A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-10-30 / 44. szám

„Egyiptom a Nílus ajándéka" — ez volt az első mondatok egyi­ke, amit valamikor a klasszikus gimnázium diákjainak görög órán meg kellett tanulniok. Hosszú év­századokon, évezredeken keresztül a Nílus adta az életet a völgyében fekvő országoknak. Az utolsó év­tizedekben azonban e terület la­kossága, melynek száma rohamo­san emelkedik, a hatalmas folyam­tői azt kívánja, hogy többet ad­jon, mint amennyit nyújtott a múlt­ban. A Nílus erre önmaga nem ké­pes; az embernek kellett segítsé­gére jönnie és életadó müvét mű­szaki alkotásokkal kellett fokoznia, így született meg az 1899—1902-es években az első nilusl katarakta kö­zepén az asszuánl gát. De már 1907-ben megmutatkozott, hogy teljesít­ménye nem elegendő az állandőan szaporodó lakosság Igényeinek ki­elégítésére. Ezért ráépítettek a gát­ra s ezzel a felduzzasztott tő be­fogadóképességét egy millió köbmé­terről két és fél millió köbméter­re emelték. Ugyanez megismétlődött az 1929— 1934 közti években ls, amikor a gá-A núbiai Abu-Szimbelben, a Nílus partján két sziklatemplom áll. Több mint háromezer évvel ezelőtt, a 19. dinasztia idején épültek. A Nagy templom (a jobboldali képen balra) hajója 63X38 m nagy és 3,3 m magas. Bejáratát 11. Ramzesz fáraót (1290—1223 i. e.) ábrázoló négy tízméteres szoborkolosszus tat Ismét emelték és kibővítették úgy, hogy a víztároló medence be­fogadóképessége megkétszereződött. Az első asszuánl gátnak, arab ne­ve „El Khazan" — medence, 180 zsilipje van, amelyeket júliusban nyitnak meg, amikor a felduzzasz­tott víznek a legmagasabb a szint­je. A kibocsátott víz elárasztja a Nílus menti kiszáradt földeket, amelyek gyorsan buja zölddé vál­toznak. Gyorsan beérik a termés, amelyet három hónatppa) az efr árasztás után aratnak. Oktöber ele­jén a zsilipeket újra elzárják, és a víztároló lassan Ismét feltöltő­dik, hogy kilenc hónap múltán újra megismételje életet adó szerepét. Ámde a második ráépítés után sem volt már elegendó az asszuánl gát, hogy fedezni tudja az egyipto­mi lakosság szükségleteit. Egyip­tomnak a lehető legsürgősebben sokkal több megművelhető földre van szüksége, mint amennyit eddig sikerült elárasztani. Ugyancsak szüksége van elektromos energiára is, fejlődő ipara számára. Vagyis új, lényegesen nagyobb duzzasztó­gátra van szükség, melynek kapa­citása olyan, hogy kielégíthesse a Nílus völgyében lakó népek milliói­nak jelenlegi és ezutánl követelmé­nyeit. Az Egyesült Arab Köztársaság gazdasági lehetőségei azonban egye­lőre nem engedik meg egy Ilyen hatalmas raű megvalósítását, amely monumentalitásával messze túlszár­nyalja a Egyiptom földjén a távoli múltban emelt hatalmas emlékmü­veket, noha ezek a legnagyobbak közé tartoznak az egész világon. (Az első asszuánl gát felépítéséhez és kétszeri ráépítéséhez másfél mil­lió köbméter falazó anyagra volt szükség, míg ariagy Kheopsz-plra­mis több mint két és fél millió köbméter követ emésztett meg.) Az egyiptomi kormány ezért külföldi segitség után nézett. A nyugati hatalmak részéről felkínált hitelnek olyan magas volt a kamatlába, s olyan elfogadhatatlanok a hozzáfű­zött politikai kötelezettségek, hogy az Egyesült Arab Köztársaság kor­mánya kénytelen volt ezt « segítsé­get elutasítani. Ezzel a gátépítés tervét és az egész ország gazdasági fejlődését komoly veszély fenyeget­te. Végül is a Szovjetunióval foly­tatott tárgyalások hozták meg a kí­vánt fordulatot. Ma már teljes »Mar Izisz istennő temploma az elárasztására kerülő Philae szigetén. Összehasonlításul: egy emberi alak П. Ramzesz szobrának lábán. Éjjeli felvétel az asszuáni vízierőmü építéséről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom