A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-08-14 / 33. szám

.Hoi'uaföldön Sykora bácsi a csibéi közt villanegyed Nem lenne csoda, hogyha hirtelen jőenyám nevét is elfelejteném, olyan rendetlenség támad agyamban. Ahogy a pillanatok illannak, úgy változnak elötterr számokká a tárgyak is. Számmá görbű az ablak, az Íróasztal, a kis villanyfőző a székek, a padló, a kanapé. Nekemesnek, ostromolják agyam falait, melyei szegényesen szűkeknek bizonyulnak. Ijedtemben felhajtok pár kortyot ebből t remek Íróból, mely itt van előttem a: asztalon. Másodpercnyi szünet, s űjbó számzápor zúdul a nyakamba — az ötéves terv gyorsabb megvalósításának csodálatos irányszámai. Ez a könyörtelen számhalmozó nerr más, mint Karel Sykora, a Stará Vesszövetkczet tyúkfarmjának mindenhatója A csirkék és a tojások királya. Meri amelyik csibére rámondja, hogy egy hél múlva tojni fog, annak tojnia kell, mé£ ha cigánygyerekek potyognak a fellegekből, akkor ls. Mert hát mi lenne с tervvel? Szép ls lenne, ha egy csibétö nem lehetne ennyit elvárni! Szó, ami sző, Sykora bácsi csak nagy ritkán veszti el a fogadást. Annak li csak az engedetlen csibe látja kárát mert eladásra kerül Sjlkora bácsival nem lehet ám kukoricázni, ezt még legrafináltabb csirke sem engedheti mei magának. — Havi tojésnormánk 30 000 darab. Januárban csak 26 000, februárban 28 00Э márciusban viszont 36 000, áprlllsbar 40 000, s mit mondjak, május hónapbar össze-vissza majdnem 16 000 db tojássá léptük túl a termelést. Hetenként 2500-2800 csibét keltünk. Kedden szoktuk kiszedni. A másik helyiségben pár ezemy sárga puha pontocska csipog felém. Pet rovskj Rudolf, az EFSZ elnöke éppen i picikkel kokettál, amikor betekintünk. — Ma jól árulunk - folytatja Sykor elvtárs. - Ezekből ls eladtunk valamit, i nagyobbakból ls. Több mint 30 000 dfc ezrest tettünk a páncélszekrénybe. Hi itt-dtt valami nem terv szerint sikerül a csibéim mindent bepótolnak. 400 001 tojást ipari célra terveztünk, valamin 136 000 pici csibét is. Az eladásra szán hús 200 mázsa. TyúkáUományunk ma má meghaladja a 6000-et. — Mióta tenyésztik őket? — Hat évvel ezelőtt akartuk elkezde ni. Sajnos, csak akartuk, mert Össze vesztem az asszonyokkal és otthagytan őket. Így aztán a tervünk meghiúsult. — Hány éves, Sykora bácsi? — Húsz. Igaz, hogy az anyaköny szerint hatvanat számolok, de hát ml tagadjam, húsznak érzem magam. Tíz év előtt nyugalomba mentem, a szivem lábatlankodott. Többször ijesztett rám az Infarkt, de most, hogy fütyülök rá, ö is megfeledkezett rólam. Persze, ez azóta van, amióta a csibéimmel foglalkozom inkább, mint ővele. Akár újból szerelemre lobbanhatna, ha nem lenne derék asszonyom, de van. Itt dolgozik velem ö is. Van egy mézeskalács házikónk, akkor építettük' együtt, amikor kiköltöztünk Ostraváról. Szívesen látom benne. - Megköszönöm a meghívást és megállapodunk, hogy munka után közösen elballagunk. A kis irodából, vagyis a keltetőből dombnak vesszük utunkat. Sjlkora elvtárs szívét és korát valóban meghazudtolják léptei. A domb tetején a fiatal tyúkhölgyek villái sorakoznak. Az anyakönyvezett csirke-elit Sjlkora Károly büszkesége. Ez a C-nevelde. Vagyis a tenyésztésre alkalmas csibék. Minden dombon egy-egy drótsövénnyel bekerített csibepalota. A dombok 2-3000 méternyire vannak egymástól kór esetére számítva, szellősen elkülönítve. Sót az A-nevelde a szemköit- levő dombon van, túl az országúton. Itt négyezer csibe van. A napos zöld pázsitot úgy lepik el. mint tengerpartot a sirályhad. Valamennyi fehér, szemet gyönyörködtető. Itt az etetés ideje. Egyetlen asszony látja el a négyezer baromfit. A háttérben idősebb férfiak dolgoznak. Nyugdíjasok. Tegnap rakták le az önetető alapjait, Három hétre van tervezve a munka, de ha Ilyen szépen haladnak, sokkal előbb ls készen lesz. Az egyik bányász volt, a másik kereskedő, a harmadik kohász. Most szépen megférnek itt együtt és oly nagyszerűen végzik a munkájukat, mintha mindig ezt csinálták volna. A nyugdijuk mellett állandó alkalmazottai az EFSZ-nek, az elnök dicséri őket, nagyon lelkiismeretesen dolgoznak, mindenhez értenek. Jő néhényszéz méternyire egy büszke dombon nem csirkepaloták, hanem ragyogó emeletes villák sorakoznak. - Ott lakunk ml! Az 1945. évforduló emlékére éoült ez a villa. Allamkölcsönből épült, de már csak Itt-ott akad némelyiknek egy kis adóssága. A büszkeség és a megelégedés hangját érzem. Többnyire bányászok és kohászok villái. Sokan nyugdíjasok közülük. Idézhetném akár az alkotmány erre vonatkozó passzusát. Igy bizony azelőtt csak az „urak" laktak. Ma már ők az urak. Az idejük urai, a villák urai, az ország - a szabadság ural és a békesség akarói. Meghívnak ók ls, látogassak el hozzájuk. Alig ' várom, hogy Időm ezt megengedje. Az ő kezük nyomán kerül tető alá az önetető. Akkor lesz csak jó dolga annak az elvtársnönek, aki a csibéket gondozza. Akár egész nap regényt olvashat majd mellettük. Egyik gombot itt, a másikat odébb nyomja meg, s a mesébe illő csibe-lábon forgó palota működésbe lép. • • » Az Istálló előtt a szabad ég alatt elkerített gyepen a „szabadistállő" lakői fogadnak. Sok ártatlan bociszem tapad rám kérdőn, csodálkozón, szinte elveszek bennük. A borjak szemei csodálatosak tudnak lenni. Mint megannyi gyönyörű gyermekszem, ök maguk is szépek. Elvezik a szellő és a nap simogatását. A szépen berendezett, modern istállóban 265 tehén kérődzik háborítatlan nyugalommal. Szép teltek. Svájciak is vannak. — Ezek nem sokáig bírják általában nálunk - magyarázza Petrovsky Rudolf, az EFSZ elnöke. - Rövid időn belül tüdőbajt kapnak. Sajnos, a ml teheneink 40 százaléka szintén TBC-ben szenved, azért jobb, illetve biztosabb mindig a forralt tej. Pedig finom sürú a tejük. — Minek tulajdonltja PetrovskJ elvtárs ezt а jelenséget? — Morvaországban kevés a legelő. Nekünk egyáltalában nincsen legelőnk. — Csak nem' akarja azt mondani, hogy egész esztendőben fedél alatt vannak a tehenek ? — Sajnos, Igy van. Ez az egyetlen fájő pontja a szövetkezetnek. Jövőre azonban már lesz. — Mutatja a patakon túli dombot. Búza terem rajta. Jövőre és azontúl lemondanak a magról a legelő kedvéért, bár a tejhozam gyönyörű igy is. s a csibéken kívül ez a legjobb pénzforrás. A patak innenső részén ezüstösen csillan szemembe egy kisebb fajta halastó. — Tavaly még ffl nőtte helyen - hallom úJBől az elnök hangját. - 80 000 korona államsegélyt kaptunk erre a célra. Két tavunk van. A másikat a domb takarja. Már az első esztendőben is szépen Jövedelmezett. A halakat a szomszéd falu nagy halastavaiból telepítettük. Októberben lesz a halvadászat. - Haj, erre eljövök, híresek ám a morvaországi halastavak. Az Iskola m»g a pionírok