A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1961-09-17 / 38. szám

Az írás becsülete Katonák vagyunk mi ketten, táská­val, egymás mellett alszunk a szalmazsákon. Furcsa barátság ez a miénk, nem is igazi barátság, mert nem az egyenrangúságon alapul. Jóska, amellett hogy szeret, még tisz­tel is és magánál Jelentősebb, nagyobb sú­lyú embernek ismer el. Mégpedig azért, mert író vagyok, ő pedig csak géplakatos. Ö mondta így, hogy csak géplakatos! Négy polgárija van, átlag fiatal ember, az a fajta, amelyikből vasárnaponként ez­rek és ezrek szurkolnak a labdarúgó mér­kőzéseken. Esetleg motorkerékpáron szá­guldozik egy kislánnyal, Jól keres, katona­ság után megnősül és Jó munkás, derék családapa lesz. Bevonulásunkkor, az első napok zűrza­vara után következett az ismerkedés. — Te mi vagy civilben? — kérdezte Jós­ka. — tró. Meghökkent. — No, én meg lakatos vagyok, gépe­ket Javítok meg esztergályozok és hegesz­tek is ha kell. Elbeszélgettünk egymással mint két egyenrangú munkásember. Ö bizonyára gondolta, hogy micsoda fu­ra alak lehet ez ... író ... Láttam a sze liléből, ahogyan méregetett. De nem csi­nált problémát a dologból. Író, vagyok és kész ... — Aztán miket írsz? — kérdezte né­hány nap múlva. Óvatosan válaszoltam. Ilyen kérdésre nagyon nehéz válaszolni, aki ért hozzá, tanúsíthatja. — Hát mindenféléket az életből, tudod olyan humoros meg szatirikus apróságo­kat az emberekről. — Szóval vicceket? Láttam a felvillanó szemén, hogy ez ér­dekes a számára. A Jó vicceket értékeli és közvetve csak tekintélyt szerzek előtte, ha elismerem, hogy igen, néha vic­ceket is írók. — De — mondtam — nem ez a fontos, az írói munka lényege az emberi lélek mi­nél mélyebb feltárása, az állandóan fejlő­dő gondolat művelése, nemesítése és* to­vább fejlesztése, meg a ... — Ugyan, ne szavalj — vágott közbe — inkább mondj el egy jó viccedet! Nahát, dacára a kötetnyi humoreszk­­nek, amit írtam, ez ideig én még egyet­len viccet sem gyártottam, és a viccmesé­lő képességem is gyatra. Viszont ha ké­rését indokolás nélkül megtagadom, oda az a kis tekintélyem is, amit sikerült sze­reznem előtte. Egy, legalább harminc éves Móricka vicc mentette meg a helyzetet. — Jó pofa val/y — nevetett rajtam. így lettünk barátok. Néhányszor még próbáltam beszélni vele, hogy így a szellem dicsősége és a gondolat szárnyalása, meg a lélek mély­ségei, ahol búvárokodom, de csak legyin­tett. — Hagyd csak komám, nem vagy az egyedüli, aki ezt csinálja! Aztán hidd el, fogaskereket marni sem kutya! Talán egy hónap múlva történt, hogy levelet kaptam, fényképpel. Miért nem írok, mi van velem ... Hogy hűtlenség, mert úgyis van ott valakim és hasonló szemrehányások, meg gyanúsítások. Jóska megnézte a képet és füttyentett. — Tyű, de jó nő. A levelet olvasgattam, mérgelődtem is egy kicsit, hogy ezek a nők, de egyfor­mák, mindjárt a legrosszabbat gondolják. Nahát, ez a Vera is... Csak olyan hiszté­­rika, mit tudja ő, mi az a katonaság. Jós­ka megvárta, amíg elolvasom, aztán ne­kem Jött. — Ki ez a nő? Mi a foglalkozása? Ho­gyan vagy vele? Csak nem jártok együtt? Kissé hetykélkedtem. — Ügy áll a dolog valahogy — mond­tam —, Vera színifőiskolás. — Ej — rázta a fejét hitetlenkedve — színésznőkkel is Járkálsz? — Látod. — Elgondolkozott. — Persze azért Járnak veled, mert író vagy, ugye? — Hát persze, különben észre sem ven­nének a tömegben. Tudod, kritikákat írok róluk, meg jeleneteket, amelyekben sze­repelhetnek ... hát azért... Többet nem beszéltünk erről, de láttam, hogy kezdi becsülni a mesterségemet és mindig Jobban imponálok neki. Röviddel aztán a kiadómtól megkaptam az első kö­tetemet, egy éves újságírói működésem összegyűjtött termékét. Jóska komoly arc­cal forgatta a könyvet, láttam, hogy mé­lyen hat reá és erősen töri a fejét vala­min. Végre kibökte. — 4ztán mennyit kapsz ezért? — Tízezer koronát. — Hah... — kiáltotta — hazudsz...! — Sőt — bizonygattam, — ha azt is számítod, hogy ezek az írások már megje­lentek különféle folyóiratokban, ahol szín tén kaptam honoráriumot értük, nyugod­tan számíthatod a dupláját. Ügy győztem meg, hogy megmutattam neki a kiadóval kötött szerződésemet, amelyben a honorárium összege is fel van tüntetve. — Húszezer korona egy könyvért — lel­kendezett —, csuda ügyes fickó vagy! Azóta vegyül barátságunkba az az irán­tam való tisztelet és megkülönböztető el­ismerés, amelyről már szóltam. Azért, mert író vagyok és húszezer koronát vágok zsebre egy könyvemért. Ami talán nem is olyan csodálatos, ha elgondoljuk, hogy a legáltalánosabban elismert értékmérő mégis csak a pénz. DUBA GYULA KERESZTREJTVÉNY JUHÁSZ GYULA egyik ismert költeményéből idézünk a vízszintes 1, 22, 27, vala mint a függőleges 42. és 53. számú sorokban. Beküldési határidő szeptember 24 A helyes megfejtők közt öt könyvet sorsolunk ki. VÍZSZINTES: 1. Az idézet 1. ré­sze (a nyíl irányában folytat­va). 14. Hézagon. 15. Testedzés 16. Nagyítóüveg 17. Érzékeli. 18. Növény része. 19. Mutató név­más. 21. András Viktor. 22. Az idézet 3. része (a nyíl irány á ban folytatva). 24. Cápák betűi. 26. Lenke közepe. 28. Ad szlo­vákul. 29. Fontos fém. 31. Ki­sér közepe. 32. Kettős betű. 33. Kereszttel feljebbített gé a ze­nében. 35. Gyáva teszi. 36-Ádám Miklós. 37. Az idézet 2. része. 42 Hiányos kalász. 43 Nem rossz. 44. lövendőmondó. 45. Római 52. 46 Részvénytár­saság röv. 47. Hun király. 49. Védelmez. 51. Nándor Gé­za 52. A Száva jobboldali mellékfolyója Szlavóniában. 54. Idegen férfinév. 55. Európai or­szág fővárosa. 57. Tengeri mo­­szat. 59. Nina fele. 60. Muta­tó névmás: 62. Balkáni ország fővárosa. 64. Vissza: zsigerek. 66. Tagadószó 68. Égitest. 69. P. D. S. 71. Helyeslés 73. Chap­lin híres filmje a néma filmek korából. 75. Azonos betűk. 77. Szamárhang 78. Erdei állat. 80. Hasadás (ékezethiba!) 83. Hosszú németül. 85. Nem árad. 87. Ezen a napon. 68. Ipari ta­nuló. 90. N G. É. 91. lgásál­­íat. 92. Folyó Szibériában. 94. R. T. L. 96. Övezet közismert idegen szóval. FÜGGŐLEGES: 1. Ferdén népié sen. 2. Vissza: fontos fém. 3. Világtáj. 4. Pihe betűi. 5. Né­met elöljáró. 6. Huszár közepe. 7. Japán betűi. 8 Vissza: hosz­­szanti mélyedés. 9. Antal Re­zső 10. Apa törökül. 11. Fun­damentum. 12. Német elöljáró. 13. Vagány. 18. Német nép­törzs. 20. Nem ez. 23. . . .Abe­ba, Etiópia fővárosa. 25. Nem terhel 27. Szerszám fogója.80 Lap a helvét kártyában. 33. Vendég németül. 34. Lármát. 35. Növény. 36. Gally. 38. Női név. 39. Nép Dél-Afrikaban {eredeti írásmóddal). 40 Ker­tész szerszám. 41. Szorító (sportban). 42. Az idézet 5. ré­sze (a nyíl irányábal oflytat­­va). 47. Férfinév. 48. Fut iker­szava. 50 Létezik. 53 Szlovák tagadás. 54. Az idézet 4. ré­sze. 56. Menyasszony. 58. Könyv­oldal. 60. E. E. G. 61. Kettős betű. 63. Családfő. 65. Női név. 67. Mezőgazdasági eszköz. 70. Vad kutya Ausztráliában. 72. Tagadás. 74. Békés jelenetek irodalmi neve. 76. Alumínium vegyjele. 79. Házastórs apja. 81. Rész latinul. 62. Ragadozó madarat. 84. Vissza: húros hangszer. 86. Hajít. 89. A sö­tétség istene az egyiptomaiak­­nál. 93. ígekető. 95. Szabó szer­száma. 97. Kicsinyítő képző. Az előző rejtvény megfejtése: Az a mű, amelyet olvasnak — él. Az a mű, amelyet másod­szor is olvasnak — megmarad! A 36. sz. rejtvény megfejtői kö­zül könyvjutalomban részesültek: Barczi Károly, Ilanva; Berek Ist­­vánné, Léva; Henzély Károiyné, Kassa; Kolár Laszlóné. Csíz; Pi­roska Imre, Deáki. 15

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom