A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-08-20 / 34. szám
‘tye& ifV etvfa íb& u t, fk£Ú n£jc.0 tfto»IA t A ház, ahová belépek, bölogaté lombü fáktól szegélyezett utcában áll, Pöstyén egyik csöndes negyedében. Körülötte kis villák, családi házak. Semmivel sem válik ki közülük, maga is úgy fest, ha valamivel nagyobb is, mint a környékbeli otthonok. S az Is. Otthon. Negyvenhárom gyermek otthona. 1 Most alig tizennégyen tartózkodnak Itt, a többiek üdültetésen vesznek részt, s van, akit rokonok vittek magukkal egy-két hétre. Szeptemberben aztán együtt lesznek ismét, mert itt csak Iskolaköteles gyermekek vannak hattól tíz éves korig. Két korhatáron túl levó „nagylány“ is akad ugyan, tizenharmadik évükbe léptek. Hogy velük kivételt tettek, annak oka van. A fiúsra nyírt ha)ú Janának a klsöccse van itt. aki nagyon ragaszkodik az egyetlen archoz, ami számára a lassan halványuló, emlékké szürkülő családi körből még valóság maradt. Csaknem kivétel nélkül megsebzett lelkű gyermekek kerülnek ide. Sikerül-e vajon akár a legjobb szándékú Idegennek is ezeket a szülők által ütött sebeket begyógyítani? Krisztina DuroSkovával beszélünk erről. Példákat hoz fel. amelyek amellett tanúskodnak, hogy Igen. Vannak gyermekek, akiknél ha a szülőknél annyira nélkülözött szeretetet a nevelőknél megtalálják, csodálatos orvosságnak bizonyul. A gyermekotthon egyik volt lakója, aki már kész pedagógus, ezt a szeretetet most úgy akarja kamatostul visszaszolgáltatni, hogy idejött vissza gyakorlatra, mint nevelőnő. Hivatásának érzi. hogy az elhagyott gyermekek életébe meghittséget, melegséget vigyen, hiszen ő csak tudja ... Hogy ez a nagyon fontos, pénzzel meg nem fizethető gyógyszer nem hiányzik a gyermekotthon levegőjéből, arra további bizonyíték a sok kitartó levélíró, akiknek sorai előttem fekszenek. Évek óta elszakadtak ettől az öreg, sárga s bizony külsőleg csinosításra szoruló épülettől s még mindig küldik híradásaikat a felsőbb iskolákból, gyárból, munkahelyről, mint a távolba szakadt gyermek a szülői házba. Míg Krisztina néni — aki a négy nevelőnő közül most egyedül tartózkodik Itt — a kislányokat fürdeti, azalatt a fiúk klhurcolkodnak a napra s dámáznak. Akárcsak a felnőttek társadalmában, itt is gyorsan öszszeverődnek a klblcek. Olykor terelődik csak el egy pillanatra figyelmük, mikor a szellő a készülő ebéd Illatát sodorja feléjük. Belebele szimatolnak a levegőbe, aztán újra elmerülnek a játékban. Ebéd után Krisztina néninek megint akad egy szabad félórája, amikor a gyermekekről és saját problémáiról beszélhet. — Nálam a legnagyobb veszélyt az a nagyon is emberi gyöngeség rejti magában — hangzik a vallomás —, hogy akaratlanul is több szeretet ébred bennem egy-egy gyermek iránt, mint a többiek lránt. El sem hiszi, milyen nehéz néha az érzéseket a józan, okos meggondolások korlátái közé szorítani, nehogy éppen ott ártsak, ahol használnom kell. Nehezebb feladat ez, mint Jó együttest kovácsolni a sokféle temperamentumú gyrmekekből. De nem szabad azt hinni, hogy ml „glelchschaltolnl“ akarjuk növendékeinket, Inkább mindegyikük egyéniségéből a legértékesebb tulajdonságokat igyekszünk felszínre hozni. De a közösségbe azért bele kell illeszkedni s némelyiknek ez bizony nem megy könnyen. Példának egy kis testvérpárt említ. Róbert és Katka apja ügyvéd. A bomlófélben levő otthon levegője is képes volt beléjük oltani bizonyos polgári értelemben vett hamis önértékelést. — Mikor Ide kerültek, különösen a kisfiú, megragadott minden alkalmat, amivel azt bizonyíthatta, hogy ő más, különb mint a többi. Ma üiár ebből a bántó kitünnivágyásból mindössze annyi maradt, hogy az iskolában a legjobb tanulók közé tartozik s a házirendben is például akar szolgálni a többi előtt. Ebben a törekvésben támogatjuk. Ahhoz, hogy eredményesen dolgozhassunk, nagyon fontos, hogy minket nevelőket csak a legkomolyabb okból helyezzenek át más intézetbe. Mert a rendet, fegyelmet, ellátottságot ugyan évenként váltott nevelőkkel is el lehet érni, de a ml különleges feladatunk, bogy amennyire lehetséges, az A két nagylányt lassan a főzés titkaiba is beavatják KIbtcekben nincs hiány Kérjek-e rizafelfájtból másodszor is? — latolgatja Pista anyát is pótoljuk. S hogy ennek eleget tehessünk, hosszú hónapok szívós, lankadatlan munkájára van szükség. Néha nagyon is nehéz egy kisgyermek bizalmát, szivét megnyerni. Rövid bezélgetés során magam is megállapítom a különbséget. Némelyikük eldlcsekszlk azzal, hogy anyukája meglátogatta őt, van, aki a kérdésre, hogy: „a te szüleid A kádban való lubickolás, tisztálkodás Itt is a kedves kötelességek közé tartozik hol élnek?“ ártatlan s éppen ezért megdöbbentő egyszerűséggel válaszol: — Most ülnek mind a ketten. A harmadik így felel: — Anyukám nagyon beteg volt, még sokáig a kórházban kell lennie. — És apukád? -— Nincs apukám — s lehajtja a fejét. Elhallgatok. Mert tudom, hogy van apukája. De nem érdemli meg. s a kislány meg is tagadja tőle ezt a legdrágább nevet. Végtelenül változatos, de egyenlőképp szomorú az ok, amiért Itt vannak. Most az állam az édesanyjuk, a szocialista gondoskodás éltető melegében nőnek. Felérhet-e közös otthonuk egy igazi, családi othonnal? Nem. Azt pótolni semmi sem tudja, de egészséges, éplelkű emberek hagyják el a közösséget, akik majd képesek lesznek megteremteni olyan otthont, amely nekik meg nem adatott. ORDÖDY KATALIN
