A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-19 / 12. szám
Néger versek CILLA ASSÁN (Mali) Én afrikai kunyhóm Ö, Afrika, szívedben szalma-palotát rakok: szalmából palotát, segít a lomb, az ág, a nád, földed mindenből bőven ád. Ö, Afrika, szívedben oszlopot rakok, sugár szép oszlopot rakok látóhatár fölé szökőt, a forró nap felé törőt, vészes villámot őrizőt — hiába dúlnak viharok: dacos szép oszlopot rakok. És minden ledöngölt cölöp fényt ád: fény száll a palotám fölött, és oszlopom, a sugár obeliszk kigyújtja roppant fényfűzéreit — s tüzében élnek mártír négerek — ezért lesz bronzból és márványból emelt Pantheonoknál fényesebb. Ágadzik, bogadzik, ágról leveledzik szép felhőkarcolóm, ég-vívő kicsi kunyhóm. Építem, rakom buzgón s ha munkámban egy ág tán elhasad — mit számít az! Ezernyi kéz már tenni kész — ezernyi testvér arra született hogy épüljön e kunyhó-műremek; ezernyi kéz ragadja meg a percet s művünk már minden ágban él és reszket, és obeliszkünk épül, a sudár, szalmából, szélből, ágakból rakott én afrikai kunyhóm már ragyog. Az én kunyhómba soha be nem lép az éjszakai, sűrű vaksötét, a palotámban szép nappal ragyog, — gyújtsd fel hazám szemed, szép csillagod, és bölcsességed tűzben tündököljön szép Afrikám e dicsőséges földön. Én kunyhóm kicsi kapujába, én kunyhóm kicsi ajtajába a négerhon, a nagy birodalom nagy városának dicső mestere egy Maszkot állít — abba vési be a bölcsességet. S éberen fülel fülét hegyzi majd éberen a Maszk: a kunyhót óvni, védeni is kell. Az éles-nyílú íjjak mindig éberajzottan várnak, vontán megfeszülnek, szegzetten szörnyű, rabló keselyüknek — mert ragadozó madarak köröznek. S én afrikai kunyhóm növekszik, nő már — buzgón rakjuk mi éjjel-nappal. S tágranyitott szemekben aranyló szikra rebben .., Föl, emberek! A -pénz kiált! Munkára fel, gyerünk, gyerünk! Fel, emberek! Versenyfutást írt ki a pénz — futás! futás! Fel, emberek! Robotra hát, csorogjon arca-veriték — a pénz kiált — kenyérre kell, pénz nélkül nincsen kenyered! Nézz körbe hát, a pénz kiált, lásd: mindent itt a pénz emel: Ennek a pénz hatalmat ád, népet vezérlő, vad hatalmat: mások fölé a pénz emelte. A másiknak házat adott, a harmadiknak szép ruhát, a negyediknek bőven ad: jut néki ízes, jó falat. Az úrnak ott rangot adott: tudási címet ő adott, az pénzen mérnök, közgazdász vagy orvos lett — a pénz kiált, s tanulhatsz agronómiát... Fel hát, leányok és fiúk, jaj, munkára hát, emberek, ki nincstelen, börtönbe jut, s pénz rabolja el hitvesed, s pénz űzi el a gyermeket, s szülői háztól messze vet, s az atyát is pénz kergeti — S mindezt, ó, jaj, barátaim az átkozott pénz, az teszi! (1955) MALLAM BELLO OSMÁN (Ghana) A pénz dala 11
