A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-08-14 / 33. szám

Elegáns ruha — bájos mosoly • •• Fél siker, mondhatnánk azonnal. Ami igaz, igaz! Az Ízlésesen felöltözött, ápolt külsejű ember első látásra jö benyomást kelt mindenkiben, önkéntelenül szimpátiát szerez a maga számára. Nem is beszélve persze a női öltözködésről, ahol ez még fokozottabb mértékben érvényesül. Hozzáértő viselője kezében a női ruha fegyver. Veszélyes és ellenállhatatlan. A női ruha szavak nélkül ls beszélni tud. Beszél, nyilatkozik a viselője helyett. A magas, szorosan összezárt nyak hűvösen és szigorúan elutasít, a rövid ujj, mely meztelenül hagyja a gömbölyű karokat. Ingerkedve játszik veled, a széles és mély kivágás, mely fedetlenül hagyja a nyakat és a vállakat, csábit, megigéz. A női öltözködés a divat szabályai szerint fejlődik. A divat fejlődésében a kezdet kezdetén a gyakorlatiasság elve érvényesült. A ruha védjen a hidegtől, mondották. Igaz, hogy a ruhának való anyagokban sem igen válogathattak, medvebőr, róka vagy farkasirha, esetleg szarvasprém, körülbelül ennyire tellett az ősembernek. Ugyancsak meg kellett dolgoznia, ha a feleségét születésnapjára - kivételes alkalom — új párducbőrrel akarta meglepni! Később, amikor emberek születtek, akiknek nem kellett dolgozniok, mert mások dolgoztak rájuk, a divat irányelvei is megváltoztak. Haszontalan divat fejlődött ki, amely feledte a célszerűséget és főszempontul egyesegyedül az öltözködés csábító fegyverjellegét tartotta szem előtt. Goondoljunk a középkori ruhák csipkedíszeire, a bodros parókákra, a lélegzetelállító fűzőkre, a nők feje körül szállongó púderfelhőkre — ime a divat, amely csak hódítani akar. Sőt még a férfiak is — lovag kor ide, bajnoki torna oda - nevetséges bugyogókat húztak magukra és magassarkú csattos cipőikben úgy totyogtak, úgy páváskodtak hölgyeik körül mint a nagyképű fontoskodás megtestesítői. Igen, a középkor szellemi sötétségét és gondolkodásának tartalmatlanságát az inkvizíció mellett hűen tükrözi társadalmi élete, szokásai és a divatja is. Ma, amikor mindenki sajátmaga helyett, csak magára dolgozik, és az életet általában magas fokú ésszerűség jellemzi, a divat is racionalizálődott. A jelsző: praktikus és ízléses divatot! Kihasználni az öltözködés nyújtotta mindkét lehetőséget, a ruha védjen a hidegtől (esetleg a tűző napsugaraktői) és emellett csinos legyen - hasson! Semmi mesterkéltség, semmi fölösleges kacat, jóízlés és mértéktartás. Elegáns ruha, bájos mosoly ... Ennek a jegyében zajlottak le Prágában és Bratislavában a szovjet divatbemutatók. — du-Szép vendégek egy prágai erkélyen Ízléses — és hat is! Nyári ruha — nyári mosoly.. Ezt vegylik meg apunak . . . kaliforniai nyár heve, olasz parasztok munkáskezének csípős, kemény érdessége és amerikai farmerek leleménye tölti meg gazdag ölét. Vajon aki megkapja, tisztában van-e igazán vele, hogy mit kapott? Mert születésnapjára, szerte a világon élő, különféle nyelveken beszélő, de egyformán fáradságosan dolgozó népek együttműködésének eredményét kapta ajándékul. Szép ajándék, értékes ajándék. Csak békében ajándékozható ajándék. -duba-Nemzetközi ajándék Ajándékot annak veszünk, akit szferetjnk vagy annak, aki akarjuk, hogy szeressen. Az ajándék célja, mindenképpen örömet szerezni valakinek. A könyöradomány mintájára örömadománynak is nevezhetnénk, nem mintha parányi Hubert Zsuzsi és az ajándékkosár kölcsönös vonás ls lenne kőztük, nem, egyáltalán! Az ajándék mögött minden esetben szív áll, útraindftó oka a szeretet, de legalábbis a szimpátia, a könyöradomány hátterében a legjobb esetben ls csak szánalom húzódik meg. A szánalom pedig nem szimpatikus jelenség. Egyetlen ember sem akarja, hogy sajnálják, s különösen nem úgy, ahogy a köiiyöradományok adő! szánakoztak az emberen. Mert ennek a szánalomnak a túlzott magabiztosság, a felsőbbrendűség érzése volt az úiapja. Manapság nincsenek könyöradományok. felsőbbrendűségi érzés és felsőbbrendű emberek sincsenek, manapság csupán ajándékozunk. Az ajándékozás tradicionális jelképe a kosár. Az ajándékkosár, melyből üvegek nyaka, konzervdobozok színes oldala, csokoládészeletek képes borítólapjai kandikálnak ki. Vajon miért a kosár? Ogy érzem. mint társadalmunk minden konvencionális jelenségének, ennek is a néphagyományban, a nép gyakorlatában gyökereznek az alapjai. Gyerekkorunkban mélyöblü, fonott vesszőkosérban, „komakasban" vittük az ajándékkalácsot a lakodlamas házhoz. Komaka^. . Nem tudom hányszáz éves szó, de mindenesetre szimbóluma t nép ajándékozó és vendégeskedő készségének. Falun lassan eltűnik a komakas. Manapság nem kalácsot, hanem tortát visznek ajándékul a lakodalomba és ezt nem lehet benne vinni, mert deformálódna Azonban modern változata, az ajándékkosár — bár kezdenek el terjedni a celofánzacskós ajándékcsomagok — még sokáig megmarad. Bratislavában az Ajándék-szolgálat (Oaréeková sluzba) üzletében figyelemreméltó ajándékkosarakat találunk. Érdekes a tartalmuk: Szovjet vodka, magyar bor, portugál halkonzerv, grúzial tea, kaliforniai (Tip-top) ananászkonzerv, olasz „oliva" — olajbogyók, amerikai narancsszörp. Nemzetközi kosár. Az orosz lankák mélabúja,_ a magyar szőlődombok szelídsége, portugál tengerek sós lehelete, a