A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-08-14 / 33. szám

olyan vihar támadt szavai nyomán, mintha a szövetkezetleknek legalább ls egy zsákra való becsületsértést dörzsölt volna az orruk alá. — Gyalázat, hogy ezek a galántaiak mlnddg minket híresztelnek a legrosszabbaknak! — mérgelődött a könyvelő. — Pont az alsóazeliekkel akar maga összehasonlítani bennünket! Hiszen azoknak százszor jobb a földjük! — tiltakozott a segédkönyvelő. — Jól van, akadnak hibáink, dehát tudja-e menyivel rosszabb volt a helyzet, mielőtt én lettem az elnök? — sziszegte Görföl József szövetkezeti elnök is. És 6, még a néhány perccel azelőtt oly megértő Takács titkár is olyasmit kezdett dünnyögni, hogy hát bizony, ő is fejét csóválta amikor az újságíró előadta jövetele célját! Am a jövevényt sem kenegették szamárhájjal kisgyermek korában! Volt annyi .sütnivalója, hogy ha vihart tudott gerjeszteni, egy kis csillapító szerért sem kellett a szomszédba mennie! Kedveskedő beszéddel addig oltogatta- a fene nagy haragot, airnlg végre ls kötélnek állott az elnök. És nemcsak arra lett hajlandó, hogy csillaggyúláskor összeül egy kis tájékoztató értekezletre, da még arra ls ígéretet tett, f|>-iy másnap átrándul Alsószellbe egy kis tapad latcserére. össze is Jöttek aznap este szépen, — sok haszon azonban neim volt ebben. Mindössze annyi üjat tudott meg a vándor, hogy a jókedak is vállalták az ötéves terv négy év alatt való teljesítését. Hanem azt, hogy „ebben a fránya sutteros földben nem igen termeljük ml kl a 32 mázsás gabonaátlagot!" — ezt már az elnök nélkül is régén kitalálta riporter barátunk ... * » « Ebédszünet A harmadik termés Egyszer volt, hol nem volt, sertéskarámor innen, tehénistállón túl. Volt egyszer egj újságíró. Ez a tentavérü firkász egy nap fejébe vette, hogy elmegy falut járni. Caakhamar Galántán termett. Itt aztán addif sürgölődött, addig forgolódott a városka bölcsei körül, ameddig kl nem szimatolta a környél két legmegfelelőbb szövetkezetét. Abban a faluban, ahová elsőnek látogatott el állítólag tündérek laktak egykor. A falu véne mesélték, hogy kint a „Fövényeken" Ilka tündérkirálynő vára állott. Az Ilka névből Jóka leti később. Sajnos, a „tündérvárat" rég elnyelt« a föld, Így aztán az újságíró egyetlen tündéri sem láthatott már. Pedig elkelt volna egy pái tündér ükunoka, talán ezek mutatósabb munka- eredményeket varázsoltak volna Jóka életébe. ösl újságíró-szokás szerint először ls a községházának nevezett föjiáz előtt nyergelt le e riporter. Szerencséje ls volt, mert a falu két ff emberét, az elnököt és a titkárt, hivatalábar találta. Nagy szívességgel fogadták ezek а vendéget és még akkor sem szontyolodtak el, amikor megtudták, hogy községük hibáira kíváncsi a jövevény. — Hát nyavajgás akad bizony nálunk épp elég! — kezdte a szennyes kiteregetését Takács Mihály titkár. Kevés a jószág, meg gyenge bőrben ls van. Szállásuk sincsen elegendő. Tavaly is 72 szopós borjút vitt el az ördög. Száznyolcvan marha most ís a szabadban tanyázik, s alig adnak a tehenek 4—5 liter tejnél többet. És ráadásul még a sors Is veri a szegény szövetkezeti népet. Ebben az évben például azért nem tudtak silózni, mert rossz volt a kombájn! A minap pedig egvlk befejezés előtt álló istálló tetővázát fújta le és törte össze a szél! Haj, haj, lenne itt panaszkodni való esőstől, dehát okosabb, ha a bajokról a szövetkezeti elnök beszél inkább! Ez sem volt akadály az egyre kíváncsibbá válő vándor ellőtt. A barátságos titkárral egykettőre ott termettek a szövetkezeti Iroda előtt. Épp csak annyi kielg tartott az út, amíg Takács titkár elmesélhette, hogy a minap is egy mA-nökbizottság vizsgálta ki a szövetkezeti hibákat. A maroknyi kis irodában nagy meglepetés érte aztán szegény hősünket.. Mert amikor teljes jóhiszeműséggel elmesélte jövetele célját, Napsugaras hajnal virradt Jóka vándorára. S mert álmában a falu egykori tündérei cirógatták borostás állát, hamar feledni kezdte az előző napi kellemetlenségeket. Mégegyszer lelkére kötötte a titkárnak meg a szövetkezeti elnöknek, hogy legyenek készen, ha értük jön estére, s tovább indult. — Ugye milyen kedves ez a titkár, ha nem hallják a szövetkezetiek? — mondogatta magában. — Még azt is megígérte, hogy m're összejövünk, kiíratja az itt járt bizottság jegyőkönyvének. tartalmát! Riporterünk' a jókai vezetők hiúságában mélázott, likőr egy hangos veszekedésre figyelt fel. A falu atórábam, az országút szélén egy fiatal ember zldott egy aggastyánt. — Nincs igazad, mert csak két szövetkezeti lnököt váltottak le a jőkaiak tavalyelőtt! — adonészott az öreg orra előtt ,a dühös fiatal! — De a 'harmadikat szintén elcsapták eszten-