A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-04-02 / 14. szám

A Sportka kedvelt játék. Hátha lg y bekötött szemmel lesz ötös a ta lélat. QÍj^LíulI diáko k ják. Tavaly februárban elsősökkel töltődött fel a csoport. Szépen be­tanulták a Fonó című cselekmé­nyes táncot, a Cigánytáncot és Csalogató elmen egy azólőtáncot is műsoron tartanak. Gordon Zsuzsa cs Bocsárszky Pál táncolja. Sc’k helyen szerepeltek már eddig is, míg Bratislavában volt az intézetük, Szencen Illésházán, Gútoron, Dió­szegen, Magyarbélen stb. Most heti három próbán lázasan készül­nek a véres kosúti sortüz har­mincadik évfordulójának ünnepsé­geire. A tánc librettóját már be­szerezték: Plakátragasztás. Kopasz Elemér és Erdős Dezső vezetésével szerdal délutánokon nyolcvan lány és negyven fiú ajkán csendül fel a dal az interná.tus nagytermében. Tavaly októberben alakult a vegyeskar, azóta három Bárdos Lajos szerzeményt (Táncol a rózsám, Béres vagyok, Komáro­mi kisleány) betanult. Erdős De­zső Szabadság dala. című művét is énekük. A március közepén le­folyt járási ifjúsági alkotóverse­nyen az énekkar első helyen vég­zett. A másodéves Sldó Zoltántól ér­deklődünk, ml a véleménye az inté­zet vegyeskaráról. íme a válasz: — A dal felfrissülést jelent. Ta­nulás közben az énekkari próba kellemes pihenést nyújt. Szeretünk énekelni, és százhúsz tagú kóru­sunkkal szeretnénk Intézetünknek jő hírnevet szerezni. Ami már most lelkesít bennünket, a lévai és a zselizi országos énekkari fesztiválon, valamint a gombaszögi dal és táncünnepélyen való fellé­pésünk. Jól felkészülünk a ver­senyre, hogy lássák: a jövő ma­gyar pedagógusai komolyan veszik hivatásukat. Tanulás, tánc, ének. így szép, így teljes a diák élete. Egész hé­ten előadásokra figyel, jegyzetelt bújja, szombat este pedig vidék­­járő útra indul. Autóbuszon vagy vonaton siet a kiszemelt helyre, Közel négyszáz magyar főiskolás tanul a Pedagógiai Intézetben £s milyen a diák élete? Örökké fog­lalt, délelőtt szemináriumi munká­ban vesz részt, vitázik, érvel, birkózik az anyaggal, délután elő­adásokat hallgat. De még ez sem minden. Esztétikai, matematikai, gazdaságtant, magyar, társadalom és természettudományi köröket látogat, avagy fűrész, reszelő, «sa­tu, fúrógép mellett különféle sev gédeszközöket készít a poiuech­­nikal műhelyben. Persze, a főiskolásnak este iá van dolga. Legtöbbször vacsora után rendezi jegyzeteit, könyv fö­lé hajol, készül a következő nap­ra. Ilyenkor csendes az intemátus, a folyosón nem jár senki, a szo­bákban fegyelmezetten folyik a '.anulás, a fiatalok körülülik az asztalt, vagy végigíekszenek az ágyon és figyelmesen olvasnak, ta­nulnak. A félév nagyon jő ered­ménnyel zárult, tavaly a pedagó­giai intézetek között országos méretben ők voltak a legjobbak. Akármilyen zsúfolt is a tanterv. 3 diáknak még mindig jut ideje szórakozásra, városnézésre, nyit­­raparti sétákra, sportolásra, s mondjuk meg őszintén, hogy az életre szóló kedves emlékeket nem csupán az előadótermekben és az intemátust- szobákban gyűjti, ha­nem a diákéveket szépítő iskolán­­kívüü munkában. Itt a százhúsz tagú énekkarra:, a harmincöt tagú tánc­­csoportra és a falujárók lelkes tár­saságára gondolok elsősorban. Mert milyen szép az, ha a diák szabad idejében énekel, táncol, avagy vi­dékre rándul, 1 egyszóval kultu­rális tevékenységet fejt ki. A nyitrai Pedagógiai Intézet ma­gyar tagozatának hallgatói közt sokan vannak olyanok, akik a diák­életet el sem tudnák képzelni dal, zene és tánc nélkül. Említsük meg névszerint Gordon Zsuzsát, ezt a másodéves, kémia-biológia szakra készülő ieányt. Tanulmányi ered­ménye kifogástalan, mint szólótán­cos is élvonaSba tartozik. A tanulás és a táncolás egyformán szenve­délye. A tánckart lányok és fiuk alkot-Előadás közben.1 Az internátusi szobában. szívében a tűz hevével, szemében a kíváncsiság fényével. Ugye, Pa­taki Gizella? A kérdezett tizen­nyolc falujárő közül egy, értel­mes, okos leány, a versek szerel­mese. Tizennyolcadmagával rándul le legközelebb Nagykérre, mennek szavalatokkal, ropogós csárdások­kal, népdalokkal és vidám jelene­tekkel megörvendeztetni a közön­séget. Mennek egyik faluból a másikba, viszik a kultúrát a nép közé és a szépre szomjas lelkek várják ókét, napokig beszélnek a szereplésükről. Nem úgy, persze, hogy a pedagógiai intézet tanulói­val volt szerencséjük megismer­kedni, hanem a nyitrai diákok­kal ... A pedagógiai intézet négy év­folyamú lesz, jelenleg első és má­sodéves hallgatók érnek el dicsé­retes színvonalat a tanulásban s teremtenek pezsgő, szépemlékü kulturális életet a városban és vi­déken. Szép, ha a diák jól tanul, ha lelkiismeretesen készül hivatására, s ugyanolyan szép, ha szabad ide­jében énekel, táncol és faiujátók­­kal vidékre megy, MÁCS JÓZSEF 5 Indulnak az előadásra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom