A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-03-26 / 13. szám

siNtr. ly Lupták igazgató: Komoly feladatok előtt állunk... ^ Tessék mosolyogni! Patyolattiszta fehérnemű — vidám mosoly — Na, vasaivá? — kérdezik a gyorsvasaló öltőző­­fülkéjében a lányok. Ezt az újrendszerű mosóberendezést a vállalat récsei tele­pén szerelik fel _ Régi harcok színhelye — a svárovi völgy Hősök unokái A svárovi takácsok 1870 márciusában sztrájkba léptek. Követelték Liebieg bárótól, vonja vissza a munkások ki­zsákmányolását szolgáló intézkedéseit. Liebieg, a „gyapjú­király”, valamikor maga is takácsmesterséget tanult. 1828-ban azonban Liberecben szövőgyárat alapított, mely csakhamar virágzásnak indult; később báróságot kapott, majd a libereci kereskedelmi kamara elnöke lett. Liebieg nem feledkezett meg a takácsok nehéz és fárasztó mimi­kájáról, „gondoskodott" róluk. Csakhogy az ilyen „gon­doskodásból" a munkások nem kértek. A sztrájk áldoza­tokat követelt. Hat munkás életét oltotta ki a csendőr­szurony. A svárovi textilmunkások sztrájkja a szervezett munkásmozgalom előhírnöke volt, amely aztán Csehszlo­vákia Kommunista Pártja megalakulásához vezetett. Most szobrot emelnek az áldozatok emlékének, hogy a mai nemzedéket a régi munkásharcokra emlékeztesse. Azok a fiatalok, akik ma a takácsmesterséget választják, igazi gondoskodásban részesülnek, szakiskolákban készül­nek fel hivatásukra. Ma a svárovi szövőgyár jelentős üzemmé fejlődőit, mo­dern, önműködő szövőgépekkel szerelték fel. Oj munka­­módszerek bevezetésével, szocialista versennyel és a szakképzettség állandó emelésével a svárovi takácsok a termelést 1945-től az addiginak néhányszorosára emel­ték. i A jövendő szövőnők szabad idejüket különböző szukkörök látogatásával töltik Három terv a sztrájk áldozatainak emlékművére

Next

/
Oldalképek
Tartalom