A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-08-28 / 35. szám

Mammutvadászok Idők folyamin az ember élete egyre Összetettebbé, komplikáltabba vélt, úgyhogy Igen nehéz volna csak néhány Jellegzetes vonásit is agy rövid tanulmány keretében feljegyezni. Ezúttal talán maradjunk meg két legfontosabb vonásánál — a vadászatnál, amely ellátásának fő forrása volt, azonkívül a temetkezési szokásaikról. Igen sok lelet tanúskodik arról, hogy a fiatalabb paleolit-korban az emberek mér nagyban vadásztak, mint ahogy ezt a nagyszámú családok eltartása megkívánta. Ehhez már megfelelő szervezettséggel rendelkeztek és ügyesen használtak fel különböző vadészfortőlyokat. Az illatcsapásokon gödröket ástak, ezeket ágakkal fedték be, földdel és fűvel álcázták. Igy el tudták ejteni az akkori Idők legnagyobb állatját — a mammutot is a gyapjas orrszarvút. Egyik képünkön látható, hogy mér ismerték a csapdákat is. Ezek közül egyesek csak primitív, karimszerü kerítések voltak, melyeknek egyik oldala nyitva maradt, ezt azonban gyorsan be lehetett zárni. Ugyanakkor tudtak már aránylag komplikált szerkezetű csapdákat ls készíteni fatörzsekből, amelyek az állatok átvonulásakor bedőltek, a vadak bele hullottak is saját súlyuknál fogva súlyos sárülést szenvedtek vagy elpusztultak. A vadászfortélyok közé tartozott az is, hogy az ősember állatbőröket vett magira, esetleg ágakkal ás bokrokkal álcázta magát, hogy észrevétlenül megközelíthesse a vadat, mely nyugodtan legelészett a sztyeppén, Itt aztán kényelmesen elejtette, dárdájával vagy nyilával. Franciaországban egyhelyütt őstulkokat, bölényeket és vadlovakat egész csapdarendszerekkel fogtak. A folyóhoz vezető csapésok mentén huszonegy gödröt ástak, sakktáblaszerűen. Igy aztán azok az állatok, amelyek kikerülték az első sör csapdát, okvetlenül belehullottak a valamely további sorban kiásott gödrökbe. Franciaország egyik másik helyén (Solutrée, Lyontól északra) az ősvadészok egész nemzedékei hajszolták a vadlovakat a sztyeppéról egy meredek szakadékban végződő magas hegyre. Ehhez azonban már nagyfokú szervezettség és ügyesség volt szükséges; először ls kl kellett cserkészni a csordákat a sztyeppén, idejében körülzárni és fokozatosan, csaknem észrevétlenül hajtani a kívánt irányban és gondoskodni róla, hogy az állatok egy irányba se törhessenek kl. Megteleld Időjárás esetén Itt valószínűleg tüzet ls gyújtottak, amely elöl az állatok vak félelmükben menekültek — a biztos pusztulásba, mert a hegytetőről már semmiképpen sem lehetett megmenekülni. A szakadék aljén a mai napig is megmaradt egy 50—230 cm magas lőcsontréteg. A szakértők úgy ítélik meg, hogy ezen a helyen mintegy 40 000, de lehet hogy 100 000 vadlö lelte halálát. Az Ősember, az állatokat nemcsak húsáért, > de bőréért ls vadászta. Ez adta a vadász öltözékét, ezen aludtak s ezzel fedték be sátorszerű kunyhólkat is. Bőrből tudtak már lasszót ls készíteni, amit vadászatnál szintén felhasználtak. Csontböl különféle eszközöket, fegyvereket, csonttüket, nyakékeket és tallz-Vaőlóvsdászat a franciaországi Solutrée közelében mánoket faragtak. Lathatjuk tehát, hogy vadászzsákmányukat csaknem maradéktalanul felhaaználták. A legnagyobb mammutvadésztelep Közép-Európában Morvaországban van a Pferov melletti Pfedmostí község közelében, ahol eddig legkevesebb 900-1000 mammut maradványalt tárták fel. A löszterep 10 000 négyzetméter területű, 0,2—1 méter vastag kultúrréteget foglal magéban, tele hamuval, kő- és csontszerszámokkal. A telep zöme bolygatatlan fekvésban tárja elénk a pfedmostl-i mammutvadászok óriási telepét. Egyes tudósok az itt feltárt roppant csonttömeg láttára arra a következtetésre jutottak, hogy Pfedmostí vidékén az ősember nem ls volt kortársa a mammutnak, mert össze sem tudott volna ennyi mammuthullát hordani. Szerintük a pfedmostl-i őslakók nem voltak mammutvadászok, hanem csak mammutésók, mint Szibéria mai jakutjai és tunguzal, akik szorgalmasan kutatják fel a jégbefagyott mammutok tetemeit csontjukért és agyarukért. Sokan azt hitték, hogy Pfedmoston elpusztult egy mammutcsorda, ezt a lösz beborította, és évszázadok múltán erre a tömegsírra bukkantak a későbbi őslakók, akik azután kiaknázták a Zdenék Burlan rajzai Őskori vadászok csapdába került mammutot ejtenek el Lábukat nem látjuk, minden testrész el van hanyagolva, csak a szobrok hasa van túlzottan kidomborítva. Nyilván ezzel hódolt a pfedmostl-i ösmüvész áldott állapotban levő élete-párjának és ezzel fejezte kl csodálatát a szaporodás nagy misztériuma fölött. A pfedmostl-1 leletek koronája azonban a világhírű mammutszobor, A szibériai jégből kiásott és a dél-francia — észak-spanyol ösművészetí körzetből megismert hasonló remekmüvek kétségtelenül igazolják, hogy Pfedmostí. ősembere kortársa volt a jégkorszaki tundrák királyának, amely állandóan foglalkoztatta gondolatvilágát, úgyhogy alaposan szemügyre vette. A löszember alakkörébe tartozik a brnól és podbabel csontlelet is. Bmóban, a vcát Ferenc József úton 1891-ben találták meg az ősember első nyomát: jó megtartású csontvázát, mammutcsontok ás egyéb Jégkorszaki állatmaradványok kíséretében. A csontleletek és közelükben sz egész lösz Intenziven vörösre volt festve, nyilván attól az ősi festéktől, amelyekkel embereink testüket, vagy halottaik testét befestették. Kerek hatszáz Dentaltum badense csigaház hirdette az ősember egykori nyakékét, amellett rengeteg átfúrt kő- és csontkorong szolgált ugyanerre a célra. A brnói lelet legérdekesebb kísérője egy huszonhat centiméter magas, mammutcsontból faragott, mezítelen férfit ábrázoló szobrocska, a híres brnól idők Sajnos, cssk töredékesen maradt meg, de Igy Is érdekes emléke a löszember kultuszának. (Folytatjuk) csontleletet. Időnként éhes ragadozók ls Idevetődtek és ezek kiásták a mammutok hulláit. Pfedmostí őslakói tehát nem húsukért, hanem csontjukért és fogaikért ásták kl a löszbe temetett mammutokat, hogy szerszámokat készíthessenek belőlük. Ez a nézet teljesen alaptalan, tarthatatlanságát az azóta végzett tudományos kutatások teljes mértékben igazolták. A pfedmostl-1 lösztelepen sok tűzhely céltudatosan kimélyített 20—30 cm mély, 1,8—2 m átmérőjű gödörben tátong, közvetlen közelükben sok feltört csont, köszerszám és mammutcsontból készült eszköz, dísztárgy hever. Ezek mellett gyülekezhettek a vadászok hideg időben és étkezéskor. Ezeknél jóval nagyobb tűzhelyek mellett nagy mammutcsontok hevertek, körülvéve nagy halom meg nem munkált kővel. Itt készítették el eszközeiket, itt törték apróra a túl nagy csontokat. Végül külön telepeken hevernek a konyhahulladékok: a legkülönbözőbb csontok és kőszerszámok. Számuk meghaladja a negyvenezret. Változatot alakúak és szarukéból, tűzkőből, hegyikristályból, jáspisból, mészkőből, homokkőből, okszldiánból készültek. öt, mammutlábközépcsontokból faragott apró szobor ünnepelt unikuma a pfedmostl-1 művészeti leleteknek. A fejet gömbalakra faragott szivacsos állomány, a nyakat mély bevágás, a melleket kis dudorok, a kezeket lapos bemetszés fajezi kl ezeken a kicsi szobrokon.