A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-05-14 / 20. szám

■t“'; í--: -'s 'í “í ■'f "i'j ^ -T-í -;

"-i ^“í “í ^:': "í-i-í-r^^-v-í":^-^-;'-í';-:^;^;-;

LANGSTON HUGHES

SZTYEPAN SCS1PACS0V:

Jó napot, forradalom A

Jó napot, forradalom,

Te, leghívebb társam,

Jobb, akár a többi mind.

E naptól fogva mi el ne*n válunk soha.

»

Nézd, Forradalom, hallgasd csak —

Tudod, főnököm, kinél dolgoztam valaha,

S ki a „kiadások csökkentése” címén tette ki szűröm.

Hosszú cikket írt Rólad valamelyik lapba.

„Te vagy a belső ellenség, minden zavargás oka” — írta. Egyszóval, becstelen fattyú, kurafi vagy.

A rendőrséget telefonon hívta,

És közölte velük: jó lesz vigyázni Egy bizonyos — Forradalomra.

Látod,

Az a burzsuj tudja: mi ketten bajtársak vagyunk.

Látta: mi ketten együtt koptatjuk a flasztert.

Tudja jól: hogy éhezünk s nyakig vagyunk a pácban,

Hogy ettől a tétves világtól már semmit se várunk S hogy vágatnánk a mennykőt kellős közepébe.

A burzsujnak — csak természetes — mindene megvan;

Tömi magát, jókat zabái.

Házainak se szeri, se száma Szabadságát ő maga fizeti.

Sztrájkot tör és

Politikát csinál, rendőrséget korrumpál,

Kongresszusokat torpedóz.

És lazsál naphosszat —

De én —

Sosem voltam ételnek bőviben,

Sosem éreztem meleget télen.

Sosem volt még „biztos megélhetésem”.

Éltem folytán eddig, sajnos, csak a körmömet rágtam.

Ide hallgass, Forradalom,

Lám — testvérek vagyunk mi ketten.

Egyesült erővel

Mindent birtokba vehetünk:

Fegyvertárakat, gyárakat, hajókat, házakat.

Vasutakat, erdőket, földeket, kerteket.

Autóbuszokat, távírókat és rádióállomásokat.

(Jézusmáriám, mit össze nem fecsegnek azok!)

Acélműveket, bányákat, olajfúrőtornyokat,

Valamennyi termelőeszközt;

(Már nincs messze, virrad e szép nap hajnala!)

És a dolgozó tömegeknek adhatjuk őket.

Mert ezután irányítás, haszon, minden, minket, dolgozókat illet! Hah! A rádiók —

Hogy közvetítik majd az első reggeltől kezdve a Szovjetunióba: UJ TAGJA LETT A NEMZETKOEZI SZOVJETNEK STOP UEDVOEZOELJUEK A VILÁGSZERTE FELKELT MUNKÁSSÁGOT STOP

És mi aláírjuk: NÉMETORSZÁG

Mi aláírjuk: KÍNA

Mi aláírjuk: AFRIKA

Mi aláírjuk: ITALIA

Mi aláírjuk: LENGYELORSZÁG

Mi aláírjuk: AMERIKA

Mi aláírjuk saját nevünkben: MUNKÁS

S a napot, melytől fogva senki sem éhezik.

Fázik többé, s lerázza magáról az idegen igát.

Túl hosszú ideje éhezem már!

És te? \

Előre, Forradalom!

Fordította: Péter László

Értekezletről hazatérve ledobod, nehéz a kabát.

Az ingedbe ivódva érzed a cigarettafüst szagát.

■ A felhőt fürge szél cibálja, a naptár még telet mutat, de a párttitkár már kitárja sarkukig az ablakokat, s mélyet lélekzik kihajolva — gyerek kacag künn, zsong a nyár, s egy ringó fácska vékony ujja égő arcát érinti már. lövőnket érleli a friss nap, s érzed, csak úgy dönthetsz a Párt dolgaiban is, ha beszívtad e kora tavasz illatát.

Langston Hughes, az egyik legismertebb amerikai néger költő (szül.: 1902-ben) e versét a harmincas évek elején írta. A költemény fő motívuma egész további munkásságára rányomta bélyegét.

Jurij Gagarin, az első űrutas —

Pablo Picasso rajza

BERKES PÉTER

Üzenet

Gagarin őrnagynak

Őrnagy elvtárs, ugye megérti, mi költők mily gondban vagyunk ? .., Mától e vén Föld nem a régi, s nekünk nincs rá méltó szavunk.

Könnyelműen eltékozoltuk sok kis sovány csodára mind; lám, ön repül, hol sose volt út, és nekünk bénák szárnyaink.

Lám ön repül. Üzen a Bőidre: „Súlytalan vagyok, jól bírom".

Mi állunk lent megrökönyödve s hangját lessük a rádión.

Hisz amit ön mond, őrnagy elvtárs, az most a líra, a zene, az most a jelszó, a kiáltás, az énekeknek éneke.

Mit mondhatnánk mi? Néhány jelzőt; csodás, lenyűgöző, remek.

Halottak mind. — A csata eldőlt: szavai ím a győztesek.

Mondja el megint, mindig, újra:

„A , épülés zavartalan.”

Mondja! Hallgatjuk, sose unva: „ldefönt jól érzem magam."

1961. április 12.

13