A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-08-06 / 32. szám
Amikor Jean Gobelin a XV. század közepén megalapította Párizsban loqálfestő műhelyét, senki sem hitte volna, hogy a híres brüsszeli, németalföldi és párizsi . díszes faliszőnyegek az ö nevével mennek majd át a köztudatba. Igaz, utódai a fonálfestő műhely mellé képszövőmühelyt is létesítettek, s valójában ók teremtették meg a francia tapisserie-t, a gobelin elnevezése alatt fogalommá vált, kézzel szőtt ialikárpitok készítését. Azt azonban, hogy a gobelin nem ábrás gépszövés és nem Is hímzés, a Jindrichúv Hradec-i tapisserie-műhely szimpatikus dolgozójától, Sykora asszonytól tudtam meg. Mert a magyar emlékekben bővelkedő Jldrichúv Hradecet (itt tartotta esküvőjét Zrfnyi Miklós, a szigetvári hős: itt nevelték a jezsuiták a családjától elragadott 11. Rákóczi Ferencet) nemcsak történelmi és műemlékei, valamint a dóm sarkát átszelő tizenötödik keleti délkör tpszik nevezetessé, hanem a Vajgar-tó partján, kies magányában meghúzódó, külföldön ismert gobelin műhelye is. A kedves kis asszonyka nagy büszekséggel meséü, hogy Jean Lurcat, a francia tapisserie újjáteremtője és nagy mestere nemrégiben járt műhelyükben, és náluk készítette el modern faliszőnyegét, a „Kakast**. — Mi vagyunk Európában úgyszólván az egyedliliek — mondja Sykora asszony —, akik minőségben versenyre kelhetünk Lurcat-ék aubussonl gobelinjeivel, sajnos, az áraikkal nem vetélkedhetünk. Az ódon ház egyik példásan tiszta és világos termében nyolc aszszony ül a hatalmas szövőszék előtt, hátuk mögött a falon Cyril Bouda színes rajza fúgg, és minden pillanatban hátratekintenek, hogy helyes válasszák ki a fonál színét, amellyel a függőleges vagy a vízszintes láncfonalakat úgy szövik át, hogy az így keletkezett apró-, mozaikszert! foltok pontosan visszaadják a tervrajz színeit és ábráit. Sajnos, a szövőtűkor használatáról le kellett mondani ok, nehogy a tükör árnyékot vessen a szövőszékre. Nem könnyű dolog a gobelin szövése. Nagy gyakorlatott, jő szemet, pontosságot, művészi ízlést és nem utolsó sorban rendkívüli kitartást igényel. így Cyril Bouda jelenleg készülő faltszönyegén a műhely nyolc szövőnője körülbelül öt-hat hónapon át dolgozik majd, hogy végül is olyan remekmű kerüljön ki kezükből, mint amilyet a szomszéd teremben láttam csomagolásra készen. Ez a pompás tapisserie L. Fulla szlovák festő Paraszt lakodalom című festményének a nyomán készült, és bizony semmivel sem marad el az eredetije mögött. A Jindrichúv Hradec-i műhelyben L. Fülle, C. Bouda, K. Svolinsky és J. Tichy faliszőnyegein kívül a közelmúltban V. Druková „Fehér tapisserie- jét" készítették el a prágai Várba, valamint MUUernek, a műhely gobelin tervezőjének értékes szőnyegét, a „Jawa-t“ szőtték meg — egészen kiválóan. Am nem kevesebb szakértelemmel és sikerrel restaurálják a hradeci vár régi brüsszeli gobelinjét sem. Sykora asszony, Kfíi, Müller és a műhely többi lelkiismeretes dolgozója a Vajgar parti ódon házban hallatlan szorgalommal és nagy tehetséggel öregbítik a régi város hírnevét — határon innen s határon túl egyaránt. —sifa szerző felvételei) Fekete rózsa. Részlet Jirí Tichy nagy gobelinjéből A Vajgar-tÓ partján Ódon ház Béke: K. Svolinsky faüszönyege Müller „Jawa“ cimü tapisseriéjének egyik részlete.
