A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-09-11 / 37. szám

A kommunista sajtó ünnepe elé E napokban emlékezünk meg a sajtónap ról, a kommunista sajtónk 40. évforduló­járól. A kommunista újságok közül az első helyet Csehszlovákia Kommunista Pártjának hivatalos lapja, a Rudé Právo foglalja eL A Rudé Právo első száma 1920. szeptember 21-én jelent meg, s e dá­tum méltó megemlékezésénél tűzték ki a minden évben megismétlődő Kommu­nista Sajtónapot. A burzsoá Csehszlovák Köztársaságban a Rudé Právon kívül pár­tunknak több napilapja és folyóirata volt, melyre pártunk, a munkásosztály és egész dolgozó népünk szeretettel, hálával és büszke öntudattal gondol, azon szolgála­tért, mellyel elősegítette a burzsoázia ve­reségét, a nép győzelmét. A proletár újságok közül a Rudé Právo mellett első arcvonalban küzdött a szlo­vák dolgozók bátor harcosa, a „Pravda Chudoby", későbben a „Pravda" majd, 1936-tól 1939-ig a „Slovenské Zvesty". A szlovákiai magyar dolgozók szeretett lapja a „Kassal Munkás", későbben „Mun­kás", szintén méltó helyet foglal el a munkásosztály kemény harcaiban a ki­zsákmányolás ellen, a felszabadulásért. A Kassal Munkásnak dicső forradalmi tradíciója még az első világháború előtti időkbe nyúlik vissza. Kassa város dolgo­zói 1907-ben alapították lapjukat, majd 1914-ben háborúellenes, radikális iránya miatt a hatóság betiltotta (a budapesti Népszava a háború egész tartama alatt megjelenhetett). Az Osztrák-Magyar Mo­narchia összeomlása után, 1918-ban lá­tott a Kassai Munkás napvilágot. Nem­kevésbé harcos forradalmi feladatot tel­jesített „Az Üt" clmú kultúrpolitikai folyóirat, melynek főszerkesztője Fábry Zoltán elvtárs volt „A Rothe Fane" a Csehszlovákiában élő németajkú dolgo­zók kedvelt, harcos napilapja volt. Áz emiitett lapok bölcsőjénél a munkásosz­tály és a párt legöntudatosabb tagjai áll­tak. A nehezen megkeresett, sok esetben megkoplalt munkásflllérekból rakták le negyven évvel ezelőtt és a későbbi évek­ben a proletársajtó pilléreit. A kommunista sajtó a burzsoá Cseh­szlovák Köztársaság 20 éves fennállása alatt (1918-1938) az áldamokrácia leg­képtelenebb üldözésének volt kitéve. Na­ponta cenzúrázták, kobozták a forradalmi munkássajtót. Nem volt ritka eset, hogy egyes lapokat több hónapra betiltottak. Az idősebb elvtársaknak még élénk em­lékezetükben maradt a forradalmi lapok oldalain ékeskedő fehér folt a következő rövid szöveggel: a cenzúra törölte. Pár­tunk választások előtti felhívásait, vagy az egyes akutálls eseményekhez való ál­lásfoglalásalt csakis pártunk parlamenti képviselőinek elhangzott, immunizált be­szédei nyomán tudtuk leközölni. Miért volt a kommunista sajtó ily képtelen ül­dözések célpontja? A válasz egyszerű: a forradalmi munkássajtó az egyre élező­dő osztályharc szolgálatában állott, a ki­zsákmányolt osztály, a proletariátus ol­dalán. Kérlelhetetlenül ostorozta a kapi­talista rendszert, népszerűsítette a Szov­jetuniót és vívmányait, marxi-lenini szel­lemben nevelte, tanította olvasóit. A párt, a munkásosztály, az egész dolgozó nép nehéz küzdelmeiben egyedüli fegyveré­re, a kommunista sajtóra támaszkodott. A sajtó segítette a munkásságot a bér­harcoknál, a bércsökkentések ellen való harcaiban, a munkából történt elbocsátá­sok ellen, segítette a bányászokat, a fém, textil,. építő és mezőgazdasági munká­sokat kemény küzdelmeikben, bérhar­caiknál. Különös figyelmet szentelt a munkanélküliek munkáért és kenyérért folytatott harcának. Igy vezette a kom­munista sajtó húsz éven keresztül a har­cot a Prelss, Kramár, HUnk*. Tuka, Esz­terházy, Szentlványi és más reakciós csoportok ellen. A kommunista sajtó ha­tározottan, megalkuvás nélkül mutatott rá a reakciós burzsoázia mesterkedéseire, akik felbuzdulva a nácik németországi győzelmétől, támadásra készültek, hogy előkészítsék az utat a német fasizmus­nak Csehszlovákiában. A kommunista sajtó e nehéz napokban elszántan és bát­ran harcolt hasábjain az egységfront, a népfront kiépítéséért, az állami egységért, a köztársaság védelméért, a fasizmus és a háború ellen. A fasizmus sötét éveiben a kommu­nista sajtó a legnagyobb áldozatok árán továbbra is megjelent és buzdította a népet a harcra, az ellenállásra, a meg­szállók s hazai segítőtársaik ellen. A fa­siszta közegek által felfedett Illegális kommunista nyomdák helyett nyomban újak teremtek, a lap Ismételten eljutott a nép közé, mely ébrentartotta és Irá­nyította az illegális pártmunkát a végső felszabadulásig. Igy volt a kommunista sajtó minden időben erős fegyvere pár­tunknak, a felszabadulásért folytatott küzdelemben és ma is segítőtársa boldog új jövőnk építésénél felszabadult hazánk­ban. A kommunista sajtó 40 éves jubiláris évfordulóján ismét megemlékezünk dol­gozó népünk eme bátor szószólájáról. Kegyelettel gondolunk e napon azokra a hós, önfeláldozó kommunista újságírókra, elsősorban a Rudé Právo szerkesztőire, akik a fasizmus elleni harcban életüket áldozták, mint Svenna, Fuéík, Urx és má­sok. E dicső, harcos tradíciók arra kö­telezik a kommunista sajtó mai dolgo­zóit, hogy következetesen teljesítsék mindazon feladatokat, melyet pártunk és kormányunk számukra kitűzött, minket olvasókat pedig, hogy őket eme tevé­kenységükben aktivan támogassuk. ROJÄK DEZSŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom