A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-07-30 / 31. szám
kéreti magát, nyeli a szeszt, vállára hajtja a fejét és pomint a vizét. És furán néze- tyog a könnye az ingére meg get az öregre, akinek a baju- a szoknyájára, száről szinte csöpög a bánat. — No, ne sírj, Zsuzsi, igyál! Máskor csipked, tréfál, bolon- — vigasztalja Babos, dozik, meg komolyan elbeszél- Az asszony szipog még egy get. most meg csak az üveget darabig, aztán belekortyol isnyomkodja a kezébe, nem szól. mét a pálinkába. És újfent el— Mi van veled, Babos? — törik a mécsese. tör fel belőle a kíváncsiság. — Engem siratsz? — kérde— Mi lenne? Semmi... Meg zi Babos, s iszik ő is az üvegnem is Babos az én nevem, bői. hanem Molnár János. Szép név, — Tégedet meg magamat is. becsületes név. Mert útilaput kötnek a talpam — Mért hívnak mégis Ba- alá egyszer nekem iS. Oszt akbosnak? kor én is ülök majd, ilyen se-Az ember kezébe gyűri a hogyan, kalapját és a földre néz. Isznak, megint isznak s — Csúfolnak vele. Mert én csak a közellátó holvilág a minden gazdának dolgoztam, tanúja, milyen gyorsan fogy oszt egyiknél is bab volt az a pálinka. Zsibbad a Babos véebéd, meg a másiknál is. Min- re, könnyebbedik a lelke,' a denütt rántott vagy habart ba- teste és egyre nagyobb kedbot tettek elém, és én nem vet kap a beszédre, nehezteltem érte, megeszek — Tudod, Zsuzsi, fiatal szeén mindent. A falu minden retnék lenni. Mert amikor én jógazda asszonyáról el tudnám fiatal voltam, munka nem volt, mondani, hogy milyen babot csak nehezen került ez-az, főz. De ami sok, az sok. Egy- tennivaló, most azonban van szer földhöz vágtam a tányért munka, mert háború van, a s kiköptem a számból a babot, fiatalabb korosztály harcol, Azóta hívnak Babosnak. lehetne dolgozni, pénzt keres-Zsuzsinak tetszik a dolog, ni, de ez a jó világ későn ért széles szájjal nevet bele a vi- engem, amikor már nem bílágba és már nem vár a kíná- rok. Nincs már nekem erőm, lásra, maga nyúl az üvegért Zsuzsi. Nincs már nekem he- és iszik, iszik, jóízűen, mohón, lyem sehol. Csak a temetőlecsorog a mellére az ital. ben. — Ezért vagy szomorú? — — Ne beszélj így. Nekem mondja vénasszonyos kunco- olyan rossz, ha így beszélsz, pással és adja társának az — Mit csináljak. Hallgasüveget. sak? Énekelj valamit. Énekeld Az is kortyol egy keveset, el azt a nótát, hogy Hét csilcsak azután feleli: lagból áll a Göncöl szekere. — Nem azért. Csalódtam. Az asszony fagadkozik, hogy — Ugyan, ne légy már olyan, éjfélre jár az idő, csendhábo-Dallos Laci is mifélénk, oszt rításnak vehetik a kornyikávele is így ültem a pádon, lást, inkább az üveg felé hajmint veled. Többet ittunk. Ük. amelynek az alján még mint amennyit bírtunk s bak- jócskán csillog a pálinkából, tér egymás mellé fektetett az Az ital bátorítja fel aztán és árokban. De bizonyisten nem már-már rázendítene a nótávolt az semmi. ra, de kakastollas csendőrök Nem benned csalódtam én egyenletes kopogása hallik. Zsuzsi. Egyre erőteljesebb, hango— Hát kiben ? sabb a kopogás, az egyik szol— Kisgergelyben, a mosta- gálatos csendőr oda is meni gazdámban. Tudod, azt hit- részkedik a közelükbe és zsitem, ennél megmaradhatok, gorú hangon szól. ez istenhívő, presbiter, jó szí- — Tik vagytok azok, jó mave van. darak? Megint vedelünk, rae-Nem is volt rossz hozzám, gint vedelünk, és elnyúlunk az míg bírtam. De ezen a héten árokban? No, takarodjatok hamár nagyon megbénította a Iá- za innen! bam, az öregség; el is estem — Megyünk már, megyünk néhányszor, oszt kiadta az — nyelveli csúfolódón az aszutam. szony, a csendőrök nevetve — Kiadta? — álmélkodik az mennek tovább. asszony. Ök viszont maradnak, nem — Azt kérdezte tőlem, mozdulnak. amit én tőled, hogy mit esi- Babos átkarolja az asszony nálnál a kivénhedt lóval. Szó- derekát és kitartóan biztatja bői ért az ember, elvettem a a nótára, hogy legalább dűbérem, és eljöttem. Nem is dolja el. Zsuzsi enged, elzümmenek vissza többet hozzá. Az mögi szépen, lágyan a nótát, istállóját is megtiltotta. Ez az felmelegíti társa szívét, éjszka nagyon világos lesz — Mondhatok valamit, Zsunekem, Zsuzsi, míg el nem zsi? döntöm, hogy mit csinálok. — Mondhatsz. Amilyen jó kedvvel fogott — Sokat gondolok rád, mihozzá az üveg nyakalásához az óta a nótád eldaloltad. Nagyon asszony, olyan szomorú lett tetszett az nekem. Nagyon a egyszeriben. mi nótánk az, Zsuzsi. Éidalol— Mi lesz veled? nád még egyszer? — Még nem tudom. Az asszony iszik egyet, az— Hova hajtod le a fejed? tán újra rázendít. Szép, dal— Még azt sem tudom. lamos hangon dúdolja a kí— Zsuzsi annyira szívére ve- vánt nótát. Babos egészen szí az öreg Babos dolgát, hogy mearészegedik tőle. Fenékig elfogja a sírhatnék, az ember kihörpinti a pálinkát, fejébe MARTH GYÖRGY rajzai tódul a szesz, ránehezedik az Belekapaszkodik a Babos asszonyra és szaggatottan, de kezébe. És lépeget az oldaértelmesen kéri a segítségét. Ián. — Azt mondtad Zsuzsi, te- — Elkísérlek. rád is sor* kerül egyszer. Mert Botladozva, ittasan mennek, akinek senkije nincs, az csak az ember felemás bakancsban, addig jó, amíg ereje van. Én az asszony mezítláb s a réten már nem vagyok jó, engem ledőlnek egy magányos vadmár szélnek eresztettek. körtefa alá. — Hogyan segítsek rajtad? — Nincs hideg — fújja a — Fogadj magadhoz. Intézd biztatót Zsuzsi — én is itt alel a gazdáddal, hogy odaköl- szók veled. Holnap éjszaka is tűzhessek hozzád az istállóba, kijövök hozzád. Hozok enni a hiszen nekünk is csak kijár kötényemben, öregségünkre ilyen hely? — Eldalolod megint a nó-Mondd meg neki, hogy a ga- tánkat? najt még kihordom, meg az — Eldalolom. Csak te ne udvart is felseprem, meg vizet menj sehová. Öreg vagy már, is hordok be a konyhára. hova mennél? Ez a fa legyen — Már mondtam. a tanyád. Meleg van, nem kell — Oszt? takaró, csak inni kell, meg Az asszony elfordítja a fe- inni. Hozok én neked. jét, mintha azon tépelődne, — És ősszel, ha megered az mondja-e a választ. Olyan eső? És télen, ha leesik a hó? csend zuhan közéjük, hogy Az asszonynak elfogy a szaszinte konganak az apró kis va, a könnye gyűlik meg a parasztházak és zajjal haliga- szeme sarkában. Semmi okosat tóznak a fák. nem tud mondani Oldalára — Azt felelte — szánja rá fordul és elszenderül. végül magát az igaz szóra —, Alig egy órácskát alszik, hogy engem is elkerget, ha aztán tapogatózva ébred, mert odaviszlek. az embere sehol. Kicsit gon-Babost • mintha mellbevág- dolkozik. töpreng a fa alatt nák, elereszti az asszonyt. El- ülve, hogy most mi történheereszti és feláll. tett, majd felugrik a fűről és — No, akkor én megyek — loholva rohan az országúira mondja teljesen elváltozott Babos után. hangon. S amikor reménytelenül visz— Hova mész?»— lódul utána szafordul, megpillantja az elaz asszony. veszettet. Mint egy nagy— Megyek valamerre, míg naay szürke tarisznya, úgy fel nem bukók. csüng a fán. 11
