A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-24 / 4. szám
MIHAIL LUKON YIN; Háborúból hazatéri Nem kell nekUnk a virig, « babér a- dicshimnuszokat se kivin, ki a háborúból hazatér. Nem. Mást akarunk, minden ember elótt kitárni a rétet, e búzamezőt. Ke szánjatok hát s ne kínáljatok renyhe nyugalmat, nem (áradt e had. Oly útra kész, amely majd új diadalt ad. Ktfnnyíátyolosan ne tekintsenek ránk és ne ámuljatok, hogy csodaképp túléltük a harcot. Nem kell nekünk lusta pihenés s csöndes szobasarkok. Ne mutassatok rink: „Ott volt ő is . a háborúban," Ne dédelgessetek. Mert mi munkával kilzdjUk ki Újra a becsülést, a rendjeleket. Vágyik tenyerünk munkára, keményre. Feltéptük a tőidet, most itt az idő köszörülni ekénk vasait s kivezetni a traktort a tényre. Itt az idő, hogy az ágyúdörejt felváltsa a fejszecsapé», s puskagolyő süvltése helyett . percegjen a toll, zengjen a kalapács. Te drága, bocsáss meg: élni segíts.* Lehúzom a csizmám egymagam • ls. Hozzád hazatértem, ámde ne fond te szelid gyöngykoszorúnak, vaskalodfinak s mentőövnek se körém karjaid. Nem kellenek a lomha ünnepek, hadd ittasftsa meg a sziveket a munka, hadd dicsérje mennydörögve a békében a békét mindörökre. Hárs László fordítása TM Gyurcső István TízeilÖt eSZteKldŐ . . . •iL 1 ozsnyón is így mérik az időt. Nem gyöngyült meg Tóth József partizánszlve Körül a hegyekben, hófútta ösvényeken vo- és ezért halt meg a szabadságért. Az élet nultak előre a katonák. Az ösvények végén, tizenöt esztendeje pedig ellepi a tereket, utcákeresztezódéseken búvó partizánok csoportjai kat. várták a diadalmas seregeket. Bányásztanulók, mezőgazdasági, ipari diákság a y. D ,ernÓ f ?l0t t - A z sürög a városban. Tizenöt, húsz évesek. 9 hóTs sea t? berkarn? ' 9 * D "rranő f e ^verek z a Jában születtek és veIü k a, SÍ , L.i, o.a. í .,, „ , , „ együtt született meg számukra az élet. És nö-Pacsára besurran az t házal 'rácskernélein vakedne k ' Velük a város i s ' A Vargadomb régi PDcsara, besurran az uj házak rácsker tésein, luce r naföldjén kétszázhuszonkilenc családnak körül forog az udvaron: simogatja a növekedő é p ,tettek v J árQst väros a városban. De nem ál l Megfáradt katonák jártak itt tizenöt éve. Még ZLZayven 2T* s^koriat Rákosnak, hogy omtaíT keritsTa meneküif fa! •«,a "a k W«sisztákat. Ez volt a kerítő jobbszárnya. kilencben kezdett épülni. Végig a Kishegy mészköszikláin gépfegyverek ,E PU1 a váro s - Gímnyaku daruk emelgetik a néztek farkasszemet az ellenséggel. Túl a Sajón, l é 9lát az u í szálloda emeletéhez. Fönt a diófák a pelsöcl fennsíkon még horogkeresztes zászló .alat t családi házak sorakoznak. Valamelyik lobogott. konyha padlója alatt eltakárt géppuskafészek Félkörben álltak a felszabadító seregek. va 9y aknatölcsér fenekén gonosz acélszilánkok Berzéte, Jólész, Hosszúrét, Hárskút. rozsdásodnak. A négy falu csak nézte a hegy tarajos szé- A földön fényesedik az élet. Fényesítik a vaslét. A régi és új kőeregető csapásokon szik- olvasztók, a pörkölökemencék Rozsnyóbányán, laról sziklára koppant a katonabakancs. Másféle robbantások hangja dörög az Ivágyó A falvak után Rozsnyón Is megdobbant a alatt, mint tizenöt évvel ezelőtt odafönt. Az föld. Az Aranyvölgyön csillagos katonák dobog- István telep sok szintjén vaskövet robbant a tak lefelé és valahol a Bélapart tájékán léptek dinamit. Futnak a megrakott csillék kifelé, a város küszöbére. Bekerítő előőrsök. Váraljától vissza meg a zörgő üresek. Gonosz elvtárs, fölbúgtak a motoros jármüvek és a Diósdombon a felvonó jókedvű kezelője buktatja a kosarat, gyalogos géppisztolyosok rajvonalai sorakoztak. Egyéves emlékeimben keresem az Ismerősöket. — Berzétén már nincs német! — jöttek a Ruman Géza főaknászt, akkori kísérőmet. Kishirck, ki tudja ki által. fiával dicsekedett, aki most egyéves lehet. De Rozsnyóról is elmenekült a gyűlölt ellenség: azt ls büszkén emlegette, hogy Demkó Gyula robbanó aknák között Dobsina és Murány felé — és Fábián Pál vájárok a legjobbak közé tarmar akt tudott. Százak, ezrek maradtak az toznak. átkaroló hadak harapófogójában, hogy didereg- A fúr ó _ kapar6 é s ' rakodógépek nem pihenve, meggyávulva nézzenek szembe az új való- nek öt éves tervank elejé n emelkednek a telséggal, szemükben. gyűlölettel, hogy íme ezek je s itmények. Egy éve itt, az István telepen megmaradtak. Gyurán László. Berec István lettek kitüntetve. Két kedves szovjet katonatisztet emlegetnek a munkaverseny élmunkésai. Molnár elvtársék most, az emlékezés idején. Németh Pál, a részleg pártszervezetének el-Gavrilov, Danilln. nöke akkor huszonnyolc párttaggal dicsekedett Elmosódott fénykép mutatja a katonai és és hat tagjelölttel. Én keveseltem az arányt: polgári bizottságot. százhúsz munkásból huszonnyolc kommunista. Rendet, életet teremteni, ez volt a jelszó, a munkateljesítmény azonban arról beszélt, Megtanulni élni' a szabadság jogával: mert meg- hogy mindenki ismeri helyét és elvégzik dolérett az idő . . . gukat, nem kell szégyenkezniük, ha megállnak Rozsnyó négyszögű főterén, az őrtorony falán néha az őrtorny emléktáblájánál, emléktábla. Kommunista hősök nevét véste Itt Az emléktábla előtt most két fiú beszélget, márványba az utókor kegyelete. Ok már nem Tizenöt évesek. Két barna cigányfiú, építenek. A nevek csendes szemlélői a tizenöt Nekik mit adott a tizenöt esztendő? esztendőnek. Szemlélődnek és figyelmeztetnek: Landori Jancsi, a barnábbik, egy a tizenegy Óvjátok a szabadságot! testvér közül. A betű még titok számára, csak A főtér jobb sarkában büszke mellszobor emeli a munka értelméig jutott el. ízleli, Ízlelgeti: dacra fejét: Nem! egyenlőre fizetés nélkül, mint rokon-segítő a
