A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-26 / 9. szám
Az ifjú munkások és a diákok haladó része 1919-tól kezdve egyre nagyobb rokonszenvvel kísérte az 1918-ban megalakult Komszomol működését. 1920. szeptember 5-én Bratislav&ban összegyűltek Szlovákia ifjú munkásai s megalakították Szlovákia Kommunista Ifjúmunkásainak Szövetségét. Ugyanez év októberében a szociáldemokrata ifjúság kongresszusa már határozatot hozott, hogy kapcsolatba lép a Kommunista Ifjúság Internacionáléjával. Aj cseh ifjúság kongresszusán 1921. február 6-ón a delegátusok 120 szavazattal kilenc ellenében úgy döntöttek, hogy megalakítják a kommunista ifjúság önálló szövetségét. Tizennégy nappal később, Bfevnovban összegyűltek Csehszlová-A kosúti események következtében letartóztatott Major elvtfirsat szabadonbocsátása után lelkesen üdvözli a bratislavai Ifjúság A férfiak gyakorlata az '1922-es brnói spartakiádon kia valamennyi nemzetének képviselői s megállapodtak abban, ,hogy szervezeteik egybeolvadnak Csehszlovákia Kommunista Ifjúsági Szövetségének egységes szervezetébe. A burzsoázia rendőri tilalmakkal próbálta megakadályozni e szövetség működését — sikertelenül. Mikor a dr. Miroslav TyrS alapította Sokol egyre inkább a jobboldali elemek befolyása alá került, e szervezet munkástagjai munkás testnevelő egyesületekbe tömörültek. E testnevelő egyesületekből alakult meg később a Munkás Testnevelő Egyletek Szövetsége. Az újonnan alakult szövetség és a lenini Komszomol kezdettől fogva párhuzamos irányú tevékenységet fejtettek ki. Emlékezzünk csak meg Gottwald, Zápotocky, Novotny, Harus, Kliment, Sverma, Kopecky, Hendrych elvtársak munkásságáról. 1921. június 19-én került a sor az első munkásspartakiád gyermeknapjára és 25-én az ifjúság és felnőttek fellépésére. A spartakiáddal egyidejűén folyt az úgynevezett ollmpiász is, a mi spartakiádunknak azonban összehasonlíthatatlanul több, kb. százezer résztvevője volt. Nagy győzelmet aratott tehát a párt és az ifjúsági szövetség. A bevétel nem csupán a kiadásokat fedezte, de jutott még pénz arra is, hogy házat vásároljunk a párt központi bizottságának titkársága számára és egy marxista könyvtárat alapítsunk. Csehszlovákia munkás ifjúságának számtalan' nehézséggel kellett megküzdenie napjainkig. Testnevelő egységeiben sok száz és ezer ijfú dolgozó edzette meg testét és szellemét az eljövendő harcokra. Ma, amikor szabad országban, szabadon élhet ifjúságunk, emlékezzünk meg tisztelettel azokról, akik a legnehezebb körülmények között is magasra emelték a proletár internacionalizmus zászlaját. Csapájev volt katonája „1895. április hó 9-én születtem Komáromban. Horváth Andrásnak hívnak; apám, Horváth József, kocsis volt, vagyis mindig más ember szolgája, mert saját lova vagy kocsija nem volt, hanem orvosokat szolgált. Nagyon józan életet élt. és kilenc gyermeket nevelt fel. Négy lányt és öt fiút. Mind az öt fiút szakmára taníttatta. Négyen a kőműves mesterséget választották, egy pedig asztalos lett...“ így kezdődik egy ember életrajza, aki ellentétben az apjával nem a volt középosztály tagjait, hanem a dolgozó emberek érdekeit szolgálta. Mint fiatal kőmüvessegéd került az első világháború poklába, abból a hadifogság ragadta ki, hogy az 1917 tavaszutóján szervezkedő Vörös Gárda egyik alakulatába állva találja meg élete értelmét. A legtöbb ember életében van egy olyan Időszak, amikor lelkierejétől telhetőén, emberhez méltó hősi cselekedeteket hajthat végre. Horváth András kőműves, volt vörösketona életében ez a férfias Időszak az oroszországi Nagy Októberi Szocialista Forradalommal esett egybe. így hét természetes, hogy erre emlékezik vissza legszívesebben. A Lenin által adományozott Vörös Csillag érdemrendet viselő, osztályához hü munkás, aki a kommunisták pártjához való tartozását Krasznov ás Gyenyikin fehérgárdista csapataival, a cseh légiók és emerlkai intervenciós alakulatok éllen vívott dél-urall és Kaspl-tenger menti véres harcokban érdemelte ki, saját szavaival Így adta elő életet egyik számunkra is érdekes élményét.: — Ezerkilencszáztizenkilenc tavaszán, az Ufa környékén vívott harcokban történt velünk egy nagyon érdekes eset. Ufa elfoglalása után, amikor kétnapos nehéz ostromban szétvertük Kölesek bandáit meg az amerikai zsoldos alakulatokat, pihenőbe küldtek bennünket. Volt ott egy politikai biztosunk, aki arra akart rászedni minket, hogy tagadjuk meg a parancsokat, ás követeljük ez ukrajnai frontra való áthelyezésünket. Arra hivatkozott, hogy Így hamarabb eljutunk Magyarországra és segítségére siethetünk a Magyar Tanácsköztársaság hadseregének, amely akkor mér nagyon kemény harcokat vívott. Hét sokan hajlottak is a szavára. Inert serit magyar hadifogoly harcolt ebben az egységben, de az egyszer csak Gsapájev hadtestparancsnok fülébe Jutott és ekkor történt az, amit soha nem felejtek el. Leszereltek bennünket, de milyen módon! Emlékezem rá, hogy egy szép májusi napon volt ez, mert mindnyájan papucsban, ingben sütkéreztünk a kapuk előtt, amikor csak jön a parancs, hogy mindenki menjen a közeli iskolaépületbe, mivelhogy meg kell beszélnünk az ukrajnai frontra való áthelyezésünket. Senki sem gyanított semmit, fegyvereinket, felszerelésünket a kvártélyokon hagytuk ó* siettünk a gyűlésre. Ott pedig, amikor mind összegyűltünk, az egyik politikai biztos közölte velünk, hogy tekintsük magunkat leszerelt egységnek. Átszállítottak a városi börtönbe. Másnap vagy harmadnap aztán Csapé jev jött személyesen kivizsgálni az ügyet És amit ott mondott nekünk, sem én, sem más nem felejtjük el soha: „Vöröskatonák, ti most akarjátok megbontani a fegyelmet, amikor sorra verjük az ellenforradalom seregeit?! Először itt kell rendet teremtenünk, aztán majd egyszer elmegyünk hozzátok is és ott is rendet csinálunk." Ez a beszéd használt nekünk, mert nemsokára, ahogy megint felszereltek ée az újból mozgolódó doni meg kubányi kozákok ellen vezényeltek, a legjobb egységek közé számítottunk a divízióban. Amikor a kommunisták csehszlovákiai pártjának negyvenedik évfordulójához közeledünk, nem szabad elfelejtenünk, hogy ilyen emberek nagy tömege adta minden erejét és hűségét ennek a pártnak, s velük erőeödött évről évre negyvenéves története során.
