A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-04-02 / 14. szám

r Újabb intervencióra késsül as US4 Souvanna Phouma, a törvényes laoszi kormány miniszterelnöke az országban folyó polgárháború bé­kés rendezésén (áradozik. Ennek érdekében tárgyalásokat folytat majd a Szovjetunióban és több más országban laoszi kormánycsapatok és hazafias erők sorozatos győzelmétől, valamint a lázadó klikk vereségeitől megrémültek Washingtonban. Éjjel-nappal folytak a tanácskozások, az ame­rikai támaszpontokon több százezer katonát helyeztek riadó­­készültségbe, sebtiben összeült az amerikaiak délkelet-ázsiai katonai tömbjének, a SEATO-nak külügyminiszteri értekezlete, és Kennedy elnök kijelentette, hogy az Egyesült Államok a nyílt intervenciótól sem retten vissza a laoszi puccsisták rtieg­­mentésére. Az USA vezetői most szemforgatőan arról beszélnek, hogy Laosz semlegességének hívei. Persze, arról nem szólnak sem mit, hogy Laosznak semleges kormánya volt, és egyes idegen ügynökök éppen az amerikai imperialisták sugalmazására bo­rították fel a rendet és robbantották ki a polgárháborút. Az amerikai kormány ugyanis Laoszban imperialista bérenc kor­mányt szeretett volna hatalomra juttatni, amely teljesen ki­szolgáltatja az országot az USA stratégiai érdekeinek és belép katonai szövetségébe. Ezért utasították ki az országból a sem­leges ellenőrző bizottságot, ezént indítottak hajszát a Pathet Lao hazafias erők ellen. Sürgősen bábkormányt alakítottak; a szomszédos Thaiföldről, és Dél-Vietnamból katonákat küld­tek támogatásukra, egymásután érkezett a számos amerikai szakértő és a töméntelen fegyver, sőí még több ezer főnyi Burmában garázdálkodó csangkajseki bandákat is bevetették Laoszban a kormánycsapatok ellen. Azonban hiábavalónak bizonyult minden segítség, minden áldozat. A laoszi nép nem akar az imperialisták jármába jutni, és ezért elszántan harcol bérenceik ellen. Souvanna Phouma miniszterelnök a békés megoldás híve, sürgeti egy tizennégy ország képviselőiből álló Laoszról tárgyaló bizottság megalakí­tását, a nyugati országok azonban elutasítják javaslatait és olyan megoldáshoz ragaszkodnak, amely bábkormányuknak biz­tosítaná a hatalmat. A laoszi nép azonban ebbe soha nem egyezik bele. A burzsoá lapok laoszi tudósítói beszámolnak arról, hogy a puccsisták katonái tömegesen állnak át a kormánycsapatok­hoz, az amerikai lőszer és hadianyag jelentős része a hazafias erők kezébe jut, és az idegen katonai tanácsadók nem tudnak fegyelmet tartani a felkelők egységeiben. A kormánycsapatok kezén van Laosz nagyobbik része, és a lakosság őket támo­gatja. Washingtonban azonban készültségbe helyezik a hatalmas hadigépezetet, hogy vérbe fojtsák egy kis ázsiai ország sza­badságharcát, és Kennedy elnök intervencióra tüzel az árulók védelmében. Minden esetre az új elnök fegyvercsörtetésével nem szerez magának babérokat, csak azt bizonyítja be a vi­lágnak, hogy ő is a militarista erők befolyása alá került, ami nagyon veszedelmes jel, és ez semmiképpen sem a nemzetközi feszültség Kennedy által oly skoszor ígért csökkentésének útja. Az Egyesült Államok fenyegetése a laoszi népet nem tudja elrettenteni szabadságharcától. Kong le kapitány, a kormánycsapatok parancsnoka a puccsistáktól felszabadult terUlet egyik Iskolájában a gyerekek körében A Pathet Lao egyik harcokban kitűnt alakulata Amerikai ágyúit sorakoznak a Laoszi főváros utcáin, amelyet a kor­mánycsapatok és a hazafias érák már egészen megközelítettek A lázadóktól zsákmányolt gépkocsik és a f repülőgép, amelynek pilótája gépével \ együtt a kormánycsapatokhoz pártolt a f lázadóktól

Next

/
Oldalképek
Tartalom