A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-29 / 5. szám
$ /fr 0e£egfw/*rze//e'£/ee Hja Erenburg: Emberek, évek, élet A múlt év augusztusában a Novij Mir című szovjet irodalmi, művészeti és politikai folyóiratban megjelent ltja Erenburg visszaemlékezéseinek első része. A mai napig már napvilágot látott az egész első könyv. - Tekintettel arra, hogy e visszaemlékezések szerfölött érdekesek - rögzítik az egész politikai és művészeti légkört - a Tvorba című cseh folyóirat szerkesztősége megkérte llja Erenburgot, adjon engedélyt az Emberek, évek, élet lefordítására és közzétételére. - Az író a kérésnek elegei tett. Ez a fordítás a Tvorba alapján készült. Az írás nagy terjedelme azonban lehetetlenné teszi, hogy egészében közölhessük. Ezért csupán néhány kiválasztott fejezetet közlünk, s a kihagyottakat rövid kivonatban ismertetjük Ezernyolcszázkilencvenegy január 14-én születtem Kijevben. Az 1891. évjárat mind az oroszoknak, mind a francia bortermelőknek , jól az emlékezetükbe vésődött. Oroszországot éhínség sanyargatta, huszonkilenc tartományban jóformán nem termett semmi. Tolsztoj Leo, Csehov és Korolenko igyekeztek segíteni az éhezőkön. Pénzt gyűjtöttek, népkonyhákat szerveztek; ám mindez csupán egy parányi csepp volt a hatalmas óceánban, és így a kilencvenegyes évet még sokáig az éhínség esztendejeként emlegették. A. francia bortermelők azonban meggazdagodtak ebben az évben. A szárazság elégeti a gabonát, de a szőlő minőségét fokozza. A Volga menti parasztok sanyarú éve szükségképpen egybeesik a burgundi és gascogne-i bortermelők szerencsés esztendejével. A borszakértők még e század huszas éveiben is előszeretettel kuttattak az 1891-es évjáratú borok után. 1943-ban Moszkvából Leningrádba szállítottak egy vagon „Saint Emilion 1891” jelzésű óbort. Megkérték A. N. Tolsztojt és engem, állapítsuk meg a megmentett bor minőségét. Amint megkóstoltuk, kitűnt, hogy az üvegben csupán savanykás víz van. — A bor elhalt (minden híresztelés ellenére, a bor ugyanis 40—50 esztendős korában elhal). 1891-es esztendő ... Milyen távolinak tűnik ma ez a dátum! Oroszországban III. Sándor uralkodott. Nagy-Britannia trónján Viktória királynő ült, aki még jól emlékezett Szevasztopol ostromára, Gladstone nyilatkozataira, valamint India meghódítására. Becsben az emlékezetes 1848-ban trónra került Ferenc József, s uralkodott önmagával elégedetten. Még életben voltak a múlt század drámáinak és komédiáinak hősei — Bismarck, Galifet tábornok, a cári Oroszország ismert diplomatája, Ignatyev, Mac-Mahon marsall, és — hála Marx Károly pamfletjének — a diákjaink között o)y ismert Vogtr'Még élt Engels, dolgozott Pasteur és Szecsenoy is, Maupassant és Verlaine, Csajkovszkij és Verdi, Whitman és Louise Michel. 1891-ben húnyt el Goncsarov. Ha ma visszatekintünk az 1891- es esztendőre, látjuk, hogy a világ szeme olyannyira megváltozott, mintha nem egy emberélet, hanem jónéhány évszázad telt volna el azóta Párizs akkor még meg volt fényreklámok és gépkocsik nélkül, Moszkvát pedig „nagy falu”-nak nevezték. Németországban őszbe hajlott már a hársakba és Shubertbe szerelmesedéit romantikusok kora. Nem volt még a világon Joliot Curie. Fermi, Majakovszkij, Eluard; Hitler két éves volt. A világ látszólag megnyugodott. Sehol sem háborúskodtak;'csupán Olaszország fente a fogát Abeszíniára és Franciaország készült elrabolni Madagaszkárt. Az újságok úgy értékelték a francia tengeri haderők látogatását Kronstadtban, hogy a Hármas Szövetséggel szemben nyilván megteremtik a francia-orosz szövetséget, s azok. akik szívesen beszéltek a magas politikáról. megállapították, hogy az európai egyensúly „megmenti a békét”. Oroszország még nem mozdult. És mikor III. Sándor szétzúzta a „narodovolecokat”. némiképp megnyugodott az Igazság, május 1-én Petrográdon az Igazság egy kis májusi ünnepélyt rendezett. Szamarában Lenin Marxról tartott előadást. De nyugtalaníthatta ez a mindenható cárt. Istenekhez illő nyugalommal emelte kezét sapkájához, mikor a francia hajók látogatása alkalmával a zenekar a Marseillaise-re gyújtott. Elégedetten mondta: Megkezdtük i nagy szibériai vasútvonal építését, rövidesen vonattal járhatunk [rkutszkbó] Moszkvába. Május elseje még nem vált ünneppé. Az észak-franciaországi Fourmies munkástelepen á rendőrség a május elsejei felvonulók közé lőtt. Az újságok ezt írták: „A kommünárok baljós kísérletei ébrendeznek.” Németországban ünnepélyesen megalakult a Pán Germán Egyesület. Sok szó esett ott az élettérről. Németország küldetéséről, az eljövendő hadjáratokról, s az eljövendő SS- mannok atyjai „Hoch”-ot üvöltöttek. (Folytatás a 15. oldalon) Frans Masereel: Romain Rolland megtiszteltetése. .......................................................................... SÁNDOR KÁROLY Egymásért élve Fürge léptű évek ' \ hoztak el a nyárba, zöld-kalász szerelmem ma már aranysárga. Tűzben égő kín közt ] enyhülésre vártam: vad hevít nappalon, ! > fülledt éjszakában — amíg hozzám értél és én rádtaláltam, ; \ mint kalász a nedvre ' ] az est harmatában. . j | Fürge léptű évek 1 hoztak el a nyárba !! s már kettőnket visznek , < tovább egy irányba: \ > közös lett az álmunk, •1 a vágy s szenvedélyek, ■1 csak egymásért élve •1 tudjuk mi az élet. ] \ Tiizes napok lázát !! egymás enyhe oltja ! i s tervet szőve nézünk 1 a víg holnapokba j s hisszük, ha az évek [ majd az őszbe érnek, | \ elmondhatjuk együtt: > Szép volt, szép az élet! 1 9
