A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-02 / 14. szám
s^smét napvilágot látott egy verses- I kötet. A szerző szlovákiai magyar ^ / költő. Nem kell külön bemutatnunk, jól ismerik a folyóiratok hasábjain megjelenő verseiből és a nemrégen könyvpiacra került Kell itt a szó című könyvéből, amely huszonöt év költeményeinek válogatását öleli fel. Csontos Vilmos falun él, szűkebb hazája a Garam vidéke. Verseinek témaköre a falu, a föld, a földműves és a szövetkezeti paraszt. Első élményeit a földhöz lapuló kis házakban szerezte, vagy a széles mezőkön, a Szikince partján, vagy a határt keresztül-kasul ágazó gyalogútokon. Nagyszerűen ismerei a falu osztályösszetételét, az elsimíthatatlan ellentéteket vagyonosok és nincstelenek között. Ömaga mindvégig az utóbbiak közé tartozott, s nagyon természetesnek vesszük, hogy verseinek zömében a sorstársak beteljesült álma-vágya zeng. A Hiszek az emberben hat ciklusra ősz— lik és nyolcvankét verset tartalmaz. Ezek három fő csoportra bonthatók. Háborús versekre: Kellett ennyi év, Emlékezés, Kiáltás, Vigyázzatok, Ki fegyvert fog rád, Tizenöt éve, Kopott írásra leltem. A jégtörő februárt köszöntő költeményekre: Sorsvállalás, Győzött a nép stb. Es végül a mai falut, a közösségi munkát méltató tersekre, amelyeknek felsorolása sok helyet foglalna el. A kötetet végigolvasva az a jóleső benyomás alakul ki bennünk, hogy a költő korábbi költeményeinél teljesebben, érettebben szól megváltozott életünkről, a felszabadulás utáni rohamosan fejlődő világunkról, új tartalommal telített közösségek születéséről, embernek emberhez való viszonyáról. Könyve bevezető részében háborús élmény a hangadó, emberek vére folyik a Garam környékén, házak reszketnek a nehéz lövedékek robbanó zajában, érzékenyen reagáló idegek sorvadnak el álmatlan éjszakában. S mit ért a költő az ágyúk szavából? Hogy szabad lett, hogy ember lett! Felcsendül a dal, versbe kívánkozik az óhaj, Induljunk együtt: S érzed, hogy nem vagy egyedül, Hogy nem vagy itt már mostoha, Az élet tüze úgy hévül Benned, mint eddig még soha! — Már ez az élet-tűz lobog Milliók szívében, s fénye Már csókolja a holnapot: — Induljunk együtt — feléje! Csontos Vilmos falujában közvetlen megfigyelője volt a paraszti életforma változásainak, a mezsgyék elkopásának, hatalmas földek összeölelkezésének. Ilyen zsánerű verseiben a hatás rendkívül pozitív. Sorai, képei, hasonlatai végig szépek, meggyőzőek, igazak. Ritka költő, akinek a költeményeiben érzik a mező illata, a tavaszi föld szaga, a falusi ember lé-Hiszek az emberben Csontos Vilmos versei légzésének mélysége, a nagy szövetkezeti táblákon mozgó korszerű gépek fénye, ö azonban ezek közé tartozik. Versei elárulják, hogy a tegnapból a mába érő parasztok nevében beszél: Nem a magamé vagyok, mit kezem Alkot, hasznát nem egyedül veszem: Közösségünk új törvénye szerint, Bennem a vér már másokért kering. Az élet megy tovább, a parasztok közösen szántanak, vetnek, aratnak ... Ám a körülmények, a munka új formái nap mint nap hatnak az emberre, alakítják, formálják gondolatait, a környezetéhez való viszonyát, és ezt látja a költő, hiszen velük él, velük dolgozik, hogyne fogalmazna hát tisztán: Nem a magamé, ami az enyém; Közös földön húz barázdát ekém, S a verejtékem — ösztönöm jele Ha hull — a vetést öntözöm vele, Hogy dús legyen, s mondhassa a kaszás: Sohasem volt még ily bő aratás. Határozottan javára írható, hogy falusi tárgyú verseiben sok minden fellelhető, ami változást, előrehaladást jelent. Hernyótalpas traktora furcsa táncot jár, kombájnja a régmúlt paraszti nyár forró verejtékét feledteti... A fejőasszony — felesége — hajnali harmaton, vagy zúzmarán lépked sajtárral a kezében a közös istálló felé, a parasztok ellepik a határt, mert amint a költő mondja: Minden kézre szükség van itt! — Most rügyezik a falu álma, S bontogatja virágait. Különösen leíró költeményeiben erős. Dalt csobog a Garam című versét végig idézni kellene. Az olvasó azt hihetné, hogy egyszerű folyóparti fürdőzésről lesz szó. Pedig dehogy. Az ügyesen szimbolizáló képek másképpen, másféle eszközökkel ugyan, mint Petőfi lírájában, de azt fejezik ki, hogy a víz tengerré növéséhez szükség van minden kis cseppre. E sorok valódi értelmére. mindjárt fény derül, mihelyst címadó versét olvassuk. íme az utolsó strófa: Hiszek az emberben, A jelenvalóban, Aki hittel éltet; Egyesülök véle, Mint csöpp a folyóval, Hogy tengerbe érjek! Csontos Vilmos újabb kötetében tudatosan felméri eddigi útját. Tizenkét éves korában répát egyel s keskeny földeken jár, pacsirtaszó vidámítja. Ma szintén a mezőt járja, de már kombájn arat helyette és ez óriási különbség. Tisztán látja, és ezt verseiben ki is mondja, hogy a paraszti munka könnyebbülése a munkásosztály győzelme után következett be. Ragaszkodik szocialista világunkhoz. Ragaszkodása és az éberségre intés súlyos szava, valamint külső és belső ellenség gyűlölete a Frano Kraléval rokon. Teljesen azonosítja magát a néppel: „Antennaként feszült idegszálam fogja fel szívetek jelzéseit" — írja. Boldogan hirdeti ezrek és ezrek nevében — az Ember vagyok című vers utolsó versszakát idézzük: Ember vagyok, az emberségem Ez a kor adta, Hogy az eget kézzel elérjem: Nőttem alatta, S velem nőtt a falu, a város, A bánya, a gyár, És nekünk lett dúsan kalászos Minden búzaszár! Nem lenne helyes, ha hallgatnánk a kötetbe gyűjtött versek hibáiról. Mindenekelőtt ae életrajzi jellegű írások azonos hangvételét, ismétlődő tónusait kell bírálnunk. A költő jelzi: elmúlt harminc, elmúlt negyven, elmúlt ötven éves ... A sok számadó jellegű vers, még ha szép is, szürkeséget visz a könyvbe. Ugyanakkor helyenként a költői nyelvet gazdagító választékos kifejezéssel is baj van. „Mit felelsz? Szó vagy bólintás csupán a válaszod ? Vagy vaksi félelem fojtja el szavad? (Mit felelsz? „Miért gyötörtök, kérdések, s velem miért birkózói, vaksi félelem” (Ki csábít, ki küld, ki hív?) „Megnőtt a város, a gyár, s vele megnőtt a munkás s vele nőtt az ország ereje." Persze, ezek csak amolyan szépséghibák, könnyen meg lehetett volna tőlük szabadulni, a kötet értékén mitsem változtatnak. A Hiszek az emberben sok új vonással gazdagítja a szlovákiai magyar lírát — a Közösségünk törvénye és az Ember vagy ciklusra gondolunk elsősorban. Felszabadulásunk tizenötödik évfordulóján, a Csehszlovákiai írók Szövetsége által meghirdetett országos irodalmi pályázaton méltán részesült jutalomban. MACS JÓZSEF 13
