A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-08-07 / 32. szám

Megteltek a hordók - irány: a Csallóköz! A pilzeni a kánikulában sem izzad. „Első osztályú" oillanyhütéses vasúti kocsikban indul a világ minden tája felé. A külföldiek ezrei keresik fel az aranyos nedű forrást. Képünkön: francia látogatók a sörgyárban. Megrendítően szépek a nyári napok, szép a terméa, a gyümölcs, az érett hatír, a napfény, a víz, a levegő. A nyár csupa könnyüség, szerelem, romantika, de ugyanakkor kérges tenyér, izzadó homlok, fáradságos munkálkodás ls. Be jöl esik ilyenkor a mezőn egy-egy hűs bokoralja, egy kis árnyék vagy mondjuk egy-egy korsö üdítő, friss sör. Igen, a sör, mert ki iszik manapság már mifelénk vizet, legfeljebb a lányok, asszonyok, de azok is inkább a „lemonádét" isszák, nem is szólva a gyerekekről. De a férfiember... az a sört issza. Dehát ml az a sör? A színe világos, vagy barna, az Ize kesernyés-édes, a hatása üdítő, dehát hol terem, miből van, honnan hozzák? Pilzenböl. Ezt is tudja már nálunk minden iakolásgyerek, hogy a legjobb sört ott gyártják, meg Ceské , Budé-Jovicén, de mindenekelőtt Pilzenben. Miért éppen Pllzenben? Kíváncsi az ember. S ha netalán azt hinné valaki, hogy csak a riporter kfváncsi az «fféle dolgokra, ez nagyon téved, mert a pilzeni sörgyárnak naponta többszáz látogatója van — turisták, Iskolások, nyaralók — ami évente ötven-hatvan ezer embert tesz ki, a nemcsak belföldiek — ezek még majdnemhagy a kisebb része —, de főleg a külföldiek: németek, oroszok, franciák. S a sörgyáriak végigvezetik őket a hatalmas üzemen, megmutogatnak nekik mindent, elmagyarázzák részletesen a sörgyártfis folyamatát, kezdve a vízzel, a komlóval, meg a keményítővel s befejezve a palackozóban, a frissen habzó, szűz sörrel. — Nem félnek, hogy az Idegenek, akik között lehetnek esetleg szakemberek ls. ellesik a titkukat, s elkezdik gyártani odahaza a pilzenlt? — tesszük föl a laikus kérdést, de vezetőnk és kollégánk, Pancer elvtárs, az üzemi lap szerkesztője csak nevet: — Azt mér nem! Sőt! Hozzánk külön tanulmányi céllal járnak a külföldi szakemberek, s itt bújják a gyárat hónapokig. Nem mondom, meg is tanulnak mindent, amit lehet s hasznosítják odahaza, csak egyet nem tudnak eltanulni! Itt hatásos szünetet tart, hogy kérdezzük, mi az az egy, úgylétszlk nem először magyarázza ő ezeket a dolgokat, s akkor azt mondja: a viz! A viz? Kedves Pancer elvtérs, ne ugrass minket, hiszen viz van a Szovjetunióban is, Franciaországban is, Németországban Is, sőt nálunk, a Csallóközben is, mégsem tudunk pilzenit csinálni. — Persze hogy van. S kl mondja azt, hogy sört csak Pllzenben csinálnak? De milyen sört és milyen vízből, ez itt a titok! Kiderül, hogy a különbség csakugyan a víztől van, Mert gyárat tudnak építeni Németországban ls, a folyamatot el tudják lesni a franciák la, de pilzeni vizet — azt sehol a világon nem tudnak fakasztani, csak itt Pllzenben. Ez hát a titka a sörnek. Száz — százhúsz méteres mély kutakból buzog fel a rendkívül édes pilzeni víz a föld szfnére, s ezt használják — kimondottan csak ezt! — a sörgyártáshoz. — Van még itt persze más titok Is — mondja a kolléga s kacsint egyet cinkosán, hogy nincs még a dolog befejezve. — Nem hiszitek el. de sehol másutt ezt meg nem lelitek1

. Nálunk a régi technológia, a száz évvel ezelőtti eljárások lepipálják az újat, a vadonatúj technikai berendezéseket! — Hogy-hogy? — Hát úgy, hogy itt vannak például ezek az ósdi katlanok, ezek az évszázados kádak, ezek a megpené-Nem titok, hogy e katlanban a pitzer sör titka - a pilzeni viz forr. Ez az a város, ahol még a „borospincékben" is sörös hordók állnak. A pilzeni sör diadalkapujá - ezen át megy világhódító útjára. Nem teherpályaudvar! A gyár udvarán sörre várnak az üres vagonok.