A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-15 / 3. szám
mmmT: A Vörös Rik bejárata Nem középkori kocsmacégér, nem is vendégfogadó, melynek félig nyitott ajtaja mögül fokhagymás házikolbász vagy töltöttkáposzta illata csiklandozná orrunkat. Termetes asszonyság se vár feltüzött köténnyel, oldalán az elmaradhatatlan kulcscsomóval. (Pedig a cím után ítélve azt is hlhetné az ember). A Vörös Rák egy nagyon régi bratislavai patika, ott lapul meg közvetlen a Mihály-torony mellett, és termeiben alig egy hónapja Közép-Európában egyedülálló gyógyszerészeti múzeumot rendeztek be. Magiszter Perényl, A látogatók figyelmesen nézegetik a furcsa tégelyeket a múzeum egyik alkalmazottja kalauzol a boltíves szobákon kérészül, és szakszerűen elmagyarázza a gyógyszerészet fejlődését egész napjainkig. Különböző alakú tégelyek, görebek, rézmozsarak sorakoznak az üveggel borított szekrényekben. Itt látható a világon az első, Bagdadban épült gyógyszertár (754-böl) kicsinyített mása is. Szlovákiában több mint hatszáz éves múltra tekinthet vissza a gyógyszerészet. 1310-ben egy Szlovákián keresztül utazó olasz, Bevenutti levelében fordult elő az a megjegyzés, hogy fizessék ki a gyógyszertárnak a tartozását. De már 1291-ben egy Mátyás nevű patikus letelepülési engedélyt kér Pozsony városától. Természetesen, akkor még ilyen gyógyszerek is szerepeltek a tégelyekben, mind pézsmamacska hulladéka, ember koponyáján termő moh. . . stb. Az alkimistáknak is sokat köszönhet a gyógyszerészet, annak ellenére, hogy ők elsősorban a bölcsek kövét, az örök élet és az aranycsinálás titkát kuttatták. Paracelsus (1493—1541) volt az első, aki felhívta az alkimisták figyelmét, hogy nem az aranycsinálás a fontos, hanem az, hogy minél több gyógyszert készítsenek a csúf betegségek ellen. Szlovákiában már a középkorban sorra alakulnak a patikák, Bánfán, Körmöcbányán, Eperjesen, Selmecbányában, tehát legelőször bányavárosokban. Gyógyszerészeti szakkönyvek, tanácsadók jelennek meg, így a „Svétlo apatikárü," (A gyógyszerész világossága 1496). melyet mytól Mátyás adott ki, s fordítása egész Európában Igen elterjedt. Nevezetes még Torkos János négy nyelven (latinul, magyarul, németül és szlovákul) írott gyógyszerkönyve: Taxa Pharmaceutic«, Posoniemsls, 1745. A gyógyszerészet már a régi időkben sokaknak üzletet jelentett. Szlovákiában egész a 18. század végéig „olejkárok" (olajosok) jártak szerte az országban, sőt még túl a határon is. Hátukra akasztott ládlkókból árulták a különböző olajokat, kenőcsöket és gyógyfüveket. Ezek az emberek értettek' valamit a sebészethez is: eret vágtak, törött lábat illesztettek helyre stb. Már 1680-ban megjelent egy gyakorlati tanácsadó, könyv az olajok hasznáról (nyilván valamelyik, olejkér adta ki az üzlet fellendítése céljából). A címe: „Olajoknak több másféle fajtája nagy hasznú orvosságokkal egyben, melyek az ember egészségére mind kívül, mind belől igen hasznosatt szolgálhatnak.” Feketegyökér, kakukkfű, szárított kamilla és két lékelt koponya után következnek a kezdetleges pirulapréselő gépek, mérlegek, gyógynövényapritó kések, melyek csatabárdnak is beillenének. Külön teremben van elhelyezve a gyógyszerészet új korániák eredményei. A kapitalizmus alatt megjelenő reklámplakátok Lékelt koponyák az ókorból egész sora ötlik a szemünkbe. Hashajtók, csodatabletták. .. Nagy hűhó semmiért, illetve mégis valamiért — a pénzért. Gyógyszeriparunk ma jelentős helyet foglal el a világpiacon. Számos országba exportálunk orvosságokat. Nem véletlen, hogy éppen Csehszlovákiában létesült az első európai hírű múzeum, melyet nemcsak a hazai látogatók, de a külföldi turisták is örömmmel keresnek fel. —a_ Péter László felvételei A bagdadi gyógyszertár kicsinyített mása Mozsarak és pirula préselő gépek
