A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-12-04 / 49. szám

NAGY OLIVÉR Vasárnapi muzsikaszó Délidő van, de elbújt a Nap, s kopaszon állnak mind a fák az ablak alatt, és úgy várják a tél havát. Lerázta róluk rég a szél a dércsípte nyári köntöst, s az ég szemén a kék derű fátyolt öltött — szürke könnye nem apad. Rajta a jény csak rezgőn, szitálva hull. A bokrok alatt a pad árván úgy lapul, mint nyári emlék aggastyán szivén-i körötte sok-sok hullt levél... Szobámban mégis zene szól, s melegét ontja a parázs — ülök, és hallgatom rádióm, jól esik néha a hallgatás. Ringó muzsika halk szava, nyári varázsba visszalop, itt ring előttem kék tava — tél előtt nyárra gondolok. Harminchat évem elpereg újra előttem, nyárba ér léptem — már veled megyek ... S míg a kinti őszt nézem, bokrok alatt a kispadot — szép nyaramban én boldog vagyok .. s TÓTH ELEMÉR Brigádosok A Turóc szabályozásánál eltöltött vidám nyár emlékére Villanó ásók, kapák suhanó karcsú lányok, nyihogó fiú-csapat, szédülve izgalomtól dolgoznak; szép nyakukon az erek fura táncot járnak és beleremeg karjuk ls néhá-néha. Nevet a nap is rájuk, nagy fura kalapokban billegnek — kis-lidércek, én meg csak nézek, nézek rájuk, e csuda-kedvű lányokra és fiukra, arcukon piros rózsák égnek az izgalomtól. Előttük nö, növekszik a folyó karcsú medre. Ogy látod, megfáradt — szemükben van csak élet, de mikor mosakodva mint alma eléd hullnak, az esti szürkületben reccsen a nevetés, dal. Villanó ásók, kapák, suhanó fiúk, lányok, Ügy látod, megfáradtak — pedig lent szemük mélyén aprócska csillagocskák égnek az izgalomtól, s karjuk mint férfi vaskéz az égre vetítödik. Könyvek, könyvtárosok Nem tudom, más hogy van vele, de én, ha könyvtárba lé­pek, mindig áhítattal lépem át a küszöböt. A könyvekben va­lami bűvös erő lakik, amely húzza az embert közelebb és közelebb, és szinte önkéntele­nül veszi kezébe a könyvet, hogy belelapozzon, belekóstol­jon a szellem világába. Ezzel az érzéssel lépek be mindig a Stúr utcai magyar kölcsönkönyvtárba is. Nem nagy ez a könyvtár, s nincsen olvasóterme sem, mégis vonzó, mert gazdag, hiszen • közel ti­zenháromezer könyvet kínál­nak a körbefutó polcok és a belső szoba dűsan megrakott állványerdeje. Az ember szívesen tér be ide, mert kedves fogadtatásra talál. Grek Imréné, a könyv­tár vezetője nem az a típus, aki hivatalnokmunkának tekin­ti feladatát, a könyvtár irányí­tását. Nem, ő hivatásának érzi, tudja munkáját, hiszen maga is könyvforgató, könyvszerető ember, akinek örömet szerez ez az elfoglaltság. Mióta a könyvtár élén áll, jócskán megnövekedett az ol­vasók tábora. Ezt egyrészt az­zal érte el, hogy irodalmi es­teket, könyvkiállításokat ren­dezett, másrészt azzal, hogy megismerte az emberek ízlé­sét, s ezért mindig tud nekik valami újat, valami szivük sze­rint valót ajánlani. Mert a jő könyvtárosnak nemcsak a könyveket, hanem az embere­ket is meg kell ismernie, hogy küldetését teljesíthesse. Ez idő szerint naponta átlag hatvan ember látogatja a bra­tislavai magyar könyvtárat. Ez a szám már jó forgalomra utal. De Grek Imréné kevesli, töb­bet akar, nagyobb tábort, több ragyogó szemű embert, több boldog arcot. Pedig — mint említettem — szinte ugrásszerűen emelke­dett az olvasók tábora, s az elmúlt néhány hónap alatt 495 új tagot jegyeztek fel a kar­totéklapokra. — Mennyi ember látogatja most a könyvtárat? — kérde­zem. — Több mint másfél ezer, pontosabban 1699. — Foglalkozás szerint, ho­gyan oszlanak meg az olvasók? — Nagyon sok a nyugdíjas, de a munkások köréből is so­kan keresik fel a könyvtárat, főképpen az építkezések dol­gozói. Megemlíthetném az if­júságot, a főiskolásokat, akik ugyancsak sűrűn látogatnak el hozzánk; a többiek különböző foglalkozási ágból tevődnek össze. Az ifjúsággal kapcsolat­ban meg kell mondanom —> folytatja a könyvtár vezetője —, hogy nem tartom kielégí­tőnek az érdeklődést, több fia­talt szeretnék itt látni, annál is inkább, mert annyi szép if­júsági és meséskönyvet ka­punk, hogy öröm nézni. Beszélgetésünk során Grek Imréné elmondja, hogy az 1958-as évhez viszonyítva, több mint 7 ezerrel emelkedett a kikölcsönzött könyvek száma. A könyvtár terve szerint ebben az esztendőben 50 ezer köny­vet kell kikölcsönözniük, de ez ideig már a 45 ezren is túl vannak. Arra számítanak, hogy az év végéig az előírt irány­számot körülbelül 8 ezer könyvvel teljesítik túl. Az új könyvek vásárlásának tervét is jól teljesítik. Tavaly például több mint 2 ezer új könyvet vásároltak. Úgyszólván minden érdekesebb kiadványt megtalál itt az olvasó. — Két három héttel a meg­jelenés után az olvasó már a kezébe veheti az új könyvet, mert munkatársammal, Szikora Gitával azonnal kartotékozzuk a friss szálítmáyt, hogy az olvasóknak örömet szerezzünk — jegyzi meg Grek Imréné. Aztán arról beszél, hogy bár egyre kevesebben, de azért még ma is akadnak olyan ol­vasók, akik nem kímélik a könyvet, kiszaggatják a képe­ket, összegyűrik a lapjait, vagy zsírfoltokat ejtenek rajta. Ilyenkor bizony szomorúan só­hajt a könyvtáros. De a másik percben már fel is vidul, mert valamelyik olvasú elújságolja, hogy mennyire tetszett neki az ajánlott könyv. — Mely írók, mely könyvek iránt érdeklődnek leginkább a könyvtár olvasói? — kérdem. — Erre nehéz felelni —: mondja Grek Imréné. — Annyi bizonyos, hogy a regények ve­zetnek. Nemcsak a klassziku­sok, az újak is. Mindenesetre az a döntő, hogyan Irta meg az író a könyvet. Mert nem­csak a jó bornak nem kell cé­gér, de a jó könyvnek sem. Az olvasók érdeklődnek a mai témájú könyvek iránt, s ha érdekes a könyv, kézből kézbe vándorol. A könyvtár vezetője a jövő év terveiről is beszél. Szeret­nék, ha a jövő esztendőben bi­zonyos napokon reggeltől estig nyitva tarthatnák a könyvtá­rat, mert jelenleg csak hol délelőtt, hol délután tartanak szolgálatot. Bíznak benne, hogy segítséget kapnak, s még len­dületesebben, még nagyobb tettvággyal indulhatnak tovább a megkezdett úton. - Des -

Next

/
Oldalképek
Tartalom