A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-11-13 / 46. szám

SzunafDrok között Hangulatos síkság lapul a Duna mentén — hazánk síkságának egészéhez mérten nem szélesebb egy divatos női övnél. Őszidőn csupa fenséges komorság e lassan zöldjét veszítő szépség: csupa rőtarany. Közepén vasúti sínek acéltükrében tetszeleg a bágyadt napocska — a lapos sáv baloldali szegélyeképpen pedig szőlőtermő lankák zsugorítják egyre öszszébb a szemhatárt. Asztmásan pöfög a mozdony Érsekújvárból Párkány jelé. 4 személyvonat utasai azonban még bele se melegedhetnek a pár perces késés miatti szitkozódásba, máris közeleg a cél: már Köbölkút, majd Sárkány (népiesen „Anyósjalva"), végül Muzsla és Párkány ... Egyesek szerint a cukorrépa a késlekedés oka, a rosszmájúak pedig úgy vélik, hogy mozdonyunkat kerülgeti a végelgyengülés. A terjedelmes répakupacok vagonokra várva, ártatlanul sorakoznak a vasút mellett, testes gőzösünk pedig cáfolatképpen „fütyül" az utasok csipkelődő humorára. — Mégis, mi hát a valóság? Pap Béla kereskedelmi dolgozö rendeltetési helyére irányítja a szállítmányt CSEMADOK ALBUMÁBÓL: A muzslai tánccsoport a Csemadok idei érsekújvári Országos Dal- és Tánc ünnepélyen. Feljegyzik a beérkezett szerelvényre vonatkozó adatokat Sokan természetesnek veszik, hogy gyümölcs- és zöldségüzleteink a vitamindús, friss áru bő választékát kínálgatják naponta, tüzelőanyag-telepeink pedig a szenet és a fát — s hogy a kereskedelmünk általában gondosan ellátja dolgozóinkat minden szükségessel. Mit sem törődnek azzal, hogy a tervszerű áruelosztás menynyire nehéz dolog. Csak válogatnak, mert „kell" és mert „van": a van útja és hogyanja azonban közömbös számukra. Pár percnyi késés — s máris türelmüket vesztik. Pedig főképp a teherszállítás, a lakosság szükségleti cikkekkel való ellátása akadályozza a forgalmat. Különösen őszszel egymást érik, egymást előzik a hoszszú tehervonatok. Párkány állomása határállomás, s a vasutasoknak, a „kék hadsereg" tagjainak nagyon sok itt a dolguk. Maga a vasútállomás messzire esik Párkánytól, a kis mezővároskától, gyalogszerrel csaknem egy órányi járás. Állítólag az egyik esztergomi hercegprímás kívánságára építették ennyire az isten háta mögé, hogy öeminenciáját ne zavarja a gőzösök füstje s a vonatok zaja. A sok sínpár még mind kevés arra, hogy zavartalanul bonyolíthassák le a forgalmat. A forgalmisták azonban segítenek magukon. A szomszédos Muzsla ál-B&U levél A Csemadok bosl helyi csoportja e hó 14-én tartotta évzáró közgyűlését, melyen mint szokás, a múlt év tevékenységét, s az Idei problémákat vitatták meg. Tóth Sándor elnök megnyitó szaval után a helyi kilencéves középiskola tanulói köszöntötték az egybegyűlteket, és rövid, színvonalas számaikkal megindították az est bének és tartalmasnak ígérkező müaorát. lltáne a titkári beszámoló hangzott el, majd Horváth Endréné Szénást Piroska tartott rövid értekezést a színjátszásról, s annak neveló, emberformáló erejéről. Ezután Ismét a helyi középlekola tanulói léptek tel egy táicszámmal, amit Tóth Plroeka tanítónő tanított be. A kissé hosszúra nyúlott műsor után nehezen Indult meg a vita. Azonban ami késik, nem múlik. A beszélgetésbe mind többen és többen kapcsolódtak be. Egyik-másik felszólaló keményen, de megérdemelten bírálta a falu fiatalságát, akik ahelyett, hogy valamilyen kulturális tevékenységet fejtenének kl, kocsmáznak, dorbézolnak és a városon látott jampeces, nyegle viselkedést utánozzák. A kerületi kiküldött, Gőgh elvtárs pedig azt hiányolta, hogy a falu lakosságához mérten Igen csekély a helyi csoport taglétszáma. A négyezren felüli községben mindössze hatvankét tagja van a CSEMADOK-nak. Bizony, ez nagyon kevés. Végül az új vezetőség megválasztására került a sor, ami ugyancsak nem kis feladatnak bizonyult. Hisz ettől fllgg a jövő év munkája, sikere, vagy pedig a szervezet egyhelyben topogása. De minden jó, be a vége jó — szokták mondani. Itt ls Igy történt. A parázs vita után jól esett a helyi egységes föidmüvesszövetkezet ajándéka, a jó tüzes hegyaljai borocska és szalámis kenyér. S most mér vidám nótázás mellett folyik tovább a tervezgetés a téli hónapokban és a jövő évben végzendő munkáról. — gyü — lomása szükség esetén tehermentesíti a párkányit. Chalmovszky Gregor, Nagy Kálmán és Puzlik Mihály elvtársak magyarázgatják, mutogatják, hogy .mennyi a teendő. Egyik fajta munka szorosan összefügg a másikkal. A legfőbb dolog, hogy az áru ne vesztegeljen sokáig a vagonokban. Beszélgetésünk közben éppen befut egy hatvan kocsiból álló teher szerelvény. A vele foglalatoskodó emberek tevékenysége gyors és pontos, valóban annyira egymásba illenek az egyes munka folyamatok, akár egy gépben a fogaskerekek. Átvizsgálják s egyben átveszik a külföldről érkezett árut, majd rendeltetési helyükre irányítják a kocsikat. A „gurítóra" felhúzatott, végtelennek tetsző kocsisorról szinte varázsütésre válnak le a vagonok, nyomban utána kattognak a toronyból irányított váltók, s a mesterséges lejtöröl mindegyik kocsi éppen arra a sínpárra gurul, amelyikről a leggyorsabban útnak indulhat végső célja felé. A párkányi vasútállomás dolgozói körében különösen Földi elvtárs szocialista munkabrigádja dolgozik elismerésre méltón. Vannak e brigádban műszaki ellenőrök, váltókezelők és tisztviselők is, a sokféle más feladatot teljesítő dolgozókon kívül. Már csaknem egymás gondolatát is ismerik, kitűnően összeszoktak. Földiék mellett másik négy szocialista munkabrigád is alakult a közel múltban. Nekik köszönhető, hogy a párkányi állomás és a Magyar Népköztársaság szobi állomása közt indított vasúti munkaverseny legutóbbi győztesei éppen a párkányiak voltak. — A verseny zászlót jövőre se adjuk ki a kezünkből — mondja Puzlik elvtárs határozott önbizalommal. És szavaik meggyőzőek, a jól végzett munka és a felelősségérzet hangja szól belőlük. KOVÁCS GÁSPÁR