A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-08-21 / 34. szám

otZe/Zss/sss/eZ/eZ/f/e 3

4 Apollinaire Harangok Szép cigányóm szerelmesem Hallod harangok szava kondul Azt hittük nem lát senkisem Szerettük is egymást bolondul De megtaláltak minket itt Körül a harangok s leláttak Magasból nézett mindegyik S elmondják az egész világnak Ciprián Henrik jól tudom Katalin Marie Orsolyával És Gertrud unokahúgom Meg a pékasszony az urával Holnap mind rajtam mosolyog Én nem tudom hová mehetnék Te messze leszel zokogok Belehalok az is lehet még. Vas István fordítása A Mirabeau híd Alkony Hunyóban a fény a gyepen Borzongatja a holtak árnya Arlekínát ki meztelen Testét a tó tükrén csodálja Egy öregedő sarlatán épp Beharangozza a parádét A fakó égen csillagok Tejfehér tüze hunyorog A sápadt bohóc színre táncol Nézőit köszönti előbb Bűvölöket Bohémiából Néhány tündért s varázsvetöt A égről csillagot szakasztott Most ujja hegyén pergeti S a taktust lábával veri Hozzá cimbalom egy akasztott Vak ringat egy szép kisdedet özsuta gidákat vezet A törpe szívszorongva látja Óriássá nö a pojáca. Rónay György fordítása A Mirabeau híd alatt fut a Szajna S szerelmeink Emléke mért zavar ma Mi volt az öröm a ráadás a jajra Jöjj el éj az óra verjen Száll az idö itthagy engem Kéz a kézben nézz szemembe s közbe tudnám Hogy karjaink Hídja alatt a hullám Fut az örök tekinteteket unván Jöjj el éj az óra verjen Száll az idö itthagy engem Mint ez a víz elfolyó messzeség lett A szerelem Milyen lassú az élet S milyen erőszakosak a remények Jöjj el éj az óra verjen Száll az idö itthagy engem Jön napra nap új év fakul tavalyra Nincs ami a Szerelmet visszacsalja A Mirabeau híd alatt fut a Szajna Jöjj el éj az óra verjen Száll az idö itthagy engem Fordította: Vas István GUILLAUME APOLLINAIRE 1880-1918 Eredeti nevén Wilhelm Albert Apollinaris Kostrowitzky, lengyel anyától Rómában született, hogy minden költök között ő legyen a legpárizsibb. A tizes évek Párizsának egész művészvilága tolongott asztalánál: Picasso, \. Gide és Derain, Rousseau, valamint Braque, akiket ö fedezett fel. Ott volt Duty és M. Chagall, akit Apollinaire vezetett be Párizsba. S ő modern Goetheként ott trónolt az asztalfőn, tréfálkozott, vitatkozott az új festészetről és irodalomról, a színművészetről. Az volt a vesszőparipája, hogy valami újnak keli jönni«*, mert a régi művészet már igen elavult. A „Két part csavargója" megtestesítője mindannak, amivel Párizs, a „párizsi iskola" megajándékozta az európai művészetet. „Modernnek kell lenni mindenestül" — adta ki annak idején Rimbaud a jelszót. És Apollinaire jó ütemben, nagy lendülettel veszi át és viszi diadalra a modern költészet e stafétabotját. Újjáteremti a képvers műfaját, mely a költői és festői eszközök összekapcsolását tűzi ki célul. 0 volt az első poéta, aki elhagyta az interpunkciót — ezt az újítást azóta a modern francia költészet jelentős része magáévá tette. Két verses kötete — az Alcvols és Calligramones — a modern költészetnek immár klasszikus könyvei. O) V) <b N (A V. O 0 Sportoló ifjúság Az irodalomban és a művészetben következésképpen úgy értendő a korszerűség, hogy az adott korban élő, s a kor társadalmi életében és harcaiban tevékenyen részt vevő írók és művészek művészi eszközökkel tükrözik koruk fontos lényeges vonásait és ellentmondásait. A mi irodalmunkban és művészetünkben a körszerűség elsősorban a mai témát jelenti, azt jelenti, hogy a művész mai tárgyat ábrázol, s művészi eszközökkel harcol a kommunizmus felépítéséért. Ezt az álláspontot egyes szovjet szerzők vitásnak tartják, ha nem is teljes egészében. Az ő felfogásuk szerint, például a művészetben nem az határozza meg a korszerűséget, amit a mű ábrázol, nem a mai élet leírása a meghatározó tényező, hanem az, hogy az alkotó hogyan és milyen álláspontból tükrözi a valóságot. Szerintük a művész álláspontja a fő, nem pedig az a valóság, amelyet a mű tükröz. „A múltról is lehet úgy írni, mint a jelenről". hangoztatják. De ez aligha helyes nézet. Akik ezt az álláspontot vallják, összekeverik a művészeti korszerűség problémájának különböző — bár egymással összefüggő oldalait, összekeverik a tükrözés tárgyát a tükrözés módjával, jellegével, sajátosságaival, s az 1. Péter című filmet, amely a reformokat megvalósító cár életmüvére vet fényt, éppolyan korszerűnek ismerik el. mint a Magaslat című filmet, amely hős szovjet embereket énekel meg. Mind a két film a mi világfelfogásunk, a mi szemléletünk alapján, s azonos művészi módszer: a szocialista realizmus segítségével készült. De ez nem jelenti azt, hogy az I. Péter a máról szóló film. Ez történelmi film, még ha vannak is benne időszerű, a mi korunkban is több-kevesebb visszhangot keltő eszmék. (V0PR0SZ1 FILOSZOFIJI) 9