A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1960-10-23 / 43. szám
Megérett a szőlő IVAN GORAN KOVACSICS Tú lérett ősz föl. Minden gyümölcsben egy kicsiny nap kél s nevét jelenti, szagok édes nyelvén; lobog a tűnt nyár tiszafa levélről s szederről, nyírről, tüzes lángra kelvén. Sárga tök ömlik a domb tetejéről, diók zuhognak lombok sűrű teljén. Telt szekereknek zengő zaja ér föl, őszi nagy árnyak égnek az ég selymén. Ragad az ujjam, csupa édesség lett. Szívem is immár, mint a gyümölcs, érett. Illatos. Ám még furcsa erő tartja karcsú-szép ágán szerelem-érzésnek. Nézd: teli-vigan kiáltozza égnek kedvesem nevét a táj ezer ajka. DEVECSERI GÄBOR fordítása / BBfiir IB fjMTr<s£a HiTBlflf üT HÍ «aacf fia •••• 00000 Barsi Imre: A szocialista életstílus megteremtéséért Az a tény, hogy a szocializmus építését hazánkban betetőztük, ismét felszínre vetette az új életstílus kérdését. Üjságban, rádióban és televízióban igen gyakran beszélnek életformákról és életstílusról, ami két különbözőből fogalom; s míg az első csupán részleget jelent, addig az életstílus napjaink életének teljességét jelzi. Sokan az emberek öltözködésmódját, lakáskultúráját, foglalkozását és szórakozását (sport, színház, mozi) egyszerűen összeadják, és ennek a mechanikus számtani műveletnek az eredményét életstílusnak nevezik. Noha ez a megállapítás közel jár az igazsághoz, az életstílus meghatározásához mégiscsak kevés — ismét részleg csupán, s nem teljesség. Mi is tehát az életstílus? A felelet nem is olyan egyszerű, s lehet, hogy definíciómmal nem mindenki ért majd egyet. Mindenesetre erről vitázni lehet, és kell is. Véleményem szerint az életstílus azoknak a társadalmi viszonylatoknak az eredője, amelyek az emberek életének feltételeit egy bizonyos társadalmi fejlődés fokán meghatározzák. Tudjuk ugyanis, hogy a termelőeszközök tulajdonjoga alakítja ki az embereknek egymáshoz való viszonyát, teremti meg társadalmi létfeltételeit, tárgyi és szellemi életkörülményeit. Ez pedig azt jelenti, hogy a már említet társadalmi viszonylatok nemcsak az egyénnek, mint a társadalom tagjának munkafeltételeit szabják meg, hanem termelőmunkájának módszereit is; továbbá kialakítják a táját, ahol él, a lakást, amelyben lakik, s ugyanakkor megformálják erkölcsi törvényeit, magatartásának és embertársához való viszonyának íratlan szabályait, úgyszintén egyéni ízlését, amelynek segítségével rendezi be lakását, válogatja meg öltönyének színét, könyveit stb. Amint azt már említettem, minden korszaknak — mind a feudalizmusnak, mind a kapitalizmusnak — megvolt a maga életstílusa. ,És nem kétséges, hogy a mi szocialista társadalmi rendünk is megteremti az új ember, új, magasabb fokú életstílusát. Am valljuk be őszintén, egyelőre a szocialista ember életstílusa még nem alakult ki teljesen, s ha ez némely esetben mégis megtörtént, akkor ez az életstílus átmenetileg számos ellentmondással terhes. Ennek azonban több, rajtunk kívül álló oka van. Első helyen a kapitalista országokban uralkodó életstílus hatását említem; ám ennél sokkal fontosabbnak tartom azokat a kispolgári csökevényeket, amelyek az új társadalom embereiben a letűnt tőkés társadalmi rendből maradtak fenn. És ezek a csökevények nem jelentéktelenek. Megnyilvánulnak az emberek gondolkodásmódjában, a munkához, munkatársaihoz, valamint a társadalmi tulajdonhoz való viszonyában, szórakozásainak megválogatásában, öltözködésének meg lakásberendezésének ízlésességében vagy ízléstelenségében. A múltban — más volt a gyáros és a munkanélküli proletár életstílusa — különbözött a földbirtokosé a mezőgazdasági napszámosétól. A dzsentrit és a nagypolgárt utánozni igyekvő kispolgár azonban magával ragadta a jól kereső, polgári sorba feltörekvő „munkásarisztokráciát" és a középparasztságot, s így költözött be a kispolgári giccs a munkástelep lakásaiba meg a falusi parasztházakba is. Ügy, ahogyan a jómódú nagypolgár, a bankár, a gyáros utánozta a feudális kor urának építkezéseit és öltözködési módját — várkastélyokra emlékeztető, ízléstelen tornyocskákkal és faragványokkal ellátott bérházakat épített az új iparvárosok főterein —, ugyanúgy majmolta őt korlátolt lehetőségei között a kispolgár, elsősorban lakása berendezésével. Kőtörpék, gombák és színes szerecsenek állottak a ház bejárata előtt, benn a házban pedig a horgolt és kötött terítőcskék tucatjai, szarvasagancsok, krinolinos hölgyek és urak szobrocskái; súlyos, aranyozott rámákban olcsó giccsek reprodukcfói éktelenkedtek. A hosszú évtizedek szokásait, beidegzett ízléstelenségeit nem egykönnyen lehet eltüntetni, s főleg akkor nem, ha szocialista iparunk, néhány „képzőművészünk" aktív közreműködésével újfajta giccsekkel árasztja el a hazai piacot, melyek akaratlanul is rontják polgártársaink ízlését és megnehezítik a szocialista életstílusnak a teljes kibontakozását. A' szocialista életstílus kialakulásának egyik legnagyobb akadálya azonban az a hihetlenül gyors fejlődés, amely hazánkban — és egyáltalában a szocializmust vagy a kommunizmust építő államokban — a holnapból tegnapot varázsol. Mert hazánkban bizony egy gép, egy modell vagy egy építőanyag, mely tegnap még megfelelt, ma már elavult, csakúgy, mint egy gőzmozdony, vagy mint egy túlhaladott tudományos elmélet. (Folytatás a 13. oldalon) 9
