A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-09-11 / 37. szám

Cjolkovszkij űrállomás-terve A csillagok felé A rakéták századában élünk. Századunk márodik felét a Föld rögének kötiittséaéből kitörni igyekvő emberiség, törekvésében elért világraszóló sikerei jellemzik. A tudomány éa a technika feltartóztathatatlanul előre tör: olyan fegyvert ad az ember kezébe, amellyel meghódíthatja a világűrt, ismeretlen világot tárhat fel. S ennek a nemes, egyetemes emberi célokat követő törekvésnek általánosan elismert képviselője a Szovjetunió, mely a napokban páratlan sikerrel gazdagította eddigi tudományos eredményeit: épségben visszatért a Földre a második szovjet szputnylkürhajó, visszaérkeztek a világűr első négylábú utasai Sztrelka ás Bjelka. Most már az ember következik . . A rakéta csodálatos eszköz, mely óriási terhet hordozva áttör a légrétegeken, leküzdi a Föld vonzóerejét és egy eddig Ismeretlen világba egyengeti a jövő űrhajósainak útját. A történelemben régóta Ismerték, csak nem ebben a formájában. A mostani szputnyikok alapelve egy hires, a cári Oroszországban mellőzött orosz tudóstól származik, aki öreg napjaira még megérte az új társadalmi rend győzelmét: Konsztantyin Eduardovics Cjolkovszkij, az „űrhajózás atyja." Most emlékezünk meg halálának 25. évfordulójáról. Erdászcsaládban született 1857. szeptember 17-én. A volt rjazanyi kormányzóság Iztevszkoje falujában látta meg a napvilágot. Gyermekkorában súlyosan megbetegedett és a vörheny következményeképpen megsüketült. Ezért magánúton végezte tanulmányalt. A tanári oklevél megszerzése után a kalugal kormányzóság Borovszk városában lett gimnáziumi tanár. Matematika-fizika szakos volt, de az emberiséu régi álma foglalkoztatta: a csillagokon túli messzi világok felé vonzotta érdeklődése. Egész életét a tudománynak, főként az űrhajózás gyakorlati kérdése megoldásának szentelte. 1895-ben lépett fel rakétaelméletével. Korszakalkotó jelentőségű volt s folyékony hajtóanyagú rakéták terve, valamint a rakéták lépcsőzésének elve, a mai modern, világraszölé győzelmeket elérü rakétatechnika alapja. Negyven évvel az első szovjet szputnyik felbocsátása előtt Clolkovszkij elkészítette az űrhajé pontos vázlatát. Müve feledésbe merült volna, ha 1917-ben nem győz a szocialista forradalom. A szovjet kormány Ismerte csak fel Clolkovszkij tudományos kutatásának és kísérleteinek korszakalkotö jelentőségét és minden anyaql támogatást megadott neki a modern rakétatechnika alapjának lerakáaához. A nagy orosz fizikus, aki a cári önkényuralom mostoha viszonyai közepette a hazai és külföldi tudományos központoktői elszakítva jutott el nagyszerű felfedezéséhez, egyben nagy gondolkodó ls volt. A gyakorlati kutatás eredményeire támaszkodó filozófiai elvet megsemmisítő csapást mérnek a világmindenségről, általában az anyagról vallott idealisztikus vallási nézetekre. Tudományos öröke hozzájárul az ember Ismeretvilágának bővítéséhez, A szovjet vllágürkutatás minden sikerében neki 1$ oroszlánrésze van. 1935. szeptember 19-án köztiszteletnek örvendve fáradhatatlan alkotékutató munkában halt meg. L. L. Amíg az ember az űrbe jut... Sok nehézséget és problémát kell még megoldania. Sok nyitott kérdés áll még előt'te — fiziológiai és pszichológiai kérdések — melyek onnan erednek, hogy 0 ember, bizonyos meghatározott életkörülményekhez van szokva és bizonyos élettani feladatokat betöltő szervei vannak. A normális életben ezen szerveit foglalkoztatja, a szervezet működésének összhangja megvan, az egyes érzékletek, az anyagcsere folyamatai harmonikusan kiegészítik egymást. Az idegrendszer egyensúlyban van. Hogyan lesz ez az űrhajóban? Az első probléma a föld vonzóerejének a irányából adódik és a tájékozódási agycentrumokka! kapcsolatos. A földön az embernek mozgása közben a függőleges az irányadó, ez a normális testtartása és életérzései ehhez vannak kötve. A függőleges mindig egy szilárd támaszpont — az emberi test száméra egyensúly-helyzet. Más testhelyzeteit — pl. ha 01, fekszik, guggol — is ehhez viszonyítja. Markáns példái ennek a részegek — akik, miután a szesz eltompította az egyensúlyozó és tájékozódó agycentrumaikat, — nem tudnak egyenesen menni vagy állva maradni — nem tudják betartani a függőlegest — támolyognak és elesnek. Ez a tájékozódó agyközpontunk működésében a gravitációra — a Föld vonzóerejére támaszkodik. Az a tény. hogy az elejtett tárgyak lefelé esnek 'és a. Föld állandó mágnesként szerepel testünkkel szemben, ad neki egy flx-irényt, amelyhez tartja magát. Az űrhajóban pedig nem érvényesül majd a gravitáció elve! Az űrhajó kívül repül a Föld vonzóerejének körén, az űrhajósnak tehát vagy helyettesítenie kell a gravitációt, vagy keresnie egy pontot, amely segít neki a tájékoztatásban. A nehézségek másik csoportja a rakéta 6*'gyorsulásából és lassulásából adódik. Az emberi test nehezen viseli el a sebesség nagymérvű növekedését vagy csökkenését. Tudjuk, hogv a fekvő ember — feje irányéban történő sebességnövekedés esetén — vére a szivfen aluli testrészekbe húzódik, megtölti sőt túlfeszíti az altest ereit. így ezek az erek megpattanhatnak. Fordított — a lábak irányába történö — sebesség növekedésnek a következménye is fordított. A vér az agvba, a fej nyakereibe tolul és egészen megbénítja az agy működését. Ki gondolná, hogy az űrhajóban a gyomor, vese és az anyagcsere többi szervei is gondot okoznak majd, bár ez a probléma csak a hoszszabb ideig tartó űrutazásokra vonatkozik. Ilyen utakra ugyanis mesterséges tápanyagokat lesz kénytelen vinni az ember. Tablettákat, sürü folyadékokat — minél kisebb térfogatra koncentrált kalóriát. A gvomor viszont naponta megköveteli az őt megillető táplálékot nemcsak kalóriaértékben, de mennyiségben is. Neki naponta ennyi és ennyi víz, ennyi és ennyi Konsztantyin Eduardovics Cjolkovszkij szilárd anyag kell, hogy foglalkoztatva legyen. Neki egy napra néhány tabletta kevés, feleslegesnek érzi majd magát és ki tudja, nem fog-e kellemetlenkedni, nem hat-e negatív értelemben az idegrendszerre. Apropo idegrendszer! Még egy dolog amit az Idegrendszer nehezen visel majd el — a csend. Az abszolút csend! Első pillanatra talán hihetetlennek tűnik de igy van: szervezetünk nem bírja a csendet. Hozzá van szokva a napi élet ezernyi zajéhoz és amikor ezek a zajok, ezek a külső ingerek kissé csillapodnak, számbelileg megfogyatkoznak, az ember elalszik. Az űrhajó gyakorlatilag légüres térben repül — tehát még a kiömlő gázok és a levegő súrlódása sem jöhet számításba mint hangforrás — hangtalanul suhan az abszolút csend birodafmában. Hogyan reagál az ember a csendre? Végül még egy probléma, mely kissé talá" nevetséges is. de a kozmosz-fiziológia és orvostan számára annál komolyabb. Az űrhajó hermetikusan elzárt kabin, az ember speciális öltönyben ül benne. Az ember izzad, pórusos bőre állandóan párolog. Az Izzadságot nem" tudja letörölni, viszketni kezd a bőre. Mit csinál erre a szegény ürutazó? Megannyi probléma. Persze nem azért soroltuk fel őket. mintha az űrutazás lehetőségében kételkednénk. Sőt! Nagyon valószínű, hogy nagyrészben már meg is vannak oldva. És hogy az ember a gyomra, izzadó bőre és idegrendszere ellenére is az űrbe jut, — az kétségtelen. - duba — Leválik az utolsó fokozat