A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-08-20 / 34. szám
34 [. Balázs fametszete Levél Moszkvába Őszinte legyek? Nem tudom kinek címezni ezt- a néhány sort. Nem tudom, hogy öt világrész vezeték és keresztnevéből melyiket ragadjam ki, aínely a legszebben hangzana. Nem is azért írok most, hogy egyetlen baráthoz, ismerőshöz küldjem gondolataimat. Lelk^edés vezeti a toliam és a tengernyi sok emlék, amelyet tavalyi utam során Moszkvából, Leningrádból és Kijevből hoztam magammal. Úgy fogtam munkához; hogy tánczenei hallgattam a rádióból. Moszkváról szólt a dal s felsajdult a lelkem, elfogott a vágy azután, amit már volt szerencsém látni. Tavaly, augusztus vége felé indultam a világ nagy fővárosába. Akik kimértek és nagyon megfontoltak, kicsit neheztelhet: . 3, hogy földgolyónk valamenynyi országának fővárosává Moszkvát teszem, dehát én akkor azt láttam szállodákban, a Vörös téren, a Gorkij fasoron, a Kreml udvarán és mindenütt, hogy ma már Moszkva a legújabb kor Mekkájat sző és gondolat legjobb értelmében. Nem a vallásos lelkek zarándokhelye, hanem az új világrend szerelmeseinek fontos állomása. Igen, igen, augusztusvégi napokban, felhőtlen nyári ég alatt győződtem meg erről, amikor kis jegyzetfüzettel a kezemben belevetettem magam a moszkvai utcák áradatába. És most elárulom, hogy nem főváros lakóira figyeltem én. hiszen az emberek a világ bármely nagy városában azonos módon élnek. Kedves moszkvaiak között az idegenek —- igen, ez vonzott engem délután és este az utcára, a villamos és trolibuszmegállókhoz s a földalattihoz, idegenek, helyesebben fiatalok a világ minden részéből! Mintha nyáron külföldieké lenne Moszkva! Egyik napon egy csinos barna fiatal férfi és egy bájos kreolbőrű hölgy társaságában ebédelek. Mindketten külföldiek. Persze csak később tudom meg ezt, amikor már az ismerkedés vágya megteremtette közöttünk a fesztelenség légkörét. Nagy gondolkodók fogalmazták meg, hogy embernek emberrel való érintkezését a nyelv szolgálja. Hát ez pontosan így lenne adott esetben is, de sokáig próbálkozunk a beszélgetéssel, míg találunk egy olyan nyelvet, amelyet mindhárman ismerünk valamennyire. Csak úgy tudom meg. hogy két fiatal ebédlő társam Szingapúrból való, és nem tudnak betelni annak az örömével, hogy láthatják Moszkvát. Ilyenkor nyáron szállodában, ebédlőben, utcákon, tereken és parkokban ismerkednek a fiatalok. Orosz nyelven kérdezgetik egymástól, ki vagy, honnan jöttél, melyik földrészen mosolyog rád a nap. Akármerre mész. mindenütt találkozol angolokkal, franciákkal, németekkel, amerikaiakkal, indiaiakkal, arabokkal. A zene hangjai szótáradnak a szobámban s én hévesen dobogó szívvel gondolok tavalyi utamra — Moszkvára. Elképzelem magam elé a Kreml udvarát, illetve annak hatalmas szarkofágjait őrző templomát s benn egy nádszáívékony orosz kislányt tűsarkú cipőben, könnyű nyári kabátban, amint a templom falaira kifüggesztett festményeket', avagy rajzokat másolja. Nehéz dolgoznia, nehéz munkájára figyelnie, hiszen olyan nagy itt az idegenforgalom, hogy a külföldiek valósággal egymásnak adják át a kilincset. Nyár van, tavalyi utam, Moszkva jár az eszemben s a világhírű Tretyakov képtár fényes termei s az egyik teremben Cavranov Tavaszodik című képe. Ő a líra megteremtője az orosz festészetben, ő vonzza leginkább a fiatalokat. Említett képe körül szomjas szemű kínaiak, négerek és japánok állnak. A Tavaszodik című festmény élettől duzzadó nyárfáival,- varjúfészkeivel, varjaival, meg hótól tisztuló Epikus orosz falujával szinte árasztja magából a tavaszt. Mosolyogni kell, mert sokféle emlék elevenedik fel bennem. Egyik pillanatban Moszkva terein integetek egyszínű, de száznyelvű fiataloknak, másik pillanatban Petrodvorce kikötőjében száltok hajóra és a fedélzetei* ismét fiatalokkal gyönyörködöm a • naplementében. Augusztusi nyár, Moszkva; tengernyi sok vonat, hajó, autó halad Moszkva felé á nagyvilág minden tájáról. És ezer és ezer repülő száll le naponta kíváncsi fiatalokkal. Utcákon, tereken, parkokban, a Lenin hegyen és mindenütt találkozom más országok fiaival. S te mégy, barangolsz napfényben s neonfényű éjszakában és arra gondolsz, hogy minden század kialakítja magának nagy központját. Az ókorban Athén, a középkorban Róma, az újkorban Párizs, a legújabb korban Moszkva. Minden század kialakítja egén a bölcsek csillagát, amelyre a haladó emberiség tekint. Ez a csillag immár négy évtizede tündököl Moszkva fölött. Moszkváról szól a dal s én nem tudok nyogodtan maradni. Szeretnék ott sétálni a Vörös téren, szeretném üdvözölni tavalyi ismerőseimet, a különböző nemzetiségű fiatalokat, akik ugyanúgy szívükbe zárták Moszkvát mint én. Levelet írok, magam sem tudom, kinek. A cím ennyi: Moszkva Talán n n is kerül azoknak a kezébe, akiknek szántam. De n’em baj, mert én mindenkinek szántam, Moszkva ismerőinek és szerelmeseinek, valamint - azoknak is, akik még csak készülnek a világ e nagyszerű fővárosába. Nyár van, augusztus' van s Moszkva tavalyi . bámulói, ha gondolatban is, de újból ott vannak,. Ismerkednek, barátkoznak, integetnek boldogan. MÁCS JÓZSEF 9 CSANÁDY JÄN.OS: A horizontok felett Hőlégsugaras vadászgépek a hűvös, hunyó alkonyaiban, — meg megvillantok, meglebegtek zöld fák fölött lengő magasban/ látni, amint egy láthatatlan kéz pamutot húz: kifeszített angyalhajként leng, elszakad majd vége •a titkos gombolyagban. Átíveltek a horizontok két széle közt, fejünk fölé felrajzoljátok a szívárványhíd ívét márványszín ecsetekkel; a hunyó napból még aranyhíd keresztezi utalok, majd bal- Jelől, dombokról jő a békés este egy raj fehér galambbal. Az égbolt Hold-ezüstű érme fölcsúszik lassan elforogva sötétkék anyagára végre — vad villanással nem hizlalja lángviharrá a hüs szelet! Mik lennétek vad tébolyában, angyalhajhúzó vadászgépek? Sodródó lepkék? Lángtrapézek?'!
