A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-04-02 / 14. szám

<Szökik Szeredre utazik a bor Hatalmas hordókban, széles tartályokban Bratislava környékéről. Legtöbbször száznyolc­­van-kétszézhúsz hektoliter a rendelés, autóz­nak hát a pezsgőre kitűnő burgundi fajták, a jó másféléves borok. Persze, soha nem árván, népes kísérettel, hogy béntódásuk ne essék. Onnan küldik, Uten várják, helyet készítenek nek! a pincében. Azután megkezdődik a gyár­tás. Az idős, tapasztalt Markovlcs Ernő pince­mester irányításával. A pezsgő minősége elsősorban is a bor szesz­­tartalmától, színétől és Izétől függ. A hegy le­vét beoltják nemes élesztővel és előirt meny­­nyiségben cukorral s aztán paiackoljök. Mi történik később a bedugaszolt üvegben? Az élesztő felemészeti a cukrot, Így lesz belőle alkohol és szénsav, amely nem tud elillanni. És ezzel meg Is magyaráztuk s pezsgést. A pincemester jó szakember beenyomását kelti. Tizenhatéves korában már Palugyainá! dolgozott, tizennyolc év múltával pedig, amikor a gazda tönkrement, átlépett a Hubert céghez, amelyet 1825-ben alapították. Azóta munkahelyet nem változtatott, 1952-ben Bratislavából Szeredre költöztették le őket. Rengeteg a dolga pincében, raktárban, la­boratóriumban. Havonta húszezer üveg pezsgőt szállítanak el innen az ország minden részébe és palaokolva huszonkétezret tárolnak, illetve erjesztenek a pincében. Fehér a haja, furcsa csillogást! a szeme, vér­piros az arca. Négy évtizede ügyel a pezsgő jó nevére és hét a szakács is megkóstolja a főztjét, meg a kenyérsütő pék is beleharap a süteményébe, miért lenne éppen a pincemester kivétel? Az is kíváncsi, hogy mit kotyvasztott össze. Bornemissza emberek között Egyébként a szered! pezsgőgyárban nem isz­nak bort az alkalmazottak. Mi ezt ugyan nem hisszük, ők maguk állítják. Nem hihetjük azért. Vajon hányadik palackot bontotta fel Marko-Szilveszter — tetőfokán a hangulat Aranyak és ezüstök Senki ne értsen félre. Nem pénznemekről lesz szó. Kubének' Jusztin üzemvezető Irodájá­ról. Köröskörül a falakon díszoklevelek dicsé­rik a Hubert pezsgőt. Öt arany és öt ezüstérem beszél mindennél ékesebben gyártmányukról, a habzó, gyöngyöző, gondbetegítő szeredi borról. A bécsi és a budapesti versenyeken szerezték kilencszázötvennyolctól. Külföldről Is többször kaptak már rendeléseket, de a berendezésük egyelőre nem bírja el a termelést kivitelre. Hát ilyen a Hubert, kitűnő az Ize, frissítő a szénsavtartalma, szomjaztató a pezsgése. És mi most itt járunk a forrásánál. Vendégszere­tetben, kínálásban nincs hiány. Durran az üveg, habzik a bor poharunkban, szökik a pezsgő. Szökni kell nekünk is, hogy be ne csípjünk. Szállításra készen a Hubert. mert akkor mitől vörösük az arcuk? Alig lépjük ét az üzem kapuját, máris szemünkbe tűnik a sok bervirágos arc. Megközelítőleg hatvanan dolgoznak az üzemben. Nők és fér­fiak vegyesen. És ami még meglepő, hogy nem császkálnak az udvaron, nem vándorolnak Ide­­oda, ■ lent vannak a pincében, vagy fent a rak­tárban, mindig a pezsgő mellett. Mert huncut öke'.me, szökik, ha nem vigyáznak rá. Lemegyünk a lépcsőn és körülálljuk a du­­gaszológépet. Éppen munkában találjuk az em­bereket. Alaksza Árpád sepröz, Královics János dugaszéi és Hricovská Erzsébet kosaraz. A sep­­rőzővel váltunk néhány szót. Tomócról jár be, harmincnégy éves, tizenkét esztendeje dolgo­zik pezsgőgyárban. Még nőtlen, nem tudja ma­gát rászánni a házasodásra. Talán a pezsgőnek udvarol töbebt, mint a lányoknak? Mosolyogva fogadkozlk, hogy nem szereti a bort. Persze, Itt senki sen) szereti. Pezsgőt gyártanak és vizet isznak a dolgozők. Hát nem érdekes? Egyetlen lánnyal, a helybeli Klíové Terkával tudjuk elismertetni a csomagolőban. hogy megkóstolja a főztjét. t • Alaksza Árpád seprőzéshez a pezsgő Vörösmarty, a reformkor legnagyobb köl­tője azt írja híres Fóti dalában, hogy „fölfe­lé megy borban a gyöngy“, vagy hogy „bor­ban a gond megbetegszik“. Hát ezen bizony nincs mit vitatkozni, örökérvényű megálla­pítások. Különösen vonatkoznak a pezsgőre, amely annyira rakoncátlan, hogy nem szí­vesen marad a fészkében, ha teheti, mind­járt kiszökik onnan, talán azért kedvelt Ital. Gondoljunk csak bensőséges családi ese­ményekre. Eljegyzésekre, lakodalmakra... A hangulat tetőfokán előkerülnek a pezsgős pa­laokok és a rdeglazltott dugők nagyot dur­ranva Kirepülnek az üveg szájából. A habzó, gyöngyöző frissítők pedig füstölve próbálnak menekülni börtönükből. — Szökik a pezsgő! — figyelmeztetjük egymást nevetve, és összecsendülnek a po­harak. Szomjasan belekortyolunk az édeskés nedűbe, s a jókedv mámorában soha nem jut eszünkbe találgatni, hogyan Is lesz pezs­gő a hegy levéből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom