A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-06-11 / 24. szám

A sebészet jövendő útjai Kezdetben volt a madártojás, amit úgy kötöttek össze, hogy a ki­fejlődő kát magzatnak közös legyen a vérkeringése. S a tojásokból keresztezett szárnyasok keltek ki, amilyeneket a természet sohasem hozott létre — libával keresztezett kacsák meg kakas és gyöngytyúk ivadékai, vagy egynémely olyan tulajdonsággal rendelkező madarak, amilyenek csak az emlősök ikreinek szoktak lenni. Eltelt nyolc esztendő, s laboratóriumok a világ minden részén ha­talmas munkát végeztek. Sok kérdésre megtalálták a választ, két tudós Nobel-dljat kapott és néhány ember éveket elveszettnek hitt életéből. Mi lesz mindennek a végén? Jó reményekkel forradalmat várhatunk a sebészetben. Ugyanolyan döntő fordulatot, mint amilyet valaha a narkózis és az aszepszis (véimérgezést, fertőzést megakadályozó eljárás) felfedezése hozott, amely kizárta a fertőzést a műtökből. Fordulat, amely lehetővé teszi idegen szövetek, sőt talán Idegen szer­vek átültetését. Fehér leghomok fehér parafinnal összeragasztott fehér tojásai — mi lehet itt közös a sebészettel, hacsak nem éppen a fehér szín? Látszatra Így Is van — de ezekből a tojásokból mégis kibújt valami olyasmi, amit idáig hiába próbáltak megoldani a műtőkés mesterei. A sebészet minden lehetőt elkövetett, hogy a testfelület egyes, elvesztett vagy sérült részeit idegen szövetekkel pótolhassa. A sebészi technika olyan teljesítményeket ért el, amik előtt megáll az ész — J. P. Gyemihov professzor például kicserélte egy kísérleti ál­lat szivét, sőt egy második fejet ültetett ét egy kutya törzsére r~ s az állat tovább élt. De minden legkisebb, idegen testről átültetett bőrdarab minden esetiben csak néhány napot bírt ki s aztán elhalt. A legtökéletesebb sebészeti technikával sem sikerült ezt megakadá­lyozni, a szervezet nem fogadta be az Idegen szövetet és hasonló mó­don, mint ahogy a fertőzés ellen védekezik, lmmunitásos reakcióval semmisítette meg. Csak egyetlen kivétel volt e szigorú szabály alól: az egypetéjű ikrek és közönséges ikerborjak néhány esete. Vélt si­kerek ugyan szép számban akadtak, végül is azonban mindig kiderült, hogy csak a vágy volt a képzelt eredmények szülője. A gát, amivel a szervezet idegen anyagok ellen védekezik, nem engedte, sőt reális remény sem volt rá, hogy valaha ja megengedi ezt az ellenállást le­jC c Z tje ftrc n A gátat, mellyel a szervezet idegen szövetek befogadása ellen véde­kezik, első ízben a madármagzatok vérkeringése egyesítésének tech­nikájával sikerült leküzdeni, amelyet dr. Milan Haiek dolgozott ki a Csehszlovák Tudományos Akadémia prágai Biológiai Intézetében. Nyí­lást vágnak a tojáshéjon, szabaddá teszik a legvastagabb eret, oda­illesztik az Idegen szövetet, a a két tojást parafinnal összeragasztják. Olyan madarak kelnek ki, amelyek között bőrátültetéseket lehet vé­gezni. győzni. A remény végül is azokból a tojásokból bújt ki. melyekkel dr. Milan Haáek kísérletezett a Csehszlovák Tudományos Akadémia prágai Biológiai Intézetében. Miért lehetett fkerborjak esetében bőroltásokat kicserélni s miért nem fogadta be az Idegen szövetet máskor e szervezet? Az amerikai Owen ezt azzal a ténnyel magyarázta, hogy a szarvasmarha ikreinek magzatkorukban gyakran közös a vérrendszere, s ezzel Immumoló­­giai közeledésre kerül sor. Ez a magyarázat arra a feltevésre tá­maszkodott, hogy az ellenanyagokat termelő sejteknek először meg kell „tanulniuk" megkülönböztetni az Idegen eredetű anyagokat, s ez még a magzatnál játszódik le. Ha ez igaz, akkor rés nyílott, ame­lyen keresztül be lehetne csúszni az immunológiai gáton. Ezt azon­ban először be kellett bizonyítani, az egész kérdést behatóan tanulmá­nyozni, márpedig e célra a kísérlet, melyet maga a természet vég­zett el a borjakon, nem volt alkalmas. Olyan módszert kellett találni, amellyel hasonló türelmet lehetne mesterségesen előhívni az átülte­téssel szemben és olyan modellra szert tenni, amelyen az egész problémát részletesen lehetne tanulmányozni. S éppen ez sikerült ei­­sőtzben M. Haáeknak. Azon a helyen, ahol a madármagzat vastag erei elágaznak, lyukat fúrnak a tojáshéjba, ugyanezt teszik a másik tojással Is, a kettő közé fejlődésének kezdeti stádiumában lévő, alkalmas szövetet Illesztenek, aztán parafinnal mindkét tojást összeragasztják és visszateszik a keil­­tetögépbe. Ha az operációt helyesen végezik el, a két magzat vér­keringése egyesül — éppen úgy, mint ahogy az ikerborjak esetében történik. Amikor a magzatok kifejlődnek, a tojáshéj magétól leválik, s a csibék normálisan elóbújnak. S köztük nehézség nélkül különbö­ző bőrátültetéséket lehet végezni — az intézet tenyésztő állomásén megjelentek vörös leghom tyúkok fehér tollcsomóval: az átültetés helye tökéletesen begyógyult. Dr. Milan Haáek 1936. óta végzi kísérleteit. Munkatársai kis cso­portja azóta egész tudományos Iskolává nőtte ki magát, s ez ma már az eredeti felfedezésen kívül egész sereg elsődleges eredményt mu­tathat fel. Elsőként sikerült például kidolgozniuk egy olyan eljárást, amellyel nagyobb számú adományozó és átvevő között lehet bőrátülte­téseket végezni. Kezdetben volt a parafinnal összeragasztott madártojás és az alkotó szellem. Aztán jöt nyolc évi fáradhatatlan kutatómunka, mely sok kérdésre meghozta a választ. Ennek eredményeként M. Haáek kol­lektívája az Idén május 9-én magas kitüntetésben részesült: állam­­dijat kapott. Munkájuk végső eredményeit ugyan még nehéz elképzel­ni, de minden arra mutat, hogy ettől függ majd a sebészet új kor­szaka és még további haladás az orvostudomány terén. M. Smetana Karel Hájek felvételei Az összeragasztott tojásokból olyan keresztezett egyedek kelnek id, amilyeneket a természet sohasem alkotott. A képen fehér pekingi kacsa és dél-amerikai pézsmakacsa keresztezéséből származó fan­tasztikus külsejű utód irtu C ífi| tojás 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom