A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-05-28 / 22. szám
lu~~Ürgén kúszik fel a széßS les aszfaltút a sziklák III között s egyszerre csak elénk tűnik a város. Láttára eláll a lélegzeted... Mint egy látomás, mint egy tünemény. Valaki Vazovovra, a költőre emlékezik közülünk: ,Jla a Gabrovba vezető útról visszatekintsz a városra, úgy érzed, kővé meredt jelenetet látsz valami meséből. Ezer és ezer apró házikó, a legkülönfélébb alakban, a szivárvány minden színében tündökölve, sűrűn egymás mellett, egymás fölött, vagy a szakadék fölé hajolva, a sziklákon, mindenütt, ahol egy talpalatnyi földet leltek a városépítők. Egymáshoz bújnak a kis házikók, mint egy birkanyáj, és olyan benyomást tesznek rád, mintha minden pillanatban szét akarnának ugrani és belehulni a Jantar hullámaiba. Éjszaka még erősebben hat a csodás látomás, amikor a sötétben tüzes szemekként villan fel a számtalan apró ablakocska, és a város számtalan égőjével egyetlen hatalmas fényforrásnak látszik...” * * • Nézzük a nagy fényt, amelyet az amfiteátrumszerű város lövellt felénk. Nem beszéltünk — csak néztünk, néztünk ... Aztán siettünk vissza a szállóba, hogy holnap korán reggel elindulhassunk a középkorba, visszafelé. * * * A meredek mészkősziklákra épített csodás város reggelre — akárcsak mi — rózsáspirosra aludta ki magát. Mindjárt korán reggel kínálni kezdett tengernyi barackot, almát, körtét, szőlőt, libát, kacsát és tyúkot. A szőrmeüzletekból Alt mondják — Trnovóban legszebb a május, amikor a sziklákra ragasztott házacskák körül kivirágoznak az orgonák. sikátorszerü trnovól ut középkori légkört ára«' tanak. csípős naftalinszag, a pékségeiéből pedig frissen sült kenyér szaga szökött az utcára. Néhány tucatnyi építkezésen hangosan kiabáltak egymásra a kőművesek. Lépteink a folyó felé vezettek, a folyó felé, amely évezredeken keresztül vájta magát egyre mélyebbre a mészkőbe, amíg aztán egy napon végre megnyugodott. Sikerült a müve. A romantikus völgyben, két nehezen hozzáférhető domb körül majdnem szabályos nyolcast vájt a sziklába, és így szinte felkínálta a népnek, hogy az eddig hozzáférhetetlen dombokra települjön. A dombok elszigeteltségüknél fogva, elenállnak a hódítók minden törekvésének. A bolgárok Bizánc elleni sikeres felkelése után, a Xll. század végén Tmovo lett az új, szabad bolgár állam fővárosává. A forgalmas kereskedővárosban ekkor születik a középkor bolgár kultúrájának sok gyönyörű építészeti, irodalmi és művészi remeke. Nyomukat ma is megtalálod szerte a városban és a környékén.
