A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-29 / 5. szám
Am az idő rohan, a korok változnak. Vágséllyén ha:almas vegyi kombinát épül. Párkányban papírgyár lesz, s Vajánban viHanyerőmúvet építenek, amely, ha elkészül, nemcsak a vidék áramellátását biztosítja, hanem munkához juttat itt egy egész sereg embert, akik még mindig Ostravában, Mostban, Sckolovőban keresik a boldogulást. A jövőről esett hát szó a HNB üléséa A viHanyerőmüről és a cukorgyárról. Mert ez is kellent“, s ha kellene, hét meg is csinálják, csak persze mindent sorjában. Aztán a konzervgyár, de erről ne írjanak — mondják, mert ez még csak utópia, erről csak mi álmodozunk. Dehát miért ne írhatnánk az élőmről Is, vajon olyan nagy manapság a különbség álom és valóság között? Ha már a jövőről beszéltem, szó esett a múltról Is, jelenről is. Varga Ferenc, a község orvosa fiatal, harminc körüli ember; s ami most vele kapcsolatban különösen érdekel minket, az, hogy ő a falu krónikása. Szenvedélyes történész; átbúvárkodta már az összes falujára vonatkozó kódexet, oklevelet, történeti munkát. Bizony, igen kimerítő krónikába kezdett. Jó lenne, ha minden településünknek ilyen világosan, részletesen megírná valaki a történetét.. . Ami minket ebből a múltból érdekel — már csak azért U, mert ervos megfigyelése —, ez a történelem folyamán előfordult járványos megbetegedések, „hidegfogás, malária, tömeges döghalálok" — ahogy a krónika mondja. A tragédiák oka a víz. a mocsarak, s a mocsarakban élő milliónyi szúnyog. Mindez a múlt, a jelen már sokat kiküszöbölt ezekből a „kelemetlenségékből“, a jövőben pedig minden nyomot el kell tüntetnünk, s ehhez is a legegyenesebb út; a vizek szabályozása. Valaha mocsarak, nádasok lápok, tlecék s legelők világa volt a keletszlovákiai síkság. Árvaság, pusztaság, szomorúság mindenféle, pásztorok, betyárok világa. Gyár épül Vajamban Kép a jövőből: ilyen lesz a keletszlovákiai síkság. Gyárak, erőmüvek s bőven termő földek Kánaánja. A falu külső képéről ugyancsal: akadna a krónikásnak egy-ké: megjegyeznivalója. Épül az ország falvainkon gombamódra szaporodnak a szebbnél szebb lakóházak, itt meg nagyítóval kell keresni egy-egy új épületet — az is orvosé, papé stb. stb. Mi ennek az oka? A szegénység talán? Nem hinném! Hiszen, ha 999 faluban rohamos építkezés folyik, éppen ez a kivétel, ez az ezredik lenne a törvényszerű? Hadd mondjam el itt Varga Ferenc megállapítását Vaján jelenlegi helyzetét jellemezvén: „ennyi jól táplált embert sohasem láttam még Vajányban!" Az ok alighanem valahol a szorgalomban, az ipankodásban rejlik s abban, hogy régi szokások emlékeként még mindig inkább a ládafiába gyűjtik a pénzt, minthogy lakásra, ruházkodásra, könyvre, kultúrára költenék. Helyes-e ez így? Villanyerőműről, cukorgyárról beszéltünk. Kérdezzük az embereket egyénenként és tömegesen, hogy mi a véleményük. A válaszokat szívesen ide írnám, de félő, hogy túl sematikusan hangzajának így összesítve s papírra vetve, pedig külön-külön nincs ebben semmi sematikus, mert vajon, hol az az ember, aki ne örülne annak, hogy ma még bé<ató meg nádtenger övezi faluját holnap meg már villanyerőmű, cukorgyár. Jól mondta egy ottani téhéngondozó, hogy a gyárak aztán alőbb-utóbb Vaján vérosodását is magukkal hozzák. Oj házakat, új utcákat, lakótelepeket, mozit, művelődési otthont, mindent, ami egy , modem, ipari telep létrejöt-. téhez szükséges, Kell-e ettől biztatóbb perspektíva ?Tselényi László A róna csendjét, folyók mormolását traktorok, dömperek, kotrógépek dübörgése váltotta tel. Készül a vizszabályozás s a legelők, ticcék megtermékenyítése. Jól dolgoznak az állatgondozók a vajánl szövetkezetben. Lesz friss tej bőven. «gHSg Iáján. Kiszállunk az álf á I lomáson, s az első, ami \ M / szemünkbe csap, a jég\ 1 / tenger. Gyerekek szánkóznalk, korcsolyáznak, sikonganak tükrös felületén, s ezzel, úgy hiszem le is van tudva minden haszna. De hát akkor miért tűrik? — Nemsokáig türjük már. Csak elkészüljön a vlzszabályozás. Kopasz eltvárs nem minden önérzet nélkül mondja ezt, s hogy kérdezzük, bővebb fölvilágositásra Is hajlandó. — Tudniillik most folyik a csatornázás, és ez nekünk, vajániaknak különösen fontos esemény, mert nézzék csak — elővesz egy hatalmas térképet, s mutogatja a földrajzi viszonyokat, akár a tanító az Iskolás gyermekeknek. — Ez itt Vaján. Ötszáz méterre Vaján fölött ömlik egybe az Ung és a Labore, s alig egy kilométerre Vaján alatt rakoncátlankodik a Latorca. Vízzel hát el vagyunk látva bőven, feleslegesen is, ezért fontos számunkra a csatornázás. Node, nem is csak ez a fontos. Nagy dolog ez is, a víztől szabaduló, megtermékenyülő földek sokasága, ám ez csak az első lépés. Az ezt követő pedig az építés. Igen, az építés; gyárak építése. Alig néhány napja volt a vajéni HNB ülése, ahol ugyancsak erről esett szó. Vaján (de nemcsak Vaján, hanem a környező falvak s egyáltalán az egész kelet-szlovákiai síkság) jövőjéről. Ha ugyanis a múltat nézzük, akkor bizony az itteni vidék is mostoha képet mutat az ipari haladás szempontjából, akárcsak többi dél-szlovákiai társa: Csallóköz vagy Mátyusföld, Ipolymente vagy Gömör. Vajénban csak egy kis kendergyár van, 70—80 rendes vagy 150 idénymunkással, és ezzel aztán kész is, mert több ilyesféle üzem nemigen található messze a vidéken
