A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-08-14 / 33. szám

Már az őskorban sem volt könnyű az élet Semmi sent volna hamisabb, mint az az elképzelés, hogy az őskor az emberiségnek valamiféle „aranykora" lett volna. Ellenkezőleg. Az ősember meglehetősen fegyvertelen, gyenge és tudatlan volt a természettel folytatott harcéban. Pedig a neandervölgyi ősember koriban érte Földünket a legnagyobb katasztrófa, megindult a kontinensek eljegesedése, s az ember kénytelen volt vándorútra kelni Keletről Nyugatra. Északról Délre — melegebb égövek alí. Nem lehetett többé a nyílt steppéken tanyázni, be kellett húzódni az időjárás viszontagságai elöl a természetes menedéket nyújtó barlangokba. Ott azonban a hatalmas, félelmetes bariangi medve volt az úr. Megindult tehát a harc a barlangi medve ellen ... •» * » Egy verőfényes nyári reggelen egy kis csapat tartott fölfelé a folyóvölgyben. A menet élén hatalmas termetű, idős férfi haladt. Öltözete panyókára vetett, nyers farkasbőrböl állt, egyébként meztelen volt. Kezében hosszú dirdanyelet szorongatott, melynek végére szarvasinakkal idcmtalan kőszakócát erősített. Mögötte szálas növésű, izmos fiatalember lépkedett. Kezében ő ls dárdát vitt, s meztelen vállát nemrég elejtett fiatal hiéna bőre takarta. Az apja nyomában lépkedő Ifjú vadászt friss szarvasbörbe pólyált batyut cipelő idősebb nő követte,. akinek összes ruházata egy bőrövből állt, melyet a derekán viselt. Leghátul a sort fiatal nő zárta be, ki »vállára vetett szarvasbőrzsákban alig pár hónapos csecsemőt vitt. Derekén ő ls keskeny Jbörövet viselt, nyakában néhány felfűzött állatfog fityegett. A kis csapat már hetek óta bolyongott a mocsarak közöt, mlg végre gázlót talált a folyón, s most útban van a hegyek felé, hogy ott valami jó menedéket, új tanyahelyet biztosítson magának a közelgő tál Idejére. Estére kelve a család tűzet rakott, majd elköltve egyszerű vacsoráját, nyugovóra tért, mlg egyiktik őrködött és a tüzet élesztgette. A farkasok egész éjjel kerülgették a tanyahelyet, és többször közelről hallatszott a barlangi medve dörmögése is, de a tűz távol tartotta őket, s a fáradt vadászok nyugodtan pihenhettek. Hajnalban egy barlang nyílását vették észre a hegyoldalban. Késlekedés nélkül nekiindultak, hogy félderltsék s birtokba vegyék. Rövid félóra telt el az óvatos, de Izgalmas cserkészésben és mér előttük tátongott a barlang alacsony nyílása. A családfő csendet intett, s az asszonyokat hátraparancsolva nagy buzgalcmmal fogott hozzá, hogy tüzet élesszen. Mikor már vidáman ropogott a rőzsetúz, vadászaink fenyőágat gyújtottak, s jobbjukben dárdájukat szorongatva behatoltak a barlangba. óvatosan haladtak előre, s csakhamar szűk folyosóhoz értek. Ide már nem merészkedtek, hanem köveket hajigáltak befelé. Alig hangzott el a puha anyagra eső kő puffanásának tompa visszhangja, mikor fülrepesztő ordítás reszkettette meg a levegőt, e a következő pillanatban a foiyosó szájában öriási anyamedve jelent meg bocsávál, mlg a nyugalmából felzavart him a folyosó 'belsejéből csörtetett elő. A fiát féltő nőstényt annyira megzavarta a szokatlan fény, hogy támadásra nem ls gondolt és pillanatnyi habozás után vad iramban rohant a barlangból kifelé. Nem Igy a megvadult him. óriási, buta fejét megrázva, rettentő bömböléssel rohant a betolakodókra, akik fáklyáikat eldobva a homályos barlangüreg falához lapulva várták a rohamot. A medve hirtelen két lábra állt; közel háromméteres teste ijesztően emelkedett kl a barlang sötét háteréből, és hatalmas agyaralt csattogtatva ütésre emelt mancsokkal közeledett nyugalmának megzavaról felé. Az öregebb vadász elszántan várta a barlang királyának támadását, de azért az ö szive is hevesebben vert e pillanatban. Bevárta, mlg a hatalmas állat s közelébe ért, s akkor dárdáját két kézre fogva, teljes erejével döfte a medve bal szemébe. A félszemére megvakított ved fájdalmában elbődült és hanyatt vetette magát. A következő pillanatban azonban már ismét talpon volt és támadott. Most a flatallabbik vadász vette célba az állatot. A dárda nyakán találta a fenevadat, de a tompavégü kö lesiklott a vastag bundáról, s a következő pillanatban rettentő ütés érte a fiú fejét. Arcát elborította a vér és megtántorodott; még érezte a medve bűzös leheletét, elhomályosuló tekititete előtt még egyszer megjelent az állat bozontos feje; aztán összeesett és elcsendesedett körülötte minden ... Mindez egy szemvillanás alatt történt. A fenevad most maga alá teperte a leütött ifjút és marcangolni kezdte. De az öreg vadász sem maradt tétlen. Bősz haraggal ugrott fia segítségére, és dárdáját óriási erővel döfte a rávicsorltó vadállat torkába. A medve rekedt ordítása hörgésbe fúlt. orrán száján ömlött a Neandervölgyi Ifjú temetése vér, rettentő karmai lassan elengedték áldozatát. A szörnyű ütés gégéjét roncsolta össze, s levegő után kapkodva, Iszonyú halálküzdelemben fetrengett áldozata mellett. A bosszúálló apa vérszomjas dühe nem Ismert határt Óriási erővel kapott fel egy félmázsás sziklát, a úgy vágta a medve fejéhez, hogy koponyája teljesen összezúzödott. Még egy vonaglás és a fenevad élettelenül terült el a lába előtt. Diadalüvöltés tört fel az öreg melléből. A barlangból kirohanva, rekedt kiáltással adott jelt a reszkető asszonyoknak, s azok rögtön az ifjú segítségére siettek. Beköltöztek a meghódított barlangba, ahol a fiú a jó medvehűson csakhamar visszanyerte erejét. Évekig éltek Így, míg az öreg vadász elaggott, elgyengült, s egy borongos őszi reggelen távozott az örök vadászmezőkre. Családja hatalmas' máglyát rakott a barlang »'őtt. Arra helyezték a holttestet, kezében dárdával. Mellé jókora darab húst tettek, hogy addig se éhezzék, mlg az örök vadászterületekre ér. Aztán letakarták a legszebb medvebőrrel és megyújtottík a máglyát... London és — Miskolc őslakói Ez az ősi, kihalt ősemibertlpus a jégkorszakban Európával összefüggő és csak az azután elszakadt angol szigetekre ds elvetődött, aminek bizonyítéka, hogy — egyéb angliai leletek mellett — legutóbb 1925 október végén London szivében, a Leadenhall Streeten bukkantak a Lloyd Corporation üj palotájának alapozási munkálatai közben egy neandervölgyi tipdsú data! női koponyára. Kelet íelé haladva meg kell emiékeznünk két idetartozó embeimaradványról: mind a kettő alsó állkapocs és mind a kettő a Morvaföldről került elő. Az egyiket iStramberk mellől. a Sipka-barlang tűzhelye széléről ásták, a másikat az Ochoz melletti „Svéd asztal" nevű barlangból. '' A Poprád közelében lévő Gánócfürdö travertin bányájában ls találtak egy koponyatetőt s egy travertimei kitöltött teljes koponyaüreget. A Miskolc melletti Szelete-barlang ugyancsak az ősember lakhelye volt a jégkorszak derekától kezdve. (Folytatjuk) Neandervölgyi ek