A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-08-13 / 33. szám
Károly versei & Új ÉLET Csontos Vilmosnak Én néked ifjú testvéred vagyok, mert a Caram-mente közös anyánk: életet mind a kettőnk itt kapott s vetést érlelő nap ragyog le ránk. Neked ’■égen sok volt a bánatod és műhelyedben ritkán volt öröm, mégsem csaltak el zajos városok: bizvo álltái az ősi szent rögön. Hited nem volt málló színű álom, mert ma már itt nincsen koldus, szegény, — ha nyáron a rönaságot járom: búzatenger susog, köszönt felém. Oj élet van már a Garam partján, és az ősz költő is új versbe kezd, — mert akinek dal fakad az ajkán: boldogan meg keli énekelni ezt. Sándor WOLFDIETRICH SCHNURRE: i. Mind magasabbra kúszik a nap, egyre bohóbban víg sugarak hullnak a földre s csillog a fény hajnali harmat göngy -tetején. Kismadár- ajkról víg dalolás, a Garam mentén halk csobogás száll a magasba, egyre tovább: végtelen égnek kékjein át... II. Muskátli nyílik ablakodon, lopva itt állok, úgy hallgatom: habkebeled, hogy simogatja szép fejedet bohóka fény és hogy kél mosoly — ha rólam álmodsz — szép ajakon ... — Friss nyári reggel: bűvös csoda, olyan, mint rózsám szép mosolya. Nyári reggel Mesék Ha a pihenés ölén szendergek s a múltamat visszalapozgatom: emlékezetemben megakad szemem egy virágos, tarka, csodás lapon. Kék ég, csillogó Garam, virág, rét.. s — színes gyöngyszemek hosszú lánca ez. Gyermekkorom sok-sok szép emléke, örökre hozzánőtt a szívemhez. Vissza-vissza térek gondolatban, ahová az ezüst fonál vezet. Bejárok minden régi szép helyet, szorítva egy láthatatlan kezet... — Nem bánt, ha az emlékezésekből a munkával telt mába toppanok.Érzem életemnek bűvös körét: a szép jelent s a még szebb holnapot. Tudom, ha majd e jelenem múlt lesz: e lap felett is megpihen szemem, mert érzem, hogy most a legvirágzóbb, most a legszebb, legszebb az életem. A változásban A ma a holnap titkát őrzi. Az új újabbat szül megint: korunkat látva ámulnának lóhátra-termett Őseink. Nincs megállás a változásban, tiennünk a tudás szomja ég. és akaratunk satujában zsugorodik a messzeség. Most a legszebb Irodalom izek hasonlósága A költők nagygyűléséről sántikálva távózott' Pegazus. Egy közönséges, vásári kanca felhasználta ezt az alkalmat és így csúfolódott: Csak azt szeretném tudni, tulajdonképpen mért' van neked szárnyad ? Én is! mondta Pegazus sóhajtva. Elnézés A sas katonai pályát választott, Nyikorgó csizmájában feszesen lépegetett a korzón, mikor megpillantott egy újdonsült kis katonát, egy veréb újoncot, aki félénken bújkált előle. A sas felbő szülten hozzá repült. — Mi az? Nem tudsz köszönni — förmedt hatalmaskodón a reszkető regrutára. — Hogyan kérem. — szólt a veréb, — há't ön nem ellenség? Óvás a földszinten Egy északsarkvidéki konzíliumon óriási többséggel a rozmárt választották meg püspökké, így van ez nálunk örökösen, morgott a pingvin, — a potrohosok mindig az isten kedvencei. Az állatok országgyűlésén megcsípte a bolha a kormánypárt szónokát és_ néhány pillanat múlva az ellenzék egyik képviselőjét. Azután figyelmesen vizsgálódva nyalogatta száját. Miben nyilvánul hát a különbség? — kérdezte fejcsóválva. Méltánytalan világ A hattyú abban a hiszemben, hogy szirtes sziget van a lába alatt, a víziló hátára szállott. Csak akkor döbbent tévedésére, és kért bocsánatot, amikor a víziló a víz alá akart merülni, i— Nem tesz semmit —, nyugtatta meg a hattyút a víziló, — a nagyság mindig észrevétlen marad. A sznobizmus igazi nagyságáról Tükre előtt fésülködött a házinyúl Hirtelen kipattant az ajtó és belépett a róka. — Hadd abba, most felfallak! — Pillanat, — szólt a házinyúl, — csak még a választékot megcsinálom! A legyengített végtelenség — És itt, — kiáltott fel a múzeumi teremőr a dinosaurus — És néhány hét — tette hozzá a j>6k, aki az ősállat szemcsontváza előtt, miközben a látogatók háta lúdbőrözött, — gödrében óvatosan fonalat húzott. évmilliók tekintenek reánk! Sipos Győző fordításai
