A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-24 / 4. szám

Múltkor! beszámolómban eB

y olomouci tuiós professzornál tett látogatásomról Irtam. Most a város tanulságos múltjáról szeretnék beszélni Nem hiába írták az üreg rómaiak, hogy „História est tnaglstra vitae . . A múlt, hazánk múltjának megismerése és megszeretése közvetlenül a szocialista hazafiságTM neveli népeinket. Olomouci élmények II. Akacskaringós utcákban még állnak a régi reneszánsz házak, mellettük modern bérházak emelkednek a magasba. Régi címerek és régi cégtáblák békésen férnek meg egymás mellett. . Meg-megállok a kirakatok előtt. Az egyik vaskereskedés üvegtáblája mögött furcsa szerkezet ötlik szemembe. A kíváncsiság nem hagy nyugton. Benyitok az üzletbe és kérdésemmel megelőzöm az udvarias elárusítót. — Legyen szíves, elvtárs, magyarázza meg nekem, miféle csodabogár ez a szerkezet? Ha jól tudom, önök nem árusítanak orvosi vagy villanytelep! berendezéseket! A válasz meglepett — Gázkályha ez, kérem — újdonság és még hozzá olomouci gyártmány. Bár tudja, hogy nem vagyok vevő, megmagyarázza a gázkályha minden csínját-bínját. En hálásan megköszönöm a felvilágosítást és kilépek az utcára. Lenin és Sztálin szobra Mária Terézia diadalkapuja, háttérben a kazemátalc Alig pár lépésnyire hatalmas könyvkereskedés. A kirakatban Olbracht, Pausztovszkij. Lafontaine írásai, néger mesék, Shakespeare komédiái és Picasso rajzai... A felső sorban R. M. du Gard híres regénye, a Thibault család mellett fellelem Jókai Mór regényének, a „Szegény gazdagoknak" cseh fordítását. Hangosan felnevetek! Nem tudom, milyen fura képzettársítás következtében jutott eszembe diákkorom rég feledett olvasmánya, „A kályhafütöből lett bíboros". Az bizony, szentigaz, nálunk kályhafütőkből, az ilyen modern villany- és gázkályhák kezelőiből már nem lesznek bíborosok, hanem konstruktőrök és mérnökök, feltalálők és asztronauták... Ez a régi, érseki székváros, tlz-tizenkét kolostoréval és további tucatnyi templomával bizonyára látott kályhafütőből lett jezsuitákat, dominikánusokat és minoritákat ... a haladás kerékkötőit. Ez azonban már mind a visszatérhetetlen múlté. A marxi és lenini ráciő igen megváltoztatta a világot, mégpedig a mi javunkra. Ám hagyom az elmélkedést, beszéljen helyettem a múlt, a történelem. Oiomouc, ez a néhai császárváros és a katolikus egyház egykori bástyája évszázadokon át az ellentétek városa volt. Gazdag főpapok és oligarchák fényes palotáinak árnyékéban élte nyomorúságos életét a városi szegénység. A város urai és tehetős polgárai már a kezdet kezdetétől a császár és a pápa pártján voltak — majd mindig a haladás ellen. Hisz alig esett el Dünkrutnál II. Pfemysl Otakar cseh király. Habsburg Rudolf, Csehország új ura máris mentesíti az olomouci kalmárokat a birodalmi vámtól. Ez a privilégium azt bizonyította, hogy az olomouci svábok már a király életében lepaktáltak a Habsburgokkal. A huszita háborúk idejében az olomouci urak tüzzel-vassal pusztították a kelyhesekhez átállott falvakat és városokat. Olomoucban ténykedett két ízben is Kapisztrán János, a rettenetes hittérítő, itt koronázták a morva és cseh katolikus rendek ezernégyszázhatvankflencben Korvin Mátyást cseh ellenkirállyá. Bethlen Gábor hadai kétszer ls döngették, a Wallenstein és Caraffa által védelmezett Oiomouc bástyáit — eredménytelenül. Ezernyolcszáznegyvennyolcban az olomouci németek a Majna Frankfurt-i birodalmi gyűlésen a Habsburg birodalom likvidálása mellett foglaltak állást. A cseh ausztroszlavisták, Fr. Paieckyval az élükön azonban a Habsburg házra és Ausztriára esküsznek, mellükön és kalapjukon fehér kokárdát hordanak, a monarchisták ellenforradalmi jelvényét. A forrongó Bécsből hü olomouci alattvalői közé menekül II. Ferdinánd, Itt mondatja le sz udvari kamarilla a szenilis császárt és a véreskezű 1. Ferenc Jőzsefet Olomoucban teszik meg utódjává. Az olomouci pecsovicsok örömujjongásénak se vége, se hossza! Éljen a császár, éljen Jel• laslcs bán, éljen Sztratimfrovics — vesszen Kossuth, zúgta az utca ... És a városatyák egyhangúlag Oiomouc díszpolgárévá avatják Radeczkyt, az olasz szabadságharcot leverő osztrák altábornagyot. A kiábrándulás azonban gyorsan bekövetkezett. Ferenc József osztrák császár ezernyolcszáznegyvenkilenc május negyedikén éjszaka elhagyta Olomoucot és visszatért Bécsbe. Hálájának jeléül — Olomouci odaadó híveinek legnagyobb megrökönyödésére eltörölte az olomouci egyetemet, a petícióval Bécsbe érkező küldöttséget pedig még csak nem is fogadta ! Oiomouc egyetlen gótikus műemléke, a Szent Móric templom Kószálás közben elérkeztem Lenin és Sztálin szobrához, amellyel Mária Terézia vaskos diadalkapuja néz farkasszemet. Múlt és jövő. A barokk kapu mögött még megvannak a régi olomouci földvár, ma már békés célokat szolgáló maradványai. Valamikor ez a hatalmas földvár a városi erőd övezet egyik védővonalét . alkotta, majd Európa legjobbjainak szolgált kegyetlen börtönéül. Itt raboskodott Bakunln, az orosz anarchista ás Lafayette tábornok is a nagy francia forradalom és az észak-amerikai szabadságharc legendás hőse. A magyar szabadságharc leverését követő * időkben, az olomouci földalatti kazamátákban közel másfélszáz szabadságharcos sínylődött. A foglyok között ott van Dobay János, Horváth János és Máriássy János, a három- altábornagy, továbbá Moga, Zichy, Hrabovszky tábornokok. Közel húsz ezredes, hogy csupán a főtiszteket számítsam. A polgári foglyok névsorában ott találjuk Szontágh Pál, Szlávy József, Könyves Tóth Kálmán és Barsi Neumann József nevét. Barsi-Neumann József bicskei plébános börtcnnaplójában megemlíti, hogy a magyarokkal együtt szenvedtek a lengyel, olasz, cseh és német politikai foglyok is. Barsi meleg hangon emlékezik meg Sládkovskyról és Tufekről, a két cseh radikálisról, akik a börtönben magyarul tanultak, viszont igen tartózkodóan ir K. Sabináról, az egykori forradalmárból lett császári besúgóról. Sládkovsky és Tuíek tisztában voltak azzal, amit J. V. Frif a cseh liberálisoknak mondott, hogy a magyar szabadságharc leverése súlyos csapás lesz a cseh nemzetre, valamint Ausztria Összes szláv népeire. És a történelem valóban J V Friőet Igazolta, nem pedig Fr. Palackyt. Igaz, hogy a történelmi fejlődés útjai csak nagyritkán töretlenek. Egy azonban bizonyos, hogy a fejlődést, a nagy változások okozőját nem lehet megállítani. Ekes bizonyítéka ennek e régi város múltja és jelene. A termékeny Haná kellős közepén fekvő Olomoucnak ma már közel hetvenezer lakosa van. Am a lakosság összetétele az utolsó tizenöt évben igen. Igen megváltozott. Azelőtt kereskedők, földbirtokosok, hivatalnokok, hivatásos tisztek és kisiparosok, papok, gyárosok és bankárok alkották a lakosság zömét; Ma az élelmiszeriparon és a gyógyszergyártáson kívül Oiomouc igen jelentékeny gépiparral rendelkezik. Úgyhogy az ipari munkásság, a szövetkezeti parasztság és az új értelmiségi dolgozok tömegei kerültek fölénybe. Mindez egyre jobban meglátszik a város szellemi életén és külsején. A régi sikátorok helyén szép tágas utcák épülnek, az épületeken és gomblyukakban a rengeteg kereszt helyét egyre-másra foglalja el az ötágú Vörös Csillag. A helybeli szabadegyetem előadásain pedig a világ és az élet keletkezésével Ismerkednek meg bigott katolikus ősök haladó gnodolkodású utódjel. Az érseki palotában tudományos kutatőintázet van elhelyezve. A kolostorokban múzeumok és kiállítási termek nyílnak. A dohos múlt egyre jobban visszaszorul a tömjénfüstös templomok szük területére. És hiába somfordálnak ma még a tegnapok sötétpillantású árnyékai Oiomouc zegzugos utcáiban, komor kapualjaiban és mély udvarházak folyosöln, hiába- idézik sóvárogva a múltat retrográd szándékok, ma már nem emlhetnek torlaszokat a Holnap győztes eszméi ellen. Kitörtünk a föld vonzó erejének bűvköréből, valamint évszázados babonák útvesztőjéből. Minálunk már nem lesznek kályhafütőkből bíborosok. és eljön a nap, amikor az esti égbolt csillagos lámpái helyett a kommunizmus ötágú rubint csillaga mutatja majd a bátor asztronautáknak az utat. —si. mar nem bíboros