A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-03-05 / 10. szám

Csendes f Özvegy Kúszó Bálintné már megfőzte a vacsorát, és most üldögél a konyhaasz­tal mellett. Nyitott könyv fekszik előtte, de nem olvas, mert gondolatai úgy kerge­tik egymást, hogy a szíve is belesajdul. Ügy van ez már ebben az életben, hogy amikor se nem hullámzik, se nem vihar­zik, az édesanya szívében akkor is hullá­mokat vet, vihart támaszt a fiáról való gondoskodás. Mert valami baj van a Gé­zával. Nemsokára belöti harmincadik évét, koponyája két oldalán keskeny sziget nyúlik, szélesedik a sűrű, kemény szálú fürtök közé, és Géza még mindig párta­­tanul él a világban. Igaz, itt van ez a Tardos Erzsi. Formás, dolgos, csendes­­szavú és a Géza már egy éve tapossa az Oj-sor sarát, ahol a Tardosék háza áll, de komoly szót még nem mondott. Pe­dig egy sorból nőttek, hiszen valamikor Tardosék nem gondolhattak saját házra, üveges tornácra, meg Kászóék sem álmo­doztak kétkapus házról. Közben Kúszó Géza az autóbusz abla­kát törülgeti, hogy kilásson az elsuhand alusi este tájra, pedig jól ismer ott minden bokrot az öreg kúttól egészen a Lapos-dűlőig. De az ember jobban tud elmélkedni, töpren­geni, ha c'sak bámul a sötétbe és nem lát semmit. Tegnap beszélt a lánnyal. Elmondta, hogy szereti és egybe köthetnék sorsu­kat, ha Erzsi is úgy akarja. Jó ember ő, mosolygós, szeret otthon ülni, meg szé­pen keres. Ismerik a nevét az egész já­rásban. Azt is elmondta, hogy ha Erzsi a fele­sége lenne, a városba mennének lakni, ahol minden csupa fény, ahol öt mozi van, ahol ezer íze és színe van az élet­nek. Eladja a házat — mondta Erzsinek, és elmennek a faluból, mert ő már városi ember. Ott keresi a kenyerét, ott tanulta mesterségét — ott akar élni. Hosszú, vérforraló csókokat is váltot­tak, amelyektől kigyullad a szív, gyor­sabban száguld a vér, amelyek derékrop­­pantó ölelésre lendítik a férfikart. De Er­zsinek még a lázas csókokkal tavaszira lobbantott téli este sem lágyította meg akaratát: nem megy a városba! Itt a fa­lu, amely nevelte, itt a patak a kertek alatt, amelyben a babaruhákat mosta, itt vannak a végtelen szántóföldek és a föld mélyében az emberkézre váró magok. Itt éltek az apák nyomorban, bajban, hát Erzsi is itt akar élni az újban, a jóban, mert örül mindennek, ami növekedik; ka­lásznak, házfalnak, embernek és fecske­­fiókának egyaránt. — Dehát mit csinálhatok én a faluban — kérdezte a lánytól szinte kiabálva. Tizennégy gépe van a szövetkezetnek. Ha elromlik valami, a városba kell vinni. Sokba kerül. Időbe, pénzbe, pecsétes pa­pírba, telefonon harsogott sürgetésbe. Ha egy ilyen szakember, mint Géza itt dolgozna közöttük, akkor könnyebb len­ne az élet. Ezt mondta a lány. Az édesanyja is eszébe jut. Hatvana­dik évét tapossa. Néha meg-megfogja a derekát, hogy „jaj, de fáj, jaj de haso­gat”, meg hogy „öregszem, édes fiam, kellene már valaki a házhoz". Mit tegyen? Vissza a faluba? De... ha a városba menne... új épületben kapna lakást. Fürdőszobával! Sima utcák, vil­logó neon-fények, ostornyeles lámpák... Leszáll az autóbuszról. Nézi a falut. A házak mintha éreznék a tekintetben rejlő haragos kutatást, szinte simogatják. Meg­áll, rágyújt, és miközben kifújja az első korty füstöt, elbámul az akácos felé. — Ott estem le a fáról nyolc éves ko­romban — mormolja jóleső mosolygás­sal. Csonkáék kertje előtt is megáll. Régi almalopások emléke mélyíti, tartósít ja ar­cán a mosolyt. A művelődési otthon ab­lakai világosak. Itt volt valamikor a ka­csaúsztató. Itt csókolózott először’ életé­ben ... a Beke lánnyal__a mindenségit, a Beke Mariskának már két gyereke van! Ő meg csak így vénlegényként... se ki­csi, se nagy ... nem élet ez! De itthon maradni? Igaz, nagyon kell itt az ember, ezért maradt itthon az Er­zsi is. Ma már csoportvezető a kertészet­ben. Az Erzsi! Kúszó Géza előtt elvillan a lány képe, és látja, szinte izzó fények-, be öltözötten látja Tardos Erzsit. A két meleg-barna szemét, hajtincsei játszi táncát, vágyakat ringató dereka lágy mozgását. Hát igen — úgy látszik választania kell. Az is igaz, hogy szép ez a falu, szé­pül, színesedik, meg azután... köhnyíí a városba bejutni az autóbusszal, ha már az embert nagyon elkapja a városjáró kedv. Falu! * Kúszó Géza eldobja a cigarettát, és egyre gyorsuló léptekkel elindul Tardosék háza felé. Özvegy Kúszó Bálintné türelmetlenül nézi a falon ketyegő órát. Több mint fél órát késik a Géza. De mielőtt még öreg szíve megrémülhetne, ’nyílik az ajtó és belép Géza, mögötte meg a pi'ruló-boldog Tardos Erzsi. A férfi nézi édesanyja rán­cos arcát, aztán halkan megszólal: — Itthon maradok, édesanyám >.. itt­hon maradunk! Özvegy Kúszó Bálintné csak megsimo­gatja Erzsi piros arcát, aki ettől a moz­dulattól úgy nekilelkesedik, hogy kikapja az öregaszony kezéből a tányért, teli meri illatos levessel és leteszi Géza elé az asz­talra. A férfi lassan, nyugodtan kanalaz­za a levest, és talán nem is érzi a két női szempár boldog, sugaras cirógatását. Csendes falusi este van. PÉTERFY GYULA A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó ♦ legújabb magyar nyelvű kiadványai Fábry Zoltán: Palacposta A szlovákiai magyar irodalomnak a határokon túl is ismert és elis­mert jelentős írástudója, Fábry Zoltán új könyve a „Palackposta” érdekes, izgalmas, különös és nagyon is aktuális írás. Régi és új tör­ténelem keveredik benne, és mondanivalója a jövőbe ható. Azt bi­zonyítja, hogy aki a múlttal összekötő vonalat elmetszi, sose érhet a jövőbe, rosszul emlékezik a múltra, tehát rosszul sejti a jövőt. 340 oldal, egészvászon, 17,80 Kcs Jirí Wolker: Huszonnégy évet élt A magyar olvasóközönség már ismeri Jifi Wolkernek, a tragikus sorsú írónak, a szocialista humanizmus nagy cseh költőjének nevét, a magyar sajtóban elszórtan megjelent egy-egy verse bizonyára emlé­kezetében is maradt. Ezuttál első ízben veheti kezébe Wolker válo­gatott verseinek nagyobb szabású, minden fontosabb költeményét tel­­ölelő gyüjtetményét, és ezzel átfogó képet kap a fiatalon, huszon­négy éves korában elhunyt költő művészetéről. 152 oldal, egészvászon, ára 15,20 Kcs A. V. Fric: Karai Pukú A. V. Fric, aki bejárta és átkuttatta Dél-Amerika beláthatatlan ősrengetegeit, világviszonylatban is a leghíresebb utazók és felfedezők közé tartozik. A „Karai Pukú” c. könyvben A. V. Fric saját fiatalkori élményeit írja le, amikor hosszú időt töltött a Granchákóban a ka­­gyujev indiánok között. 'Számos érdekfeszítő kalandos történet teszi színessé ezt a könyvet, amelyeket a szerző nem az íróasztal mellett gondolt ki, hanem saját tapasztalatainak gazdag tárházából merített. 224 oldal, fél vászonkötés, ára 20,30 Kcs Móricz Zsigrtiond: Rózsa Sándor a lovát ugratja. I, II Olcsó könyvtár, 504 oldal ára fűzve 6,— Kcs Móricz Zsigmondi Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét I, II. Olcsó könyvtár, 496 oldal, ára fűzve 6,— Kcs Apitz: Farkasok közt védtelen Bruno Apitz a fasiszta uralom éveit különböző internáló táborokban töltötte, hosszú ideig volt a buchenwaídi koncentrációs táborban. Re­génye színhelye ez a tábor. 476 oldal, félvászon, ára 20,50 Kcs Erdődy János: Aretino Velencében A XVI. századi Itáliában, az olasz reneszánsz világában játszódik Er­dődy János regénye. Főhőse Pietro Aretino, a „Világ titkára”, a „Fe­jedelmek Ostora”, ahogyan kortársai nevezték ezt a rendkívüli embert és művészt. Az író többet nyújt regényesen szőtt életrajznál; a bo­nyolult kor egészének bemutatására törekszik. 428 oldal, félvászon, ára 18,— Kcs Lev Kasszil: Hókirálynő Az Orosz Hómezők Királynője, a Fehér Horizont Csillaga, a Téli Ösvények Úrnője, az Uráli Hóvirágok mostoháiertvére — ilyen nevekkel illették a nyugati lapok azt a kis tanítónőt, aki kemény küzdelmek árán — sívilágbajnok lett. Ilyen nagy rangot nem adnak ingyen és a regény főhősének is keményen meg kellett küzdenie magával amíg. .. — de ezt már a regényből tudja meg az olvasó — amely ti­zenkét éven felüli ifjúságunk kedvec olvasmányává válik. 268 oldal, félvászon, ára 12,90 Kcs Tinyanov: A követ halála Tinyanov regénye szinte. forradalmi tett a történelmi regény írás­ban. A mű főértéke az eszmei töretlenség, amelyel az antihumanista és antidemokratikus kor jelenségeiből optimizmus és pesszimizmus érveit megfontolván, levonja a következtetéseket. Tinyanov elérte, ami csak alig néhány világirodalmi rangú prózaíró­nak sikerült, hogy a maga, eleven valóságában állítson elénk egy nagyjából benső, intellektuális tartalmú történetet, amely a nagy orosz író, Gribojedov életének utolsó éveit tölti k'i. 484 oldal, egészvászon, ára 28,— Kcs 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom