyerekek megérkeznek Széppatakra. Tetszik a hely, tetszik a vidék. Megkez­dődik az élet a Természeti Iskolában. Elmegy a Tarinak küldött levél is, amely­ben arról számolnak be a gyermekek, hogy nagyon vigyáznak a Csapatzászlóra, a Csapatzászló becsületére, mert már kaptak rá egy vörös díszszatagot a Helyi Nemzeti Bizottság küldöttségétől, akik részt vettek a május elsejei ünnepségü­kön És két teherautót is a rendelkezé­sükre bocsátottak, amelyeken a környék ócskavasat gyűjtik össze. Megígérték, hogy a virágágyak és a konyhakert ügyé­ben is segíteni fognak! Vidáman, hasz­nosan telnek a napok Széppatakon, kí­sérőik — Bözsi és Kata néni — édes­anyaként törődnek velük, s talán az im­már történelmi hagyományokat idéző kör­nyezet, az erős, hegyes vidék találtatta ki a csapat tagjaival, hogy az Ezüst Gép­pisztoly partizánjainak nevezzék magukat. Hogy mi a feladata az Ezüst Géppisz­toly partizánjainak? Biztosítani a határ­sáv védelmét itt a zordon és elhagyott sziklaszorosban. Két gyanús alakot már felfedeztek, biztosan kémek lehetnek «s szökni akarnak Lengyelországba. Jó lesz résen lenni. Az ötödik bé tanulói való­sággal lázban égnek, éjszaka lidérces ál­mok nyugtalanítják őket. Nem is pihen­nek addik, amíg X. Tizenhetest és Hosszú­­r.ynkút kelepcébe nem csalják Persze, nem kémeket ejtenek foglyul, hanem kö­zönséges csempészeket, de így is kivált­ják közbitonsági testületünk tagjaiból az elismerést. Rácz ifjúsági regényében nagy szerep jut a gyermekek képzeletének. Murcsi éjszakai ébrenléte a következő gondo­latokat indjtja útjára: „A hold — jó, vigyorog. Persze: megcsiklandozták. Oda­­biggyesztetiék neki a holdrakétát Na ne, gyerekek, csiklandós vagyok ... Azért ez nagy dolog. Holdrakéta. Bözsi r.éni azt mondta, hogy nem ad neki tíz évet és a Holdból rendes űrhajóállomás lesz Tíz év. .. No addigra Murcsi már komoly technikus lesz...“ Amikor a Dirit be­avatják titkukba olyanformán, hogy ez a csapat utolsó kalandja, jövőre hatodi­kosok lesznek, ő megcsóválja a fejét: „Nem, Lali, utolsó kaland nincs. Ez rossz beszéd. A hatodikosoknak már valóban nem lesz annyi idejük, de a Ralar.d a szép, nemes, hasznos Kaland, a felfede­zések, az új, a nagyszerű a nem min­dennapi utáni vágy, az addig él az ember szívében, amíg fiatal ...“ De hát mi a Ka­land? Tavaly az „Irány Prága" mozgalom igazán szép játék volt, talán szebb a Csapat dolgainál, is. s fél füllel már hallani lehet egy új, országos úttörő­­játékról. Lesz benne nyomkeresés, rejt­jeles feladatok, sok-sok tarka kaland. A tanulók lelkesen fogadják a Diri hírét, csupán Becsuk alszik el s álmodik mind­arról, amit hallott, az új úttörőjátékban ő a Nagy Nyomkereső, majd kerékpár­versenyben vesz részt és maga mögött hagy két Tatra 603-ast meg egy Volgát ... Álmodik Becsuk, tanulnak, játszanak, álmodnak a gyerekek. Almodnak és ker­­getőznek. Újszerű dolgokon törik a fe­jüket, egyszóval sikerült ifjúsági regény­be illő életet élnek. S a széppataki na­poknak lassan vége. Az ötödik bé tanu­lói készülődnek haza. Abban a tudatban persze, hogy nem töltötték haszontalanul az időt, sokat tanultak, még többet ját­szottak s a kalandból sem volt kevés. S amire büszkék, hogy a nagy elfog­laltság közepette is volt idejük gondolni a kassai Frangepán utcai iskolára, az utánuk következő negyedik osztályra, amelynek Ezüst Géppisztolyokat fognak a'ándékozni. A kisebbekről sem felejtkez­tek el. Játékbábukat készítettek szá­mukra. Rácz Olivér regénye végig izgalmas, fordulatos és ötletes olvasmány. Mai gye­rekeket szerepeltet, olyanokat, akiknek mindenre kiterjed a figyelmük. Osztály, Csapat, Ezüst Géppisztoly partizánjai, Titkos terv —■ íme a felsorolásból is lát­hatjuk, mennyire közösségi a regény. Stílusa könnyed, nyelve áttetsző, cselek­­ményvezetése világos. Amit szépséghiba­ként róhatunk fel, hogy könyve utolsó fejezeteiben túlságosan együgyűnek mu­tatja be X. Tizenhetest és Hosszúnya­kút, .. Puffancs, Göndör és a többiek fiaialjaink népszerű olvasmánya lesz. Gyermekeink magukat ismerhetik fel a könyvben, egy kis közösség nagyszerű tulajdonságait véshetik emlékezetükbe. MÁCS JÓZSEF 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom