A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-09-17 / 38. szám
Cselényi László: Mikrokozmosz ■ Cselényi László: Mikrokozmosz ■ Cselényi László: Mikrokozmosz Nem akarok én csak vélni semmit a világról nem félek a haláltól sem a feltámadástól Ember vagyok kötekedő otthonom e század nem tépi lázadó fejem babér se gyalázat Doromboló vonatokkal járom a világot fejem fölött csilingelnek mint harang a lányok Erő feszül két karomban paripa a dombon törtetőkkel álmodókkal immár semmi dolgom Tágítom szoros világom nő az mint a gomba tudom, hogy csupán a fény röpít a csillagokba A békét mondom én s anyám piros kezét énekelem A békét várom én s szerelmesem puha kezéről álmodom A békét hiszem én s kőmívesek érdes kezére esküszöm A béke: kék galamb csőrében zöld parittya-ág A béke: lombos ág szárnya alatt termékenyül a szerelem A béke: liliom szerelmesem hadd tűzzem a haladba (7Ze.ngje.teg, Elment a lány. Járja a bükkfa-erdőt. Bolond fiú. Csikorognak a fegyverek. A faodúban hánykolódik a világ. Elment Jani. Járja a lány a réteket. Bolond leány. Megdördülnek a fegyverek. A bokrok alján kigyulladt s ég a világ Erdő, mező, bokor, liget, rét, rengeteg: Vigasztaljátok őket! A volt mátkapárt. Ki látta őket? Fejükre hullt a világ. Szew lent Első szerelmem álmodó fejét ölembe hajtja szelíd szeme az égre néz a jövendőt kutatja A napba néz a kisdiák csillanó távolokba röpíti fényes gyorsvonat s szerelme-léte gondja Nézi a csillogó eget minden oly ismeretlen segítsd jószívű szerelem győzze a lehetetlent A kisdiák húsz év után férfiként néz a napba fejében számok képletek s első szerelme Magda (V'utáiQ, Minek jöttél? Minek állsz az utamba?. A galamb szive fázik, meztelen. Az árokparton száz piros virág. t Ki kérdezett? Miért vágsz a szavamba? A tölgyfaágon csüng a szerelem. Az árokparton fél a sok virág. Maradj tehát! Maradj! Dőlj a nyakamba! En nem vagyak galamb, se meztelen. Az árokparton ázik a virág. &SLiiiag Ne nézzetek rám most fáradt vagyok a tenger mélyén konok csillag ül Hagyjátok meg nekem e bánatot ne szóljatok hadd fájjak egyedül Szelíd zene cikázó illatok a konok csillag íme felrepül Legyőzöm én magam a bánatot öleljetek, ne fájjak egyedül. (7)őmlu%k i. En itt születtem göcsörtös világ szegődik velem szembe vádolón zúgnak a fehér hegyi orgonák megérted-e bozontos századom Fehér lila seszínü orgonák velünk bizony konok volt a világ a fejemet jöldeden nyugtatom, de nyugalmat nem adhatsz hűs hazám 11. Dombok hegyek rétek vizek erdők mezők völgyek folyók az életem két domb között úgy inog mint hálón a pók Az életem a százszínű völgyek folyók rétek vizek a létem mint hálón a pók s céljaimat ki érti meg 111. Enyém e század gondjait egészen csak én érthetem fejem fölött zúg az akác motorcsónak száll a vizen Enyém a kés a rádió a puskatus s a gondolat mely kutatja a kék eget s rombolja a világokat IV. En itt születtem göcsörtös világ szegődik velem szembe vádolón csupán e föld ez itt az én hazám meg kell hogy érts szívbajos századom Az ember végül nem él túl soká beérkezik megleli a hazát megtört fejét dombok folyóvizek veszik körül mint egy köztársaság 13 ■QjOLicLmh-HFm ll
