A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-03-26 / 13. szám

fl ’ yönyörü, rap fényes júliusi reg­­flV gél volt, mikor egy kis autóoszloppal útnak inául - tunk Pekingből észak Jelé, amer­re magas, de csak valami különös, alacsony zöld növényzettel borí­tott hegyek fekszenek. Még a dél: előtt folyamón eljutottunk a he­gyek közé; rajtuk keresztül fu­tott az út, amely egész a nagy kínai fal kdpuihoz vezetett ben­nünket. Megálltunk. Tágas, minden ol­dalról magas fallal kerített udvar tárult elénk, amelyben két masz­­szív kőkapu nyílt. A lejtők közti bevágásában épült ősrégi erőd mindkét oldalától hatalmas, több méter magas fal indul' a mész­­szeségbe; oly széles fal, hogy két kocsi kényelmesen kitérhet rajta egymásnak. Az ember messze ellát a hegy­csúcsokra, ám a fal végét sehol - sem látja. Megszakítva sincs sehol. Mint barnás kőktgyó fut belát­hatatlan messzeségbe - a kaputól mindkét felé - a hegyeken ke­resztül. A látogató első benyomását - aki először áll e gigantikus al­kotás előtt - rövidesen újabb meglepetés váltja fel, mikor meg­tudja, milyen hosszú voltaképpen a nagy kínai fal. Most már meg­érti, hogy nem csupán a hágó legalacsonyabb pontjáról, de a leg­magasabb hegycsúcsról sem láthat­ná be végét, hisz a Sárga-tenger partjáról egész a messzi mon­gol határig húzódik 5000 kilométer hosszan. S még valami kelt csodálatot és tiszteletet a látogatóban. Az első pillantásra mind stílusa, mind technikai színvonala tekintetében a mi XIV, vagy XV. századbeli alkotásainkra emlékeztet bennün­ket. Ezt a falat azonban a kínai császárok vagy Ikétezer eszten­dőnek előtte építették fel több százezer rabszolgával. A régi kínai uralkodók merész ötlete - hogy nem egy vagy tíz erődöt, vagy akár egy egész vá­rost vegyenek körül fallal, mint azt a világon másutt mindenütt tették, hanem birodalmuk egész északi határát - mindmáig meg­ragadja az ember képzeletét. A falépítök sok százezreinek rab­szolgamunkája nem csupán a Kínában kétezer évvel ezelőtt ural­kodó munka- és szociális viszo­nyok szimbóluma, de világot vet azokra is, akik ebben az ország­ban egész a felszabadulásig, Cscmg Kaj-sekék elűzéséig s a köztársaság megalakulásáig ural­kodtak. Kínában ma már nincs császár, az utolsó dinasztiát ötven évvel ez­előtt űzték el, s a japán meg­­_ szállók által a harmincas években ‘ trónra ültetett mandzsu bábura­lom is megszűnt a második világ­háború alatt. S megszűnt a rab­szolgamunka is. De hatalmas, egyenesen gigán-Mesterséges tó Peking mellett tikus, csodálatot és tiszteletet ébresztő alkotások ma Is nőnek ebben az országban - ezúttal az új Kína építőtervei, a kommunista párt inspirálják őket és milliók szabad és lelkes munkájából szü­letnek meg. Ez építmények egyike nem mesz­­sze Pekingtől a „tizenhárom sír­emlék" , a Ming dinasztia tizen­három monumentális síremléke kö­zelében van. Ez az építmény egy völgyzáró gát, amely árvíz ellen védi a vidéket s egyúttal vizet tartalékol a rízsjöldek számára. Látogatásunk idején már szinte teljesen készen állt, de még ta­lálkoztunk ott néhány csoport bri­gádmunkással - c pekingi iskolák diákjaival. A völgyzáró gátat azonban nemcsak ő k építették, dolgoztak itt rajtuk ki vili mun­kások és kézművesek, a közeli kommunák földművesei, a mfnlsz­­tóriumok, hivatalok és pártlppu­­rátus dolgozói. Brigádmunkát vé­geztek itt az új Kína legfőbb kép­viselői is, élünkön Mao Ce-tung elvtárssal. Ez a völgyzáró gát természete­sen távolról sem az egyedüli a Kínai Népköztársaságban, csupán a sok száz hasonló alkotás egyike, amely a felszabadulás utáni évek­ben épült. Némelyikükön - mint pl. Chvaj vagy az llicho folyó völgyzáró gátján az ország több százezer lakosa dolgozott, Másutt, mint azt a délnyugati lünan tar­tományban vagy közép-kínai Vu­­chanban láttuk, néha egyetlen kommuna földművesei építették fel a völgyzáró gátat. Azonban mindezek az építmé­nyeknek közös vonása, hogy sza­bad emberek alkotásai, hogy re­kordidő alatt épültek fel, hogy építésük Irama tán mindig meg­haladta valamennyi szakember Időbecslését, s hogy ezek az épít­kezések sokszor maguknak az épí­tőknek a bizalmatlanságát is meg­törték. A völgyzáró gátak a mai Kíná­ban nem csupán az életadó t>íz forrásai, nélkülük ugyanis nem teremne rizs, a kínaiak legfonto­sabb élelmiszere, de az új kor­szak kínai embere önbizalmának és jogos büszkeségének kútfői is. j. Cerní A csatornákon keresztit! sok ezer hektár rizsföldnek szolgáltatnak vi­zet a völgyzáró gátak A „tizenhárom síremlék" melletti völgyzáró gát két ifjú, pekingi diák építője A nagyhírűnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom