A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-26 / 26. szám

Nemrégen „Vörös Gúta" címmel keménykötésű embe­rek küzdelmes múltjáról ír­tam. E cikkben többnyire az idős generációról meséltem, hiszen hol voltak még a mai fiatalok, amikor sztrájkokkal kellett kiverekedni a jövőt és csendőrszuronyokkal kellett szembeszállni. Nos, ha az ilyen hősiességre már nincs is szükség, a minap egy olyan hírt hallottam, amely azt bizo­nyltja, hogy az egykori gútai vér az unokák ereiben sem vált vízzé! Lehet, vagy nem lehet? Talán az egész országban egyetlen szövetkezetnek sem volt olyan nehéz a helyzete, 'mint az övéknek. Itt a közös egy egész kis birodalmat mondhat magáénak s közel 5000 hektárnyi föl­det kell megművelnie. Ilyen óriási birtokon hogyan fokozzák hát eddig is sok gondot okozó termelésüket? Mert nagy kü­lönbség ám 500 hektár helyett 5000 hektáron 5 év helyett négy év alatt 2-j3 mázsa gabonafélével, hét és fél mázsa kukoricá­val, harminc mázsa cukorrépával többet kicsikarni egy-egy hektárnyi földből! Nem beszélve az állattenyésztés feladatai­ról, ahol 1578 szarvasmarhával 2520 sertéssel és csak az ég tudja hány ezer baromfival kellene növelni a mai állatállo­mányt! Májusban kezdték vitatgatni a párt felhívását és nyugodtan mondhatom, hogy ezek a viták bátran felvehették volna a ver­— Csodát akar Kollárovo vagy csak görögtűz lesz az egész vállalás? — kérdeztem egész bizalmasan Andó elvtársat, a szövetkezet főkönyvelőjét. — Csodák nincsenek ugyan manapság már, — mondja a fő­könyvelő, - de az ész és az akrat száz csodát is pótol. A hektárhozamok növelését a technikai eszközök fokozásá­val akarjuk elérni. Így többek között gyomirtó és féregirtó vegyszereket fogunk használni. Nagy gondot fordltunk a trá­gyázásra és a komposzt készítésére. A föld kihasználása cél­jából a szántók 10, majd 12-ed részén köztes veteményt (bab, tök) termelünk, amelyek által (főképp a trágyalégazdálkodás segítségével) évente két termést érünk el. Emellett fokoza­tosan kibővítjük a vízvezeték és öntözőcsatorna hálózatot,, növeljük gépeink és gépberendezéseink számát, s a me­zőgazdasági munkáknál a legkorszerűbb munkamódszerekkel fogunk dolgozni! — És az állattenyésztés? — Itt sem kell csodát művelniük a mi szövetkezeteseink­nek! Először is a takarmányalap biztosításával lehet eredményt elérni. Jövőre például a szántóterület egy huszad részén több éves egy nyolcad részén pedig egyéves takarmányt termel a szövetkezet. A kukoricát négyzetesen fogjuk vetni, a szántó­terület egy heted részén pedig a silókukoricát biztosítjuk. A marhaállomány és a sertésállomány növelését a fiatal állatok jobb nevelésével és betegségük lelkiismeretes gyógyításával lobjuk elérni. A gépesítést pedig olyan nagymértékben akar­juk meghonosítani, hogy fejőgépekre, önetetőkre, baromfikel­tetógépekre, traktorokra stb. a legközelebbi négy esztendő alatt 11 millió koronát fogunk költeni! Az állattenyésztők külön is megvitatták a párt levelét A kertészek tavasz éta sok paprikát, uborkát és salátát termeltek Nemcsak virtus, de hála is! Járom a gazdaságot, s a legegyszerűbb dolgozóktól is meg­megkérdezgetem, hát nekik mi a véleményük a nagy felaján­lásról? Mindenütt mosolyogva, bizakodó arccal válaszolgatnak faggatásaimra s még a kertészlány is szinte folyékonyan sorol­ja, hogy az ő szakmájukban milyen újításokat fognak beve­zetni. Hanem nemcsak a szakmabeli jó felkészültség, nemcsak a jő tervezésbe vetett bizalom csendül itt ki a lányok és fér­fiak feleletéből, de a nagy vállarlás teljesítésének legfontosabb biztosítéka is a dolgozók szeretete és hálája szövetkezetük iránt. Mert hát hogyne lenne érdemes a 17 éves Cservenák Zsuzsinak még jobban dolgozni, amikor nemcsak hogy 300 munkaegységet is megkeres mint fejönő, de még a piesteris­kolába is elküldte öt a szövetkezeti tagság. Vagy talán az a Szabó Béla lázadozzon a még sikeresebb Jövő ellen, aki zsá­kolóként gürcölt éveken át, s ma mint raktárnok szolgálhatja a közös érdekét. Nem is beszélve az olyan szövetkezeti dol­gozókról, mint amilyen a 37 éves Murzsic János például, aki nemcsak hogy szépen keres, nemcsak hogy gond nélkül él, de álmainak álmát is elérte, nyolcéves szövetkezeti munkája után - Fiat 600-as autótulajdonos január óta. MEUMANN JÁNOS Lelevelet hozott a posta... Mindenki előtt ismeretes, hogy a harmadik ötéves terv­ben a mezőgazdasági dolgozók­nak is nagy feladatokat kell megoldaniok. Ahhoz, hogy 1965-re soha nem látott életszínvonalat érjen el hazánk dolgozó népe, nemcsak gyárainknak, de állami birtokainknak és szövetkeze­teinknek is az eddigieknél jóval többet kell termelniők. Pró­bálta volna megparancsolni az egykori kisparaszt: több tejet adjál Riska, te pedig földem még többet teremj! Es ma mégis meg kell történnie ennek a „csodának", ami már nem is csoda, hiszen a nagyüzemi gazdálkodás mérhetetlen lehetőségeket nyújt. A párt levélben fordult mezőgazdasági dolgozóinkhoz, s arra szólította fel őket, hogy négy év alatt teljesítsék a harmadik ötéves terv feladatait. Gútaiak! Most mutassátok meg, hogy méltók vagytok párt­hű nagyapáitokhoz! A tizenhét éves Cservenák Zsuzsi­ka mesteriskolában tanulta a fejés technikáját Hagymakapálás senyt a régi sztrájkgyűlések izgalmával is. Mert hát ezeknek az embereknek megvan az a jó szokásuk, hogy ha nem is szeretnek sokat beszélni, de azért jól meghányják-vetik a ten­nivalókat. Mert ha egyszer elvállalnak valamit, keresztül is viszik akaratukat, még ha hét ördöggel kell is megvereked­niük! Egyszóval forrásba jött a falu. Még olyanok is voltak, akik majdnem ölre mentek a vita hevében, - csak olyan tag nem akadt, aki azt mondotta volna: lehetetlenség ez, ne be­széljünk róla! És íme a sok heves vitából új tervek születtek, s május 30-án már ment is a válasz: Elfogadjuk a felhívást, s vállaljuk a harmadik ötéves terv reánk eső feladatainak teljesítését négy esztendő alatt. Ésszel... akarattal.,.

Next

/
Oldalképek
Tartalom