A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-09 / 15. szám
. gyár dolgavégezett, jóleső, hangos /| ásítása végigzengett a város felett, ff szétterült a mezőkön, ahonnan dolgos traktor dohogása felelt reá — A tárt kapuszájon át, mint ősszel a lehelet, úgy gomolygott ki a gyár munkásserege ... Köztük az egy utcába tartó Kozma Lajos meg Vámos Béla is. — Csak egyedül Béla, csak egyedül? — kérdezte Kozma, — Hát a feleséged? — Orvoshoz ment... valahogy nincs rendben ... — Na, akkor gyere, megiszunk egy jó korsó sört... Ma megérdemeljük, mert teli borítékot viszünk haza. — Nem, nem megyek... — szabódott Vámos. — Ugyan te papucsférj, ne félj! Én hívlak, hat fizetek! — Nem a fizetés miatt... — vörösödön el a fiatal férj. — Tudom... Számonkéri az asszony az utolsó fillérig. Kell a pénz Vargáéknak. Nagy a család... — szúrt Vámos felé Kozma. — Hogy mondod? — kerekedett ki Vámos szeme. — Az anyósoméknak? — Hát persze! Sokat látunk, sajnálunk is eleget... — Sajnáltok? — ágaskodott fel az indulat Vámosban. — Mi sajnálni való van rajtam? — Hogy mi? Az, hogy idestova két éve vagytok házasok, de nemcsak te, de még Icu sem vett egy göncöt magának ... Ds bezzeg a testvérei, Varga Erzsi, Klári, Juci majd elrepülnek, olyan cifrák. — Jól keres az apósom.... — vonogafta a vállát Vámos. — Jól keres, jól keres... — tüzelt tovább Kozma. De meg is issza a magáét, te meg egy korsó sört sem mersz leereszteni, pedig te is jól keresel, meg a feleséged is. Mondjuk mindig, hogy családi munkaverseny van köztetek. — Nem is olyan sok az a kereset... — legyintett Vámos. — Fogadjunk, több mint az enyém! Mutasd a borítékot! — Nézd meg hát! - rántotta ki ingerülten Vámos — Hopp, ez az asszonyé! — Mutasd csak az övét is ... Látod ... Kilencszázhuszonhat korona tiszta pénz. Mennyi előlege volt? — Ötszáz — gyónt Vámos. — Ezernégyszáhuszonhat... Meg a tiéd ezeröt száznyolcvankettő ... — Pár másodpercig mormogva számolta, aztán kivágta: — Az pontosan háromezer és nyolc korona ... Ejha, hallod, másnak már régen autója meg háza van, ti pedig ... Hajaj... — sóhajtott. Nagy baj az, ha az asszony hazahúz... — Hazahúz ?* — csodálkozott Vámos. — Hogy-hogy hazahúz? — I'Jgy, hogy mindent abba a feneketlen bendőjü Varga családba töm ... Vasárnaponkint például ahelyett, hogy karanfognád a szép kis feleségedet s kisétálnátok együtt, te egymagad mégy a futballpályára, ö meg szálad haza tele tálakkal. — Tele tálakkal... — nyögött fel Vámos és. eszébe jutott a vasárnapi almásrétes, amit úgy szeretett, de mire estére hazajött, már nem volt belőle semmi... — Tele tálakkal bizony, — ingerelte tovább Kozma. — Nem elég, hogy a pénz odafolyik, de még koszttal is ti látjátok el őket. Mindent hazahord Icu. Vargáék ZSÍROS ISTVÁN: Hazahúzó asszony meg úgy pöffeszkednek, mint a kisgrófok. És mondom neked pajtás, semmi közöm hozzá, de a hazahúzó asszony kész szerencsétlenség ... No, gyere be ... tuszkolta az útbaeső italboltba. Vámost. — Egyszer te is megihatsz egy korsó sört fizetés napján ... Vámos Béla vonakodva lépett be a zsúfolt helyiségbe. Kozma ügyesen a söntéshez furakodott, s' pár perc múlva már összekoccintották söröskancsóikat. — Egészségedre pajtás! — Egészségedre... A félig felhajtott korsókat letették a talponálló magas asztalára, s Kozma tovább lovallta Vámost. — Még az a szerencse, hogy nincs gyereketek ... — Szerencse? — húzta el kesernyésen a száját Vámos. — Az az én nagy bajom pajtás... — sóhajtotta mélyről. — Nem csodálnám, hogy ha abban is az anyósod lenne a ludas... — verte mélyebbre a tüskét Kozma. — Az anyósom? — lepte el a verejték Vámos homlokát. — Hogy,-hogy az anyósom ? — Ügy hogy fél, akkor kevesebb jutna nekik... — Kevesebb? Azt mondod kevesebb, Hogy azért? — Vámos hirtelen felkapta a kiürült poharakat, s amikor sörrel teli tért vissza velük, folytatta: — Azt gondolod? — sóhajtotta. — Azt hiszed... hogy az anyósom nem akarja, hogy gyerekünk legyen? Hát pajtás... nem tudom ... csak sejtem... — Miből sejted? — Abból, hogy túl sokáig menyecskéskedik Icu. Két éves házasok vagytok, hát bizony már illő lenne a gyerek is. Ej, ej... — csóválta a fejét. — Valahogy máskép kellene berendeznetek az életeteket. A világért sem mondtam, hogy a feleséged ne szeresse a szüleit. Cudarság volna, ha nem szeretné. Csak hát az kellene, hogy a családja is szeresse őt valóban. Mert ez nem szeretet... Kihasználják szegényt, meg téged is .... — Igaz, hogy Icu hazahúz... — próbálta megtegetni Vámos, — De hát az anyósom mos ránk ... — Jól mondod — hütötte le Kozma. — Azon a pénzen, ami odafolyt, hány mosógépet vehettetek volna? Ne féltsd te azért az öreg Vargánét, nem erőlteti meg magát a mosással, mert már vett magának mosógépet a ti pénzetekből... Alig vette észre Vámos Béla, mikor léptek ki az italboltból, csak akkor rezzent fel, mikor Kozma kezet nyújtott. — Csak semmi hirtelenkedés! — figyelmeztette Kozma. — Óvatosan láss a rendcsináláshoz. Ma erőszakold ki, hogy vegyetek ruhát. A feleségednek is, meg neked is. Vasárnap pedig sétáltassátok meg együtt az új ruhátokat. Ne adj időt neki a haszcüadgálásra. Igyekezz ránevelni, hogy a ti otthonotokat érezze otthonnak, (Folytatás a következő oldalon.) 13
