A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-03-05 / 10. szám

Ezúttal Kolbiková Margit» pénztáros hozza a pénzt Vaskos fatörzseket mozdítanak el helyükről \ Knazovacky-brigád néhány tagja a fizetési lista és pénz fölött Gavura Mihály brigádja a». (' m Akiknek nem uruk avagy a tizenhármak becsülete Hencovce.' Fafeldolgozó üzem. Félkörben hegyek, tele hófoltokkal, csupasz ujjait mutató fákkal, duzzadó csermelyekkel. A locspocsos betonúton hatalmas teherautók kergetőznek, az üzem területén komoly erőt sejtető daruk lépegetnek fürgén, és kémények pipálnak éjjel-nappal. De térjünk rá mindjárt a történetre. Mert mindennek története van, amit ma­gunk körül látunk: fának, fűnek, virágnak, szerelemnek s így a Kftazovaoky Emil bri­gádjának is ... S ez úgy szól, hogy mun­kaszakaszán új gépeket állítottak üzembe. Azután aránylag rövid időn belül kialakult egy nagyon jó közösség, amilyen nem volt több Hencovcén. Példás viselkedésével és a termelési terv rendszeres túlteljesítésével gyorsan magára vonta a figyelmet. — Ki ez a Knazovacky ? — kérdezték a munkások. — Harmincéves fiatalember. Távtanu­­ló... Vegyésznek készül... Mindig töri valamin a fejét... Nemrégen újítójavasla­tot nyújtott be 36 460 korona értékben ... Megoldotta a páraelvonást az olvasztótartá­lyokból és jobb munkafeltételeket terem­tett ... — magyarázták büszkén a brigád tagjai. — És ki tizenkét társa? — érdeklődtek a vezetők. — Szorgalmas, derék, igyekvő emberek — beszélt társairól Knazovacky. — A har­madik ötéves tervben egytől-egyig elvég­zik a kétéves ipari iskolát. Kölcsönösen kicserélik tapasztalataikat egy szovjet ro­konüzemmel, pártiskolázáson vesznek részt, hogy mielőbb kommunista brigád lehes­sünk ... Tizenhárom ember összefogott. Munká­ért, gépekért, tisztaságért felelősséget vál­lalt. önzetlenül segítik egymást, közös be­tétkönyvet nyitnak, s ha valaki pénzjutal­mat kap, közös kiránduláson, moziban vagy színházban mindannyian élvezik hasznát... Tavaly májusban elnyerték a szocialista munkabrigád címet... Ez változást hozott az életükbe. — Ha ti így, mi is úgy — gondolták a fafeldolgozó üzem vezetői és néhány in­tézkedést foganatosítottak. Mentesítették a brigád tagjait az üze­mi belépő használatától, felszabadították a mestert, aki napi teljesítményüket jegyezte fel, s ami szinte hihetetlen: bevezették munkaszakaszukon a fizetési önkiszolgálást. Az üzemi belépőre és a mesterre vonat­kozó kezdeményezést örömmel fogadták. Ellenben a fizetési önkiszolgálás bevezeté­sétől vonakodtak. Mert hát, gondolkozzunk csak ésszerűen, ismerik egymást, becsületes munkások mindannyian, de a pénz az pénz, csillog-villog a napon, érdekesen muzsikál, ördöge van, s a csúf jószág csábító lehe­tőségeket fest az emberek szeme elé. „Vedd el, nem a tiéd, gazdagabb le­szel!” És ha mégis hiányozni fog a pénzből? Ki teremti elő, illetve ki téríti meg? A bri­gád tagjai mind családosak. Az üzem mun­kásai rájuk figyelnek. Elveszthetik jó hír­nevüket. Megrendíthetik a becsületességük­be vetett hitet. Kezdhetnek mindent elöl­ről... Tizenöt-tizenhétezer koronáról van sző. A brigádvezető veszi át a pénztárban, \ fizetési önkiszolgálás után

Next

/
Oldalképek
Tartalom