A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-29 / 5. szám
Figyel ti osztály Tizenötóvesek A losonci kilencéves magyar középiskola utolsó éves növendékei. Még csak néhanyan töltötték be közülük a tizenötödik életévüket. de pályaválasztási gondjaik máris idősebbekké avatták őket, mint amilyenek általában a kamaszkor elején járók szoktak lenni. A riport egyik alanya, Palcsó Béla, például felsóipari iskolába szeretne kerülni, villamossági technikát akar tanulni. Amikor további terve! felöl faggatjuk, gondolkozás nélkül rávágja — Elektromérnök szeretnék lenni. Ilyen pontosan és szabatosan mondja, mert ne gondolja ám senki, hogy gyerekes ábrándról van szó, hiszen tízéves korában már házicaengöt szerkesztett hulladékba dobott autóalkatrészekből, és az iskolában Is többet tud fizikából, mint amennyit elvárnak tőle. Kitüntetett tanuló, egyetlen kettes osztályzattal. Az is esek azért került be kalkulusai közé, mert az iskolaév elején nem jutott neki természetrajzi tankönyv. Különben falusi gyökér, s amint elnézi az ember majdem makacs kifejezésű arcát, elhiszi róla, hogy véghezvisz! szándékét. Nagyapja még falusi földműves volt, apja már Ipari munkás, s bizonyára ő is továbbviszi a sori a generációs fejlődésben, Másik kettő Is van rajta kívül az osztályban, akik tavaly ugyanerre a pályára készültek, de ezek meggondolták a dolgot. Kihív, nem hív ki ? ... Politechnikai oktatás Ez a kettő is. falusi gyerek, munkásokká vált falusi szülök gyerekei. Pe:ik György és Szakács József. Ki tudja, hogyan történik az, de egyszercsak hazajön egy idegenbe került jópajtás, aki szivdobogtató történeteket tud mondani a komáromi hajógyártásról, folyami hajókon tett próbautakról, meg arról, hogy a gyár révén még a gdanski hajótisz.képzö iskolába Is el lehet jutni, s egyszeriben megtermékenyül két falusi süvölvény fantáziája. Annak meg már egyenes folytatása az elhatározás és az a kis belső tusakodás, amely után az osztályfőnöknő tudomására hozzák, a megváltoztatott pályaválaszlási szándékot, — Mi a komáromi hajógyárba szeretnénk jutni. Ezzel persze még nem ért véget a további tervezgetések és ábrándozások sora. Jelenleg például egy négy főnyi legénységgel rendelkező hajó modelljét készítgetik szabadidejükben, álmaikban pedig nagy tengeri utakat tesznek vakítóan fehér, karcsú tengerjáró hajókon, egzotikus égövek alatt. De nemcsak a műszaki pályák vonzzák a fiatalokat, gyűjtik a maguk táborát a humánus jellegű pályák is. Ebben az iskolában is úgy, mint mindenhol másutt. Egy komoly és céltudatos lány, Vilhan Katalin például nyelvszakos tanárnőnek készül. Jeles “áömenetelü tanuló, s korához képest aránylag széleskörű irodalmi tájékozottsága és rajongó zeneszeretete magyarázza, hogy filológus kíván lenni. Amint terveiről beszél, akaratlanul is feltolakszik az emberben a kérdés: vajon úgy tizenöt év múlva mekkora műveltséggel rendelkezik majd, ha mos: egyaránt olvassa Jókai, Koptyajeva, és Caldwell regényeit, s jól ismeri és élvezni is tudja a nevesebb operasZerzök müveit, a Toscát éppúgy, mint az Eladott menyasszonyt, vagy a Bánk bánt. Lehetne még sorolni, hogy a negyvenegy tanulóból ki hová készül s találgatni, hogy jól választanak-e, mert ebből az osztályból is kerülnek majd ki földmüvesszövetkezeti munkások és fodrászlányok, kőművesek és építésvezetők, óvónők és gépirónök. De akármilyen pályát választanak is, tudjuk, hogy megállják majd a helyüket mindenütt. Mert ők lesznek talán az első haza! atommeghajtású hajók, légpárnás járművek, napenergiával fűtött és megvilágított lakótelepek tervezői és építői, az automatizált és távvezérlésű gépekkel ellátott gyárüzemek és mezőgazdasági nagyüzemek lelkes és észszerű munkásai, a tudomány igazi műhelyeivé alakuló, jól felszerelt, tágas, napfényes iskolák lelkiismeretes pedagógusai. Mikus Sándor <UeAtaiitálfák a bratislavai várat Itt hangversenyterem lesz Néhány eve folynak már bratislavai vár javítási munkálatai. A romok pompás épületté változnak. Ifjú munkások újjáépítik az üreg várat
