A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-09-04 / 36. szám

Sokat hallottam már a cseh udvariasságról, de Moston találtam a legszebb példáját, mikor a mintegy 35 szénbánya irányítását végző bányafőigazgatéságon tájékozódtam. Mindjárt észrevették, hogy sántít egy kissé cseh nyelvtudásom. Leültettek hát egy puha karosszékbe, körülöttem meg újra indul a hajsza. Számokat tárcsáznak, hivatalnokokat szólongatnak, s alig egy negyedóra múlva már jön is értem egy mosolygó arcú férfi. — Liber Bemard vagyok, a bányaépitkezési vállalat osztályvezetője, — mutatkozik be tiszta magyarsággal, — én kalauzolom az elvtársat tapasztalatszerző útján. S lám, néhány perc múlva már száguld is velünk az igazgatóság egyik .gépkocsija! — A Mosltól 15 kilométernyire eső Holeáicébe megyünk, —. magyarázta útközben Liber »Bemard. — Itt van a mosti szénmedence legnagyobb barnaszénbányája, a „Jan Sverma" bánya. Sok érdekességet talál Itt az elvtárs, többek között „százéveseknek" becézik itt a „Sverma" bányászait. No, nem a matuzsálemi koruk miatt, hanem mert épp az idei bányásznapon ünneplik a bánya száz éves Jubileumát. S hogy még jobb kedve legyen. íme néhány adat: a bánya, 1958-ban Munkaérdemrendet kapott. Az idei bányásznapon, — bizalmasan megsúgom, még ennél is magasabb kitüntetést kap. Mert hát olyan barnaszenet termelnek Itt a „százevesek", amelynek alig akad párja Európában. A »háború előtt alig 900 000 tonna szenet termeltek, ma 6 millió tonna az évi termelés. És ez még mind nem elég a derék bányászoknak. Elhatározták, hogy két-három éven belül még egymillió tonnával növelik bányájuk hozamát! Dehát a helyszínen vagyunk már — csak győzze jegyezni, amit lát. .. » * * Ebben a szénbányában nincsen tárna, akna, nincs lift, bányászlámpa, s a bányász sem bányász! Nappal a fényes nap, s éjjel az öreg hold ragyogja be, s a félmeztelen acélsisakosok helyett fantasztikus gépóriások bányásszák a szenet. A hatalmas bágerek egyetlen munkaóra alatt 1000 köbméter „barnagyémántot" markolnak ki. Bizony a holeáicei bányászok nem kuporognak alacsony tárnákban, nem csákányoznak, nem lapátolnak, csak — gépeket kezelnek. Persze, a felszíni fejtésnek is megvannak a nehézségei. Először ls mintegy 50—60 méternyi vastag földréteget kell eltakaritaniok, hogy a szénréteghez jussanak.Az ügyes kis villanyvonatok pedig 70 méternyi mélységből nagy kacskaringókkal hordják a szénfinomltókba a bágerek zsákmányát! » « * Araikor megkérdeztem Sekerak Pál üzemi pártelnöktől és Unger György CSISZ elnöktől, hogy a bánya cseh. szlovák és magyar munkásai hogyan Jönnek ki egymással, mosolyogva mondták: — Menjen le közéjük, s kérdezze meg tőlük. Egyik „alanyom" egy fekete szemű, fekete hajú barnabőrű legény volt, — cigány származású. Kotlár Ádámnak hívják, 30 év körüli, s a sin.javítók brigádjában dolgozik. — Hét éve kerültem a Jan Sverma bányába, — mesélte kérdezősködésemre — egyébként vranovi vagyok, s mielőtt brigádra jelentkeztem, kilenced magammal éltem egy s2obában. Dolgozgattam persze azelőtt Is, dehát keserves volt akkor még az ín helyzetem. Írni, olvasni ne»m tudtam, s bizony cigányszárimazásom sem volt a leglobb alénlólevél munkatársaim előtt. Féltem a Sverma bányában is a megkülönböztetéstől, dehát gondoltam, maid csak kibírom ezt a rövid évet! És íme mi tőrtént, a cseh bányásztfirsak nemhogy lenéztek volna, de még pártomat is fogták. Nemcsak egv jől kereső munkacsoportba osztottak be, de a munkacsoport taoiai még munkidö után Is megfogták a fülem. Különösen egy Krchov Györgv nevü társem nem haayott békén, azt a gondolatot vette a fejébe, hogv megtanít írni-olvasni. Nem is szabadulhattam én addig, amíg meg nem tanított a betűvetésre. Nem bántam meg, hogy kötélnek 411-tam. A munka Is Jól megy. Ma már a szocialista munkabrigád címével büszkélkedhető kollektívánk. Kétszobás összkomfortos lakásban lakom a feleségemmel és négy csöpségemmel, keresetem havi 1800 korona. A másik esetet, amely a bányászok testvéri összetartozáséról tanúskodik, egy magyar nemzetiségű bányász mesélte el nekem. Kurunci László úgy került Holeíicére, hogy egy kukkot sem tudott a magyar nyelven kívül. Ezt mégsem lehetett annviban hagyni, végeredményben a Kurunci haszna az, ha nem él süketnémaként hánvésztársai között. Mlndiárt „védnökséget" vállalt hát felette egy Jifl Némec nevű, munkarenddel kitüntetett munkatársa, s addig tanítgatta, mlg meg nem tanult csehül. Mégpedig annyira, hogy néhány hónappal ezelőtt már eqy mozdonyvezetői tanfolyamon is résztvehetett, s ma már — ő vezeti a bánya villamosmozdonyát. » « * Többször emiitettem már, hoqy a ho'eílcei bányászokat ..százéveseknek" becézik bánvészkörükben Pedig hát éppen ez a ..cim" Illik legkevésbé a Svermaiakra. Egyetlen bánvéban sem' találni ugyanis lelkesebb és szorgalmasabb fiatalságot. amit mi sem bizonyít többen minthogy 20, többnyire fiatalokból álló munkacsoport versenyez a szocialista munkabrigád elmért; ilyen például a Kun-brigád, amely éppen a bányásznapkor nyeri el ezt a megtisztelő elmet. És hogy miért éppen a Sverma bányában dolgoznak a legkitűnőbben a bányászfiatalok? Goldbe^ger Erich, a munkaügyi osztály szintén fiatal vezetője koppantott Itt legjobban rá a „nagy szeg fejére". A mi bánvászlgazgatóságunk minden munkásával szívvel-lélekkel törődik, de a fiataloknak aztán tényleg nem lehet panaszra oka. Korszerű' garzonlakásokban laknak, a sporttői kezdve a fényképészetig minden szórakozásra lehetőségük van, téli és nvári üdülőben tölthe-Jk szabadságukat, s két üzemiklubban is művelődhetnek esténként. Az sem utolső szempont ám, — ragyog fel Goldberger elvtárs szeme, — hogv a jó eredmények méltó jutalmaképpen, a bányásznaptól kezdve már a szombat ls vasárnapnak számit fiataljaink és idősebb bányászaink számára. A mi bányánkban is bevezetik mér a 40 órás munkahetet... Hát igen. 100 éves évforduló, 15 éves felszabadulási ünnepség, maaas állami kitüntetés, és — neqvven órás munkahét bevezetése, 'aazán nem mindennapi bánvászünnepség lesz az idei bánvászok napja. De a holeSiceiek naovon is mea érdemlik ezt a sok örömet. Jószerencsét hozzá kedves százévesek"! NEUMANN JÁNOS Sínjavító brigád Az óriási ftiidátrakógep Szénfejtés!