A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-12 / 7. szám
Két nemzedék Két emberről szól az alábbi írás: egy fiatalról meg egy idősebbről. Mindkettő a gömörhorkai papírgyárban dolgozik: egy szakmában, a karbantartóknál s egy szocialista munkabrigádban. Az idősebb — Kovács László, a brigád vezetője, ötvenhat éves, régi kommunista, 1918-tól dolgozik az üzemben. A fiatalabb: Pásztor Károly huszonnégy éves, 1954-től. Gömörhorkának jelentős munkásmozgalmi múltja van. Innen indultak útjukra a sztrájkok, tüntetések, fölvonulások az egész járásban. Sok régi elvtárs emlékezik még erre a múltra, a sok között Kovács elvtárs is. S hogy az 1959-ben összeverődött karbantartók csoportja tavaly októberben elhatározta, hogy részt vesz a szocialista munkabrigád büszke címének megszerzéséért folyó országos versenyben, ki mást választhattak volna brigádvezetönek, mint őt, a régi kommunistát. A történet másik szereplője Pásztor Károly, fiatal pelsőci fiú. ő is úgy került a brigádba, mint a többi nyolc társa, hogy lakatosnak tanult s ide osztották be a karbantartókhoz. Persze, ily módon lehetne a történet hőse bárki a brigádból. De itt nemcsak a brigádról van szó, hanem például arról is, hogyan toborozzák a régi elvtársak a fiatalokat pártunk soraiba, hogyan segítik őket, hogyan egyengetik az idősebbek, tapasztaltabbak a fiatalok útját a jövendő felé. A Kovács-brigádban van már egynéhány párttag, csakhogy ez a brigád egyike a gyár legjobb kollektíváinak, s nem így volna-e rendjén, hogy a legjobbakból miKovfics László, a brigádvezetö nél többén izmosítanák munkásosztályunk élcsapatát? Itt van például Pásztor Károly. Komoly, meggondolt fiatalember, akit csak kérdezek, mindenki ezt állítja róla. Ötvennégyben még mint egyszerű lakatosinast vették fel a gyárba, s így dolgozott éveken keresztül a szakmájában. Ám jött a szocialista munkabrigád, az új eszmények jegyében megindult munka s munkahelyen kívüli életmód, s Pásztor Károly megértette az idők szavát. Hajdan csak a munkával törődött, ledolgozta napi nyolc óráját, s aztán gyerünk haza futballozni, vagy ezzel, azzal elütni az időt. Ma meg a pelsőci esti ipariskola hallgatója. Hetente három estéjét „rabolja” el a tanulás, a további hármat meg az újságok, könyvek (mindenekelőtt a szakirodalom) tanulmányozása, s ha ehhez hozzáveszszük, hogy ifjú férj — gondoljuk csak meg az áldozatot, amit ez a fiatalember a tudásért, a jövendő szocialista embertípusának kialakításáért hoz. Nemcsak a csatatereken teremnek a hősök, megvannak a hétköznapoknak, is a kiváló emberei. — Mi vezette, ki irányította, hogy eljusson idáig ? — A munkatársak, mindenekelőtt a kommunisták: Kováqs Laci bácsi, Ligárt elvtárs, Gál Zoltán, aki maga is huszonöt esztendős fiatalember, s akit ugyanúgy „toboroztak” az elvtársak, mint engem. Mert nagy dolog az elvtársi segítség, a fiatalok útjának egyengetése. Főleg akkor, ha az a tapasztaltabb elvtárs maga is csak halandó ember, hibákkal és tévedésekkel. Mert nézzük csak: A szocialista munkabrigádok alapszabályzatának egyik pontja, hogy a brigád tagjának kötelessége nemcsak szocialista módon dolgozni, hanem szocialista módon élni is. Példás magaviselet munkában és munkán kívül, társas kirándulások, színház és mozilátogatások stb. stb., ami viszont „tiltva" van, az például a kocsma. S Kovács Laci bácsi maga megmondja, hogy mi tagadás, azelőtt soha nem volt ő a „jónak” elrontója. Vagyis, hogy nem árt néha egy kis szíverösítő. De ahogy megalakult a munkabrigád s ő lett a vezetője, így gondolta magában: Mégsem lesz ez így rendjén. S azt mondottam: nem! — Nem. En december 19-e óta be nem tettem a lábam a kocsmába. Nagy dolog ez, hiszen gondoljuk csak meg, hogy ebbe az időszakba esik a két karácsony, János-nap, István-nap, Szilveszter, Ojév! Szocialista munkabrigád-értekezlet Így igaz: Ez is a hőstettek közé tartozik. Apró, hétköznapi dolog, de az ilyen kicsiségekből növekednek óriássá napjaink nagy tettei. Persze, a kezdet kezdetén állunk mindennek, sok még a hiba, rengeteg a hiányosság. Mert Kovács László régi kommunista, sokat küszködött, sokat szenvedett életében, sok mindenről kellett lemondania, ez a kicsike lemondás igazán nem tette nagy erőpróbára. De hányán vannak kevésbé szilárd jellemű idős munkások ? S Pásztor Károlynak sem kerül nagy megerőltetésébe a tanulás — hiszen komoly, meggondolt ember, állapítottuk meg az elején —, sem a kocsma kerülése, mert sohasem kedvelte az italt; de hányán meg hányán vannak, fiatalok és öregek, akiknél ez nehezebben megy ? S akik, ha kocsma nincs is, valahogy mégis csak szeretnék eltölteni szabadidejüket. De hát Gömörhorkán csak a kocsma van, meg legfeljebb a mozi. De azonkívül aztán semmi. Talán a most megnyílt üzemi klub, ha segít valamit a bajokon! A lényegen ezek persze mit sem változtatnak. A gömörhorkai dolgozók elindultak a szocialista élet útján, igyekeznek erejüktől telhetőén helytállni ez életmód követelményeinek: szocialista módon élni, szocialista módon dolgozni, elvtársiasan segíteni egymást; s az idősebbek egyengetni a fiatalok útját a párt felé, a jövendő felé. — il — Barna Lajos, a brigád futballistája Pásztor Károly munka közben
