A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-04-17 / 16. szám

Vlagyimir Majakovszkij (1893-1930) a Szovjetunió egyik legnagyobb költője halálának harmincéves évfordulóját ünnepeljük április 14-én. Majakovszkij költészete mindig égetően aktuális, mindig a nap legfontosabb kérdéseivel foglalkozik s ugyanakkor a jövő nemzedékeihez szól: minden versében, mint a kommunizmus hűséges harcosa lép elénk. Nem hisszük! Mint az árny, sötétlik tavasz napja felett, a kormány-falragasz, hivatalos lelet. Nem! Nem igaz! Vajon megszegheted-e a villám röptét? Nem! a vihar nyelve nem béklyózható! Ezernyi lapról örökké dörög szét vészharang kongással a lenini szó. Vajon az ég zengése némaságba eshet? Vajon feltarthatod a víztölcsért, ne forrjon szakadatlan? Nem! Lenin akarata soha el nem tespe'' a millióizmú SZKP-akaratban. Vajon vallhatnak-e ilyen izzásról a hőmérő-fokok? Vajon ilyen ütőér verését másodpercekbe mérném? Lenin szíve örökkön át dobog a forradalom keble mélyén Nem! Nem! Ne-e-e-m . .. Nem akarjuk, nem hiszünk neked, fehér lapú lelet. A kikelet szeméről, zord árnyék, el veled! Békés István fordításai Ifíú gárda Föld dolga — hogy forog, kering. Vízé — hogy folydogál. Az ifjú gárdista dolga — mind fut, vágtat, meg sem áll. Öreges, ahogy az élet lép. Vörös lobogós repülés: Milliónyi komszomol-ostromgép előre! De ez kevés. Könyvespolcokra, csaptok, betűt, sort észbe véss. Vetjük, aratjuk a gondolatot. Előre! De ez kevés. A csúcsok csúcsán rohamba rohanva robogj át, hullámverés, új hit, hozd izgalomba a szellemet. De ez kevés. A világ lobogóddá váljon. Porold, hői moly terem! Szólj rá: balra szálljon egcsz világegyetem! mutat a nagy rakás iratra és utasítást ad, hogy folytassa munkáját, amit a büntetés miatt félbeszakított. Most még ez is örömet okozott volna neki. Csakhogy az ezredes arra utasította, keresse fel Dását, szerezzen számára hangversenyjegyet, aztán pedig tehet amit akar — kimenőt engedélyez neki. — Parancsára, kimenőm van! — mondta vidáman, s az ajtó felé indult. A parkba rohant, mert azt remélte, hogy ott találja Dását. Géppisztolyosok, tisztek és kocsivezetők hevertek mindenfelé a zöldülő gyepen. A lányok fölalá sétáltak a kanyargó utakon. Nevetgéltek, itt-ott beszédbe elegyedtek a kémelhárítókkal. Susztov egy ideig figyelte őket, s aztán rájött, hogy Dása nincs közöttük. * * * A parkban estefelé az utász-zászlóalj egy altisztje jelent meg. Senki nem sejtette, miért hívta őt ide Vatagin. Alighogy megjelent közöttük, mindenki úgy érezte, hogy nagyon közéjük való. S Demjan Lukics — így hívtak őt — valóban barátságos ember volt. Ráncosarcú, őszülő ember volt, vagy ötven éves lehetett és szakaszvezetői rangot viselt. Rengeteg önkénytes akadt volna, aki segítségére siet, de ő egymaga rakta el aknakereső műszereit a fák alatt parkoló kocsiba. Aztán körülnézett a kastélyban, s csakhamar egy karosszéket talált. Azt kivitte az út közepére, s ott telepedett le. Meglátszott rajta, hogy éjszakai szállására gondol; megszokta, hogy gyakran hívják öt a gyalogsági alakulatokhoz, ha támadásra készülődnek. A tisztek körülállták őt, s szívesen elhallgatták, mert az öreg érdekesen tudott beszélni az aknakeresés módjairól. Dása ott állt a közelben, s ő is Az a tény, hogy Ordinceva még haldokolva sem akart semmit elárulni az Ötödik patkó elnevezés mögött lapuló tervekről, arról tanúskodott, hogy nemcsak egyszerű kártevésről — takonykór terjesztésről van szó. Végül is a gyanúsítottak közül többen Himmler személyes ismerősei. Ez valóban azt sejteti, hogy alattomos, gondosan leplezett nagyobb akcióra készülődnek a gazemberek. Vatagin most örült, hogy még a Suvalovval való találkozás előtt az ezredtörzsre rendelte a közlekedésnél szolgálatot teljesítő lányokat. Ezek most nagy segítséget nyújthatnak neki Pálffy kézrekerítésénél. A teherautók egész éjjel el voltak foglalva azzal, hogy a lányokat az ezredtörzs székhelyére szállítsák. Dása Lucsinyina is közöttük volt. Mikor Babin révén tudomást szerzett Susztov dicstelen esetéről, nagyon elszomorodott. Mag» sem tételezte föl, hogy ilyesmi ekkora hatással lenne rá. Egész éjjel nem hunyta le a szemét. Az ezredes délelőtt tíz óra u.lán fogadta a lányokat. Megmagyarázta nekik, milyen fontos Pálffy és Kraft kézrekerí-NYIKOLAJ AT AR OV (28. folytatás) tése. Aztán három fényképet mutatott nekik: a két férfiét, a harmadik Ordinceva képe volt. Vatagin az instruktázs után elment a haditanácshoz, ahol elérte, hogy négy rádi:állomás éjjel nappal figyelemmel kísérje az éterben szálldosó üzeneteket és táviratokat. Aztán berendelte magához Babint és pihenőt parancsolt neki. Egyúttal utasítást adott, hogy szerezzenek neki jegyet a legújabb hangversenyre. — Rengeteg lány jött ide hozzánk — mondta mosolyogva. — Hívja meg valamelyiket és legyen a gavallérja. Gondodolom Dása Lucsinyinova is elmenne magával. — Susztov alhadnagy ma letöltötte büntetését — felelt eléggé száraz fahangon Babin, aki mint rendesen nem értette meg mire gondol az ezredes. — Persze, persze — mondta Vatagin, mintha csak most jutott volna eszébe az alhadnagy. — Mondja meg neki, nézzen be hozzám! Susztov jelentkezett az ezredesnél szokása szerint feszes vigyázzba vágta magát. Arra gondolt, hogy Vatagin most rá-12